Az egész Amszterdammal kezdődött: körülbelül másfél órát töltöttem a városban (hamarosan poszt!), amibe egy sajtvásárlás is belefért: Hollandia egyik központjából sajt nélkül visszatérni olyan, mint sárkányölésből a királylány nélkül. Okafogyott.

Közben Dóra itthon ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy beszerezzen egyet abból a lágysajtból, amit megállás nélkül pusztítottunk párizsi tartózkodásunk alatt.

Amikor hazaértem, kiderült, hogy sajtokkal elég jól állunk, de ezekhez passzoló felvágottakból siralmasan, így amikor a Deák Ferenc utcai Picanter előtt sétálgattam, vettem egy kis chorizót, meg jamón serranót. Aztán ahogy kiraktuk a szerzeményeket az asztalra, eszembe jutott, hogy talán túl tömény lesz mindez vacsorára, úgyhogy elővettem a hűtőből azt az aszalt paradicsomot, amit még a nyári, toscanai nyaralásunk alatt szereztünk be.

Így aztán végül fél Európa ott sorakozott az asztalunkon: háromféle holland sajt mellett volt egy francia, a spanyol felvágottak mellett remekül megfért az olasz paradicsom, a dán vajat meg rákentük a magyar péksüteményekre.

A nyelőcsövemben valósult meg az Európai Unió!