Folytatódik a Budapest különös arcai fotósorozatunk, a cél továbbra is a minket megmosolyogtató, a napunkat felvidító pillanatok megörökítése. Sajnos ezúttal nem nagyon aktiváltátok magatokat (ejnye), ehhez a részhez olvasói levelet nem kaptunk, így kénytelen voltam magam gyűjtögetni.

Az első fotó igazi kis képrejtvény:

Egy táblát láthatunk, aminek az árnyékát körbefújták fehér festékkel. Meglepő látvány, mert az árnyékra pont nem úgy gondolunk, mint amit csak úgy körbe lehet festeni, persze az éjszakai árnyék más, a fényforrás nincs folyamatos mozgásban. A képen nem annyira jön át, de tényleg meg kell állni egy pillanatra értelmezni a jelenséget.

A második képek a Fogasháznál készültek, ahová egy pálinkatúra keretein belül kerültem, így a cégérek szürreális jegyei kellően felerősödtek:

Itt van egy második világháborúban lebombázott, omladozó ház, gyenge utcai világítás, golyóütötte nyomok a falon, és ezek mellett egy felirat: halkan élünk. Ez persze a Fogasház nevű kulturális intézmény és kocsma mottója is, miszerint nem zavarják az itt lakókat későig tartó hangoskodással, de én pont azokat a dolgokat imádom, amik magyarázat nélkül egészen másnak tűnnek, mint önmagukban vizsgálva. A túl egyértelmű jelenségek lustává tesznek, az ilyenek viszont stimulálják, masszírozzák az agyat.

Láttál te is olyat, ami feldobta a napodat? Volt nálad fényképezőgép, de legalább egy kamerás mobil? Fotózz, a képet pedig küldd ide, hadd mosolyogjunk mi is.