Tudom én, szeretet, meg Jézus születése, erről kéne szólnia a karácsonynak, már az emocionális-szakrális vonalon maradva, de ha így definiálnánk az ünnepeket, kizárnánk belőlük a mizantrópokat és a keresztényeken kívül mindenkit. Éppen ezért ma már egy sokkal szélesebb körben értelmezhető eseményhorizontra épül a karácsony: a mértéktelen zabálásra.

Ádámmal alaposan végigettük az ünnepeket, most gyorsan le is írjuk nektek pár sorban, rengeteg képpel kiegészítve, hogy mit pusztítottunk.

Hogy mindenki beleférjen ebbe a kevéske három napba, Dórával kettesben már 23-án elkezdtük az ünneplést, aznap én főztem. Az ünnep kész katasztrófa volt, mindketten keményen megbetegedtünk (egy lázas kisfiú viccből beleköpött a szánkba), a fa végül olyan csúnya lett, hogy bokornak sem nevezném, a korábban dicsért piaci halas alaposan átvert néhány kárásszal, ráadásul evés közben még egy áramszünet is beállt, hát rég nevettünk annyit karácsonykor, mint most.

Na de nézzük az ételeket. Elsőként póréhagymakrém-levest készítettem, ez egy zöldségleves alapú, tejszínnel, curry-vel, szerecsendióval meg egy rakás hozzávalóval feljavított pompás leves, aki eddig kóstolta a remek recept alapján készült ételt, kisebb haikukat írt hozzá örömében:

A második fogás zöld fűszeres tengeri süllő-filé volt gombás sült krumplival és salsa verdével. Jamie Oliver egy alkalommal ezt szolgálta fel Tony Blairnek, az étel egyébként kiváló, csak az rontotta el, hogy a piaci halas nem tudott sem tengeri süllőt, sem tengeri keszeget adni, helyette kárászt ajánlott, amit még sosem kóstoltam azelőtt, és biztos, hogy a mostani karácsony után nem is nagyon fogok már kísérletezni a szálkákon húst alig-alig növesztő halfajtával. Meg a halassal is végeztem (a képeken előbb a salsa verde, aztán a hal krumplival). 

Második nap aztán úgy elhatalmasodott rajtam a betegség, hogy katatón állapotba kerültem, így nem tudtam lefotózni Dóra anyukájának kiváló sült pulykamellét a hozzá tartozó majonézes krumplival. Ádám viszont előkapta a telefonját és megörökítette ezt a négy kilós, egyben sült pulyka mellét, amit véletlenül szintén Jamie Oliver-féle recept alapján készítettek, úgy látszik, karácsonykor ő a sláger. A húst kakukkfüves-zsályás-vörösáfonyás-szerecsendiós masszázsban részesítették, és adtak mellé aszalt áfonyás salátát és húslevet, ami csirkeszárnyból, zöldségekből, a pulyka pecsenyelevéből és áfonyalekvárral készült.

De volt még tiramisu is:

A két finomságot Ádám már vidéken fogyasztotta, és 25-én Dórával mi is elindultunk Győr felé, amikor is menet közben elkezdett szakadni a hó:

De ez sem akadályozott meg minket abban, hogy együnk anyám karácsonyi menüjéből. Szerencsére sosem bír magával, így mindig legalább háromféle főétellel készül, meg persze ott van az elmaradhatatlan húsleves is:

Ezt követte a fotókon nem is látható töltött káposzta, majd egy ügyes kompozíció, a baconbe tekert szűzérmék, rókagombával, olvasztott sajttal és petrezselymes burgonyával:

És persze a szokás szerint elmaradhatatlan besameles pulykamell:

Ádám közben már ész nélkül falta a szűzérmét erdei gombás szósszal, burgonyafánkkal és szeletelt mozzarellával. A húst először serpenyőben kérgesre sütötték, majd a tepsiben kevés vízzel és erdei gombákkal készítették el. Forrás után burgonyakeményítővel sűrítették:

Majd jött a desszert. Ádám nagymamája általában mindenkinél és az elképzelhető szintnél is sokkal olcsóbban készíti el az ételeket, ügyes trükkök százait alkalmazza, köztük olyanokat is, amikről nekünk elképzelésünk sem lehet. A bejglije azonban királyi mennyiségben tartalmazza a lényeges elemet, a töltelék között a tészta csak jelzés, ahogy Fábry mondaná.

Na de vissza hozzánk: 25-én este előkerült apám grillcsirkéje. Mást nem is nagyon tud készíteni, grillcsirkét viszont kiválóan, ha a képekről ez nem is derül ki. Nagy műértéssel masszírozza bele a csirkébe a hozzávalókat, ügyesen szúrja át a tűkkel a csirke különböző testrészeit, aztán komoly odafigyelés mellett forgatja az izzó grill alatt:

És akkor zárjuk az egészet 26-ával, tegnappal. Ádám konvekciós sütőben készült tarját evett, ami saját bevallása szerint iszonyú volt, dacára a wokban pirított fűszeres zöldségeknek (cukkini, hagyma, paradicsom, répa), a rizsnek, és a sajtos-sonkás tekercsnek, amit fűszerezett vajjal ízesítettek. A konvekciós sütő Ádám anyukájának új szerzeménye, a húsok alacsonyabb zsírtartalma miatt vette meg, általában egész elfogadhatóan dolgozik, de ez az nap más volt.

Én viszont tovább úsztam a zsírban, ekkor már újra Budapesten, Dóra nagymamájánál. A töltött káposzta valami elképesztő volt, erőteljes, ízes, gazdag, vagy három tányérral ettem belőle:

Aztán levezetésnek faltam még egy kis rántott húst tartármártással és rizzsel.

Nagyjából itt fejeződött be a 2010-es karácsony evésfétise, azóta emésztünk, és készülünk a szilveszteri berúgásra. Ti tudjátok már, hol ünnepelnek? Csak mert én még mindig kivárok, hátha jön valami igazán jó ajánlat.