Óriási tévedés, hogy egy éttermi ebéd vagy drága, vagy rossz, mert én például számos olyan lehetőséget tudok, ami egyszerre rossz meg drága is. Tovább megyek, a kézenfekvő, olcsónak gondolt lehetőségek többnyire drágák és rosszak.

Az irodaházak körül nyílt éttermek, menzák például 1000-1200 forint körül kínálják az ebédmenüt, amiről nehéz bármi jót elmondani azon kívül, hogy az adag többnyire elfogadható: nagy, átgondolatlan szeleteket kapunk mindenből, de ezekből az ételekből süt az igénytelenség és az ötlettelenség. Nem is jók, nem is egészségesek, és olcsónak is csak az hiszi őket, aki nem próbált még mást.

Ugyanez a helyzet a gyorséttermekkel. Persze néha nekem is jól tud esni egy Big Mac menü, vagy valami Whopperes borzalom, de legyünk őszinték: ha nagyobb kiszereléssel, esetleg némi szósszal kérjük ezeket, simán otthagyunk 1200-1400 forintot egy olyan ételért, aminek az előállítási költsége a valódi értékével együtt ennek a töredéke. A legdrágább étkezés az ár-érték-arányt figyelembe véve továbbra is a gyorsétterem.

És akkor ott vannak azok a helyek, amikben két személy simán elkölt 10-12 ezer forintot vacsorára, éppen ezért sokan meg sem próbálják őket ebédidőben, pedig olyan déli menüket kínálnak, amik simán versenyképesek a gyorséttermek meg a menzák kínálatával, és most elsősorban a kiadási oldalra gondolok. A 900-1900 forintig tartó árkategóriába a város legjobb éttermei is beleférnek, tehát egy Big Mac menünél kicsit olcsóbban, esetleg kicsit drágábban, akár zseniális szakácsok fogásait is kipróbálhatjuk.

Múlt hétfőn pont egy ilyen étterembe látogattunk el Dórával, le is írom gyorsan a tapasztalataimat. Annyi elintéznivalónk volt, hogy szabadságot kellett kivennünk, de ebédet még így sem tudtunk főzni otthon, így a helyszínek közt szlalomozva beugrottunk a Borssóba, a Királyi Pál utca 14-be, ami mellett már vagy egy tucatszor elmentünk, és amiről elég sok jót hallottunk.

Egyszerű, de minőségi bisztrójellegű étteremről van szó, ami a kontinentális és a magyar konyha közt egyensúlyoz kétféle ebédmenüvel, amik két fogás esetén 950 forintba kerülnek, ha három fogást kérünk, 1250 forintot kell fizetnünk. Ezzel az árkategóriával simán versenyben van a Borssó a menzákkal és a gyorséttermekkel.

A hely atmoszférája azonban ezenél összehasonlíthatatlanul jobb, a környezet kellemes, a meleg színeket itt-ott megtöri a borsó zöldje és az asztalokra pakolt kék poharak, a napi menüt krétával írják ki a táblára, a pincérek leveszik a kabátodat, udvariasak, jó légkört teremtenek.

Mivel ketten voltunk, mindkét menüt végigettük, a hétfő déli kínálatról tehát viszonylag teljes képet tudunk adni.

Lássuk csak: hagymaleves

Dús, sűrű, nehéz leves, ami mégsem fekszi meg a gyomrunkat, és amiben úgy dominál a hagyma íze, hogy annak egyetlen kellemetlen következményével sem kell számolnunk, például nem lesz büdös tőle a szánk. Remek fogás.

Brokkoli krémleves:

A hagymalevessel ellentétben egy viszonylag könnyű fogásról beszélünk, és az íze sem olyan jellegzetes. Ha nem tudtuk volna, mit eszünk, ugyanolyan eséllyel tippeltünk volna brokkolira, mint spenótra, vagy bármilyen zöld élelmiszerre.

Tengeri halragu burgonyával:

A köret remek volt, a hal ízesítését is ügyesen találták el, mert az nem tolakodó, inkább könnyű, letisztult, de sajnos gumiszerű állaga, főleg a nagyobb falatoké megnehezítette a fogyasztást.

Bárányragú rizottó:

Nehéz, zsíros étel a legjobb értelemben, pont az ilyen falatokért érdemes bisztrójellegű étterembe járni. A bárány, a rizs és a zöldségeket ügyesen dolgozták egybe, az adag megfelelő, az ízek nem erőteljesek, de egyértelműek, a tálalás étvágygerjesztő, a menü legjobb, csaknem kiváló fogása.

Kávés szelet:

Krémes, nehezebb desszert, jó lezárása a hagymaleves-bárányragú-vonalnak, a brokkoli krémleves-tengeri halragú-menühoz talán kevéssé passzolt, de az utolsó falatig elfogyott mindkét tányéron, szóval egy rossz szavam sem lehet rá.

Összességében remek volt az ebéd, nem volt olyan jó, mint amilyet az Olimpiában szoktam enni, de simán veri a legtöbb névtelen éttermet, pláne menzát vagy gyorskajáldát.

Alapesetben az árral sincsenek gondok, hiszen két főnek 2500 forint egyáltalán nem sok egy ilyen menüért, de azért nem árt észnél lenni. Egyrészt mert egy pohár víz vagy egy kóla 360-370 forinttal megemeli az árat, így máris 3200 forintról beszélünk két személy esetén, ráadásul, felszámolnak tíz százalékos szervízdíjat is, amit érdemes figyelembe venni a borravaló számolása közben (még ha az éttermesek szerint a kettőnek nincs is köze egymáshoz).

A számlán így már 3553 forint szerepelt, fejenként 1776 forintot fizettünk, ami azért már felülről nyaldossa az elfogadható ebédmenü-árat, de ahhoz képest, hogy a menzákon vagy a gyorséttermekben mit adnak ennek az összegnek a kétharmadáért-háromnegyedéért, a Borssó ajánlható étterem.

Ha érdekelnek a színvonalas ebédelőhelyek, vagy csak szeretnéd megtudni, hogy mit érdemes megnézni Budapesten, hova érdemes ellátogatni, csatlakozz a facebookos csoportunkhoz, ahonnan minden fontos írásról értesülsz.