Nagy természetbarátok szokták mondani, hogy ne fürödni menj az erdőbe. Ezzel arra céloznak, hogy az őstermészethez való közeledés nem sokat ér, ha csak egy-két napig szeretnénk friss levegőt lélegezni, gyönyörködni a szépségben, aztán a városba visszatérve folytatni a rohanást az aszfalton.

Pedig egy városlakónak csak ez a lehetőség. Nem is nagyon szeretnék mást, élvezem a városi életet, és élvezem a sétát az erdőben is, ha úgy tetszik, zuhanyzásjelleggel.

A hétvégén egy erdei házban ünnepeltük két barátunk harmincadik születésnapját, másnap pedig egy gyakorlott erdőjáró ismerősömmel csatalngoltunk egyet a fenyőfői ősfenyvesben. Magyarországon állítólag csak két ősfenyves található, ez az egyik, a hatalmas fák mellett sétálva pedig sokkal jobban esik a beszélgetés, mint akár a legfinomabb bor társaságában.

Nem akarok világmegváltó posztot írni, csak gondoltam, megosztom veletek azokat a fotókat, amiket hazaérve a mobilomban találtam, hátha átjön a téli erdőjárás utánozhatatlan hangulata.