Talán csak átmeneti állapot, és holnap visszatér a pokol, de ma olyan simán mentem végig a többnyire dugóba roskadó Pesti rakparton, mintha vasárnap délelőtt lett volna. Nem is ezen az oldalon szoktam haladni, általában Budáról nézek át a pesti állóképre, de ma a Margit híd átadása miatt ma mégis erre jöttem.

Komolyabb ellenállásba sehol nem ütköztem, talán csak a felkanyarodósávval szívattak meg, dél felől érkezve ugyanis még mindig nem lehet feljutni a hídra a Jászainál, a Pannónia utca felé kerülve viszont egészen a körútig állt a sor. De a hídon már megint remekül lehetett haladni, pedig mindenki lassan hajtott, hiszen volt mit nézni bőven.

Egészen meglepők például az új felsővezeték-tartók, amikor felállították őket, nem is nagyon értettem, miért kell elindulni ebbe a cirádás irányba 2010-ben, amikor a felújítás előtt ennél modernebb, visszafogottabb oszlopok voltak, aztán kiderült, hogy most az eredeti állapotot állították vissza. Pontosabban az átmenetit, az 1935-öst, mert akkor volt a legdíszesebb a híd, és ez szolgáltatta az alapot a felújításhoz.

Lett biciklisáv is, igaz, csak egy, az északi oldalon, de több helyet már nem lehetett elvenni a gyalogosoktól meg az autósoktól. Az aszfalt minősége egyelőre persze remek, de 20 milliárd forintból, három hónapos késés után legyen is az. Ha teljesen elkészül a Margit híd, felkerül az összes díszítőelem, szobor, korlát, majd csinálok egy képsorozatot is, most ezt a videót dobtam össze arról, ahogy 15 hónap után újra áthajtottam a hídon: