Ma fél éve került fel az első írás a blogra. Szép nyári nap volt, gondolom pokolian meleg, és még nem nagyon tudtuk Ádámmal, hogy miről fogunk írni. Hogy miről fog szólni a blog. Aztán menet közben kialakult, és ma már úgy tűnik, jó irányba indultunk el.

Az Egy nap a városban előzménye az Appleblog volt, amit már lassan három éve szerkesztünk mi ketten, Ádám meg Csaba. Szerettük is azt az oldalt, de időről időre beleütköztünk a plafonba: írtunk volna azokról az élményekről is, amiknek nincs közük az Apple-höz, de az ilyesmi nem nagyon fér egy szakblog keretei közé. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy létrehozunk egy életmódoldalt, ami alapvetően a budapesti kalandjainkat mutatja be (balra Ádám, jobbra Csaba).

Úgy tűnt, igazi piaci rést találtunk, mert nem nagyon volt olyan blog, ami hasonlóan koncentráltan foglalkozna a fővárosi eseményekkel, éttermekkel, helyszínekkel, ráadásul újszerűnek hatott az is, hogy az Egy nap a városban szándékosan pozitív blog lett: nem, vagy csak indokolt esetben írunk arról, ami nem tetszett, helyette inkább azokról az élményekről számolunk be, amiket szívesen megosztunk másokkal. Középszerű éttermekről ritkán esik szó, de ha valahol jót eszünk, azonnal megírjuk. Ugyanez igaz a színházi előadásokra, koncertekre, mozifilmekre, útfelújításokra, emberi történetekre, hangsúlyosan arra koncentrálva, hogy a többség által elérhető szórakozási lehetőségeket mutassuk be. Egyszer-egyszer becsúszik a luxus is, de mi nem a felső tízezernek, hanem a fővárosi középosztálynak, és főleg az érdeklődő, budapesti felnőtt férfiaknak írunk: magunknak. 

És akkor a statisztikák: fél év alatt 221 írás jelent meg, naponta tehát átlagosan 1,2. Legolvasottabb napunk október 15-e volt, aznap jelent meg a hamburgersorozatunk lezáró és összegző posztja, összesen 70 ezer kattintást szedtünk össze. Jelenleg a Facebookon több mint 2800 követőnk van, de ez a szám egyfolytában nő. Naponta átlagosan 7-8 ezer kattintás van az oldalon és havonta több mint százezer egyedi látogató keresi fel az Egy nap a városbant, ami egy tisztességes magyar nagyváros lakosságszámának felel meg (balra Ádám, jobbra Csaba).

Köszönjük a sok segítséget, a tippeket, hogy milyen helyszíneket, eseményeket érdemes felkeresnünk, köszönjük azoknak, akik rendszeres olvasókká váltak, és azoknak is, akik építő kritikával segítik a blog alakulását. Cserébe a támogatásért ígérjük, hogy továbbra is kitartóan szolgáltatunk híreket Budapest legjobb arcáról, hogy az is megismerje a várost, aki eddig csak lakott, de nem élt benne, és hogy mindenki egy kicsit jobb kedvvel lépjen ki az utcákra, amik egyáltalán nem olyan szürkék és rosszkedvűek, mint azt sokan gondolnák.

Budapest jó hely, és ezt mi kitartóan bizonyítjuk tovább.