Néha nekiállok feltúrni a bőröndnyi mennyiségben felhalmozott családi fotókat, amiket általában a szülőknél, nagyszülőknél lehet megtalálni, és Eventekre (zacskókra) osztva tornyosulnak egymáson valahol az Agatha Christie összes mögött.

Őrjöngve teszem félre a kisgyerekekről, családról, összejövetelekről készült fotókat, nem mintha ezeket nem szeretném, csak ilyenkor nem azt keresem. Eszembe jut egy emlék, a betonterasz alatt felhalmozott lécek a nyaralónkban, máshol az ól melletti fa hatalmas árnyéka, a kovácsoltvas, díszes bejárati kapu, de nem emlékszem pontosan minden részletre. Olyan fotót keresek, amin azt örökítette meg valaki, amire akkor senki sem gondolt: a mindennap látható részleteket, amiket akkor untunk, 20-25 év múlva viszont azt szeretnénk felidézni. Ezek a részletek aztán egész sor emléket idéznek fel dominóhatás-szerűen, a neuronháló pókhálós részeiből. De senki sem fotózta azt, ami kézenfekvő.

Ilyenek a régi városképek is. A digitális korszak előtti időkből származó hangulatokra könyvtárakban, antikváriumokban lehet vadászni, vagy bízni abban, hogy valaki volt szíves bedigitalizálni a saját albumából származó fotókat. Ha még régebbre megyünk, képeslapok adhatnak támpontot, az előtt pedig legfeljebb festők örökítették meg a város akkori képét.

Ezeket a realista képeket nevezik vedutának, és ezekből állítottak ki egy csokorra valót a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumában. Ezek általában ostromokat, nevesebb történelmi eseményeket örökítenek meg, de ezen a kiállításon túlnyomóan valóban városképeket láthatunk, Pest-Buda képét, vagy akár csak kisebb utcácskák, piacok hangulatát a 18-20. század közötti időkből.

Nézzünk most körül a legrégebbi és a legmodernebb technológia segítségével, vagyis a veduták és az internetes street view használatával. A képeknek, ahol tudtam, megkerestem a mai megfelelőjét a Norc.hu-n, de ha nektek van olyan fotótok kéznél, ami az adott teret a megfelelőbb szögből vagy jobb minőségben ábrázolja, küldjétek el, mellérakjuk.

A képek

Elsőként vegyük észre, hogy a Lánchíd 1849-es felavatása előtt, amikor még nem volt egy állandó híd sem a Dunán, elég veszélyes lehetett ilyen időben átkelni a folyón.

De tegyünk inkább egy sétát a 19 század Budapestjében. Lássuk a Kálvin teret, akkor (1884 körül) és most.

Rakpart:

Körönd, 1884:

Péterffy palota (mára kicsit agyon lett nyomva):

Helyőrségi templom, 1884 (Mária Magdolna templom, a második világháború alatt súlyos károkat szenvedett, és az ötvenes években helyreállítás helyett Rákosi Mátyás személyes utasítására lerombolták - forrás Wikipedia):

Istenhegyi út, 1840-es évek:

New York Palota: