A múlt héten repülőt vezettem, pontosabban csak egy szimulátort, de az illúzió tökéletes volt: a HighFly pilótafülképiben valódi pilótának érzed magad, az adrenalintermelés elképesztő magasságokba tör, a cockpitet elhagyva meg a tesztoszteronszint emelkedik a csúcsra: a városban mászkálva biztos voltam abban, hogy bármelyik nőt megkaphatnám.

De ugorjunk kicsit vissza az időben: január elején vettem észre, hogy a Bónusz Brigád akciózza a szimulátort. Egy óra repülés normálisan 11,5 ezer forintba kerül, de a kuponcégnek hála ötezer forintból meg lehetett volna úszni ezt a költséget. Gondolkodtam rajta, hogy vásárolok is egy jegyet, végül inkább úgy döntöttem, hogy bejutok ingyen: van egy videós sorozatom az Indexen, az Attraktor, amiben kollégámmal, Mesterházi Dáviddal mindenféle érdekes kütyüt, elektronikai berendezést, gépet próbálunk ki. Egy ilyen szimulátor tökéletesen beleillett a képbe, ezért megkerestem a HighFly-t, és leszerveztem velük a forgatást.

Az akciórészeket hamarosan megnézhetitek videón, ide inkább azt írnám le, ami kimaradt belőle.

Például, hogy a szimulátort üzemeltető Cseh János kollégájával együtt remek arc: türelmesek, érdekesen magyaráznak, és olyan kérdésekre is választ kaptam tőlük, amik eddig homályban voltak. Pedig vezettem én már szimulátort, méghozzá a HighFly szerkezeténél jóval komolyabbat, amikor bejutottam abba, amivel a Malév, és abba is, amivel a KLM képzi ki a pilótáit: ezek óriási hidraulikán ücsörgő milliárdos gépek, amik megdőlnek, süllyednek, gyorsulnak, lassulnak, rázkódnak, tehát az összes érzékünkre hatnak.

A HighFly rendszere ehhez képest kezdetleges, hiszen a valódi repülőre emlékeztető orr a padlón pihen, nincs mozgás, nincs rázás. Van viszont egy, az igazira megtévesztően emlékeztető irányítópult, meg 180 fokos vetítés, szóval az ablakokon kinézve tényleg olyan, mintha repülnénk a két géppel, az Airbus A320-assal és a Boeing 737-essel.

És a test nagyon menő dolog: bár egy helyben álltunk, amikor azt láttam, hogy a gép bedől, elkezdtem oldalra csúszni, meg kapaszkodni, mert a szemem becsapta az agyamat, az meg az egyensúlyszervemet. Óriási élmény volt vízszintesben dülöngélni, korábban csak ipari mennyiségű alkohol elfogyasztása után tudtam ilyesmit produkálni.

Visszatérve a légitársaságok szimulátoraihoz, azok jóval kifinomultabb szerkezetek, de az olyan egydimenziós pilótának, mint amilyen én is vagyok, ez inkább hátrány, mint előny: az óriásokat kezelve nem mertem hajmeresztő manőverekbe kezdeni, nehogy elrontsam a milliárdos mechanikát, a HighFly-nál viszont minden baromságot meg mertem csinálni, közben meg az illúzió ugyanolyan jó volt: nem zavart, hogy a kapcsolók műanyagból és nem fémből készültek, sem az, hogy néhány berendezést máshogy kellett kezelni, mint a valóságban, nem volt ugyanis összehasonlítási alapom. Ami egy profinak gond, az nekem fel sem tűnik.

Ezzel együtt _vezettem egy repülőgépet_. Kikapcsolt robotpilótával szálltam le Ferihegyen, pedig meredeken kellett ereszkednem, trimmelnem kellett, a megközelítés alatt játszanom kellett a tolóerővel, a féklapátokkalszárnyakkal, az én feladatom volt a futóművek kiengedése és a megfelelő süllyedési szög megtalálása is. Pokolian nehéz meló, de óriási röhögésekkel tarkított, ráadásul tényleg úgy dolgozik az adrenalin, mintha egy kétszáz méter magasan kifeszített kötélen táncolnál pucéran, egy halakkal megpakolt szatyorral a kezedben.

Miután landoltam a géppel, elkapott az a macsó érzés, ami a pilóták sajátja, és hát nem is csoda: aki kordában tart egy 62 tonnás repülőt, az már letett valamit az asztalra. El is kezdtem tisztelni őket, még jobban, mint korábban: hiába van ott a robotpilóta, amikor baj van, nekik kell irányítaniuk ezt az óriási gépet, amire én fizikailag és mentálisan is képtelen lennék, ehhez pilótának kell születni.

Persze fél napig azt hittem, hogy én is az vagyok, aztán elmúlt az érzés. De ne aggódjatok, ha egy gépre kerülünk, és kidől a pilóta, meg mindenki a cockpitban, ráadásul az autopilóta is lefagy, lesz valaki a fedélzeten, aki le tudja rakni a gépet. Nem az lesz életetek landolása, de némi marginális esély mutatkozik majd arra, hogy túléljük a kalandot.