Utoljára decemberben írtam Andrástól, de azóta majdnem kétszer annyian olvassátok a blogot, szóval röviden összefoglalom az újaknak, mit érdemes tudni róla, a régiek meg nyugodtan ugorják át a következő bekezdést.

András egy hajléktalan volt a lakásom közelében, aki hiába élt az utcán, ragaszkodott a régi értékeihez: nem hangoskodott, nem zavart senkit, nem kért pénzt, csak elfogadta, és valójában nem is volt hajléktalan: sátrában lakott, amíg össze nem kaszabolták azt. Ekkor újabb sátrat vett, azt meg ellopták. Ősszel kezdett el megindulni a lejtőn, egyre többet ivott, egyre kevesebbszer volt tiszta pillanata. Posztot írtam róla, amire rengeteg felajánlás érkezett, de már nem tudtunk segíteni Andráson, mert váratlanul eltűnt. Ekkor jelent meg a második írás. A harmadikat meg akkor közöltük, amikor előkerült: kiderült, hogy a Menhely alapítvány fogadta be, hogy pár hét alatt drámaian javult az állapota, hogy tavaszig biztosan meg lesz oldva a szállása és hogy előbb-utóbb dolgozni szeretne.

Ennyit az előzményekről, lássuk, hol tartunk most. Épp tervezgettük Ádámmal, hogy felkeressük Andrást, amikor kaptam egy levelet a Menhely alapítványtól. Ebből kiderült, hogy András remekül van, üdvözletét küldi.

Az elmúlt hónapokban rengeteget dolgozott azon, hogy rendezze az életét, és elég jó úton halad. Megszerezte az összes hivatalos okiratot, átmeneti segélyt intézett magának, eljárt az anonim alkoholisták gyűlésére, aminek hála András hónapok óta egy kortyot sem ivott és mentálisan is tökéletes állapotba került. A lakhatásával sem lesz gond, egy magas színvonalú rehabilitációs szállóba költözhet, amint fizetni tudja ennek a költségeit.

Ehhez viszont pénzre van szüksége. Egészen pontosan állásra, állapota miatt ugyanis a leszázalékolás nem jön szóba, ráadásul András sem szeretne segélyekből élni, dolgozni akar, munkát keres. Regisztráltatta is magát a helyi munkaügyi központban, egyelőre nem sok sikerrel, pedig a munkán kívül már minden feltétel adott ahhoz, hogy továbbléphessen.

És itt jön a gyakorlati rész: András legutolsó munkaköre konyhai kisegítő, mosogató volt. Szerette ezt a munkát és szívesen folytatná, biztonságban érezné magát, el is ment körülbelül egy tucat helyre, de mindenhonnan elutasították amiatt, mert férfi (szemét szexista világ!).

Szóval ha van köztetek olyan, aki tud egy ilyen munkakört, ismer olyan helyet, ahol a konyhán keresnek valakit, feltétlenül szóljon. Éttermek jelentkezését is várjuk, meg tudjuk ígérni, hogy amint alkalmazzák Andrást, írunk a helyről és rendszeres posztokkal jelentkezünk az Egy nap a városban blogon, amikben András fejlődése mellett rendszeresen beszámolunk az éttermi munkájáról is.

Biztos vagyok abban, hogy nem a lehetséges PR-hatásokat szem előtt tartva jön majd a segítség, de érdemes azokat is figyelembe venni.

Szóval fogjunk össze, keressünk munkát Andrásnak, mutassuk meg neki, hogy érdemes volt energiát ölnie a rehabilitációjába, és van még visszaút, meg bizonyítsuk be a többi hajléktalannak, hogy erős akarattal bármikor újra lehet kezdeni!

A felajánlásokat kommentben, vagy erre az email-címre várjuk, és nyomjatok egy like-ot is, hogy minél több emberhez eljusson az üzenet.