Bogányi Gergely Kossuth-díjas művész elképesztő feladatra vállalkozott: most hétvégén Chopin születésének kétszázadik évfordulója alkalmából eljátssza a zeneszerző összes szólózongorára írt alkotását. Hogy legyen valami fogalmunk a meló mértékéről: Chopin olyan termékeny zeneszerző volt, hogy Bogányinak szombat reggel tíztől este tízig kell játszania, majd ezt meg kell ismételnie vasárnap is, hogy a művek végére érjen. Ez bizony 24 óra zongorázást jelent.

Mi az első etapra, a szombat délelőtt tíztől tizenkettőig tartóra mentünk el, amin a következőket hallhattuk:

g-moll ballada, op. 23, No. 1
F-dúr ballada, op. 38, No. 2
Asz-dúr ballada, op. 47, No. 3
f-moll ballada, op. 52, No. 4

Nem szeretnék belemenni mély zenei elemzésbe, főleg, mert nem vagyok rá alkalmas: Ádám hosszasan tudna írni a hallottakról, én, ha nem is vagyok botfülű, nem vagyok profi zeneértő, tehát körülbelül csak olyan alapossággal tudok beszélni Bogányi játékáról, mint a teremben ülő közönség nyolcvan-kilencven százaléka. A kiváltságos tíz-húsz százalék műértése nekem elérhetetlennek tűnik.

Ettől függetlenül pár észrevételem azért nekem is van. Egyrészt Bogányi játékával kapcsolatban: pont az előtte tornyosuló hatalmas feladat miatt arra gondoltam, hogy spórolni fog az erejével, de erről szó sem volt, a Kossuth-díjas művész az első másodperctől teljes átéléssel játszotta Chopin műveit, ahol kellett, rengeteg szenvedélyt vitt az előadásba, mintha egy bowlinggolyót gurítottunk volna végig a billentyűkön, de tudott végtelenül finoman, visszafogottan is játszani. Fogalmam sincs, milyen állapotban lesz holnap délutánra, ha valaki közületek vett, esetleg vesz jegyet a vasárnapi előadásokra is, kommentelje már be ide a Müpában tapasztaltakat, mert érdekelne, hogyan lehet ezt bírni.

De hogy érdemes elmenni valamelyik etapra, az biztos: Chopin kivételes ritmusérzéke és sajátos zongoratechnikája könnyen követhető, izgalmas műveket eredményezett, és ez meg is látszott a Bartók Béla hangversenytermen, ami már szombat délelőtt tele volt emberekkel.

Így kell ezt: ezer forint körüli jegyárakkal azokat is be lehet csalogatni az előadásra, akik egyébként rettegnek a komolyzene jelentette költségektől (amik egyébként sem olyan magasak), ráadásul két órát tényleg bárki rá tud szánni egy színvonalas kikapcsolódásra a hétvégén.

És hát az időpont sem lehet akadály, mert akármikor megyünk most oda, Bogányi játszani fog azon a zongorán, az biztos.