Szeretem, ha a filmek meglepnek. Szeretem magamnak kiásni a gesztenyét, nem mások ajánlásai, az előzetes megnézése vagy akár csak a tartalom megismerése után, elvárásokkal menni a moziba.

Mit lehet ilyenkor tenni? Lehet mondjuk plakát és cím alapján filmet választani. Így lehet például a Viharszigettől kalandfilmet, a Gattacától klasszikus film noirt várni, és a Boonmee bácsi, aki képes visszaemlékezni korábbi életeire című alkotástól egy könnyed francia játékfilmet. Főleg úgy, hogy a Boonmee-t Bonhomme-nak olvassuk.

A cím elég elborult egy szerda estéhez, csak kell valakit találni, akit ugyanígy beindít a marhaság, és kész a remek mozis meglepetés.

Hát meglepetés, az volt.

Nem francia, hanem thai film, többnyire ebben a filmben debütáló színészekkel, Apichatpong Weerasethakul nevű író-rendezővel (sosem merném kiejteni a nevét), és azzal a határozott koncepcióval, hogy létrehozzák a thai mágikus realista művészfilmet. És a koncepció teljes bukásával.

Boonmee bácsi vesedialízist kap otthonában, a vadon közepén, ahol nyüzsögnek a majomszellemek világító, piros szemekkel, amin senki nem lepődik meg túlzottan. Nem történik semmi, ha mégis, nincs nagy jelentősége. Boonmee bácsi a film során nem igazán tesz utalást előző életeire, egyszer ugyan azt mondja, azért rossz a veséje, mert túl sok kommunistát ölt meg. Egyébként a dialógusok iszonyú fárasztóak, csak egyszer-egyszer mondanak olyat, hogy azon sírva nevetünk. De valahogy úgy, mint a Troll 2-n, nem úgy, mint Woody Allenen.

Bemutatom néhány példán keresztül, mi a különbség aközött, amire számítottam és a valóság, a francia és a thai filmélmény között.

Hárman vacsoráznak a teraszon, az asztal körül: a farm tulajdonosa, annak élettársa és a segítő, aki a vacsorát főzte. Egyszer csak megjelenik a férfi volt feleségének szelleme, akit megkínálnak vízzel, majd a lépcsőn fellépdel egy nagy, szőrös majom, akiről kiderül, a férfi gyermeke. Csak hált a majomistennel, azért szőrös.

Francia verzió:

BOONMEE: A szentségit, már a vacsorát sem lehet nyugodtan megenni. Legalább jelentkeztetek volna be előre, többet főzünk. Fiam, te meg szaladj a fürdőszobába, szőrös tenyérrel nem eszünk.

ÉLETTÁRS (halkan): Te beszélsz? Felfogod, milyen kínos ez nekem? 19 éve meghalt, mégis sokkal jobban néz ki nálam. Ráadásul a saját nővérem.

SZELLEM: Na, én megyek is, csak a vacsorátokat szerettem volna elrontani, Boonmee bácsi, te meg jobban teszed, ha összekapod magad, így nem sokáig húzod. Odaát meg már hegyezik a karókat.

BOONMEE: Ideadná valaki a sót?

Thai verzió:

SZOLGA: Tessék, egy kis víz. Biztosan messziről érkeztél.

BOONMEE (fiához): Miért olyan hosszú a szőr rajtad?

MAJOM: Nagyon sok lény van odakint most is.

BOONMEE: Régen tűntél el. Egész délután kerestelek. Mikor leszállt a szürkület, kivilágítottuk a hegyet, hogy megtalálja a visszavezető utat.

SZELLEM (élettárs felé): Hogy van Hans? Jól?

ÉLETTÁRS: Konyhakéssel kergettem el.

SZELLEM (majom felé, mosolyogva): a földi dolgok mindig meglepik az embert, igaz?

SZOLGA: Leoltom a villanyt. nincs túl sötét?

BOONMEE: Hozd ide az elemlámpát... A munkások jönnek, mennek. Néha irigykedem rájuk.

De itt van még egy példa arra, miért szerethető mégis ez a film:

ÉLETTÁRS: Sok a szellem. És a bevándorló.

BOONMEE: Tudod, a betegség a karmám miatt van. Túl sok kommunistát öltem meg.

ÉLETTÁRS: De a jó ügy érdekében tetted.

BOONMEE: …és rengeteg bogarat is megöltem a farmon.

ÉLETTÁRS: Minden a szándékon múlik.

BOONMEE: Akárcsak az apám. A katonaság beküldte a dzsungelbe,
hogy emberekre vadásszon. De végül csak állatokat ölt meg, és beszélgetett a lelkükkel.

BOONMEE (később, síró hangon): Az iskolában mindig ideges voltam. Egy falat sem ment le a torkomon. Ilyen vagyok. Én olyan ideges vagyok, hogy olyankor csak 20 százalékos teljesítményt nyújtok.

Ez utóbbit már meg sem próbáltam franciába átültetni. A film tehát kisebb mennyiségű remek szórakozás azoknak, akik szerint a fenti párbeszédeknek igenis van helyen a filmtörténelemben, nagyrészt viszont hosszú állóképeket kell nézni az infúzió bekötéséről, Tong, a szerzetes zuhanyzásáról, Boonmee élettársának bicegéséről és a bogarak agyontaposásáról vagy a majomszellemkről, akik így festenek:

Aki tehát megérett a szenvedésre, annak a Cirko-Gejzírben a helye, mi remekül mulattunk, ráadásul összesen hárman voltunk a vetítőteremben. Ja, és a Torontói Filmkritikusok Szövetsége a legjobb külföldi filmnek választotta 2010-ben a Boonmee bácsit, szóval lehet, hogy még több ilyen thai csodát láthatunk a közeljövőben a felbátorodott Weerasethakultól.