English

Egy nap a városban

Emelt fővel hagytam el Budapestet

szucsadam 2010 november 24.

Kevés embernek kell bemutatni, az M1-M7 felől érkezve micsoda borzalom várta az embereket, ha a Lágymányosi híd felé akartak elszökni. Az Egér út után leszűkülő sávok, az Andor utca folyamatos zsúfoltsága sokakat arra a bölcs választásra késztetett, hogy a párhuzamos Etele úton keressen menekvést.

Ezért aztán mindkettő állapota erősen leromlott, az Andor utca gyakorlatilag évtizedek óta kibírhatatlan, és évtizedek óta van szó arról, hogy a felújítás mellett négysávossá alakítják (hely mindkét oldalon volt bőven), amit állítólag a helyi lakók szövetsége nem nézett jó szemmel. Hosszú ideig nem történt semmi.

Aztán egyszerre csak megkezdődött a munka. Egyszerre mindkét úton, budapesti módra, de legalább történt valami. Az építkezés alatt sokáig alternatív útvonalakat kerestem én is, de most hétvégén gondoltam egyet, és megnéztem, elkészültek-e. Elkészültek.

Elmorzsolok egy könnycseppet a remek zöldhullám miatt, ami azonban csak a felújítás utolsó méteréig, az Andor utca végéig működik, az Egér út felé kanyarodva meg kell állni a pirosnál. Soknak bizonyult a feladat, nyilván nem volt része a pályázatnak a továbbgondolás, ingyen meg senki nem gondolja tovább.

Még így is rengeteg hely maradt egyébként az Andor utca mentén, a lakóházak előtt parkolókat alakítottak ki, mert noha eddig is annak használták a lakók, a járdaszint-emelkedés és az esőzések utáni sár sokszor tette kevésbé vonzóvá a tízemeletesek előtt, a járda és az út között elterülő, érthetetlen rendeltetésű területeket.

Aki tehát ösztönből nem erre hajt, mert megkímélte eddig a lengéscsillapítókat, és idegsokkot sem akart kapni, üzenem, most már szabad.

· 1 trackback
süti beállítások módosítása