A most hétvégi ünnepségsorozat közel sem kap akkora figyelmet, mint a húsvét vagy a karácsony, mert vallási szempontból kisebb a jelentősége, de ha az ügyben rejlő kikapcsolódási lehetőséget nézzük, már simán versenyképesnek kell lennie a Márton napnak a legnagyobbakkal.
Nálunk ráadásul sokszoros erővel támad a relevancia-kommandó. Szent Márton ugyanis a mai Magyarország területén született a háromszázas években, amikor az útlevelekbe még a Római Birodalom Pannónia tartomány feliratot pecsételték a határőrök. Sokan azt hiszik, hogy a terület egy jelentéktelen kis provincia volt, pedig Szent Márton szülővárosa, Savaria (a mai Szombathely) igazán menő településnek számított, volt fürdő, amfiteátrum, sőt császári palota is, amiben több római császár vendégeskedett.
Az itt született Márton katona volt a hadseregben, majd a franciáknál egy koldusnak adta köpenyét, mire álmot látott, megtért és misszionáriusként kezdett tevékenykedni. Olyan sikeres volt, hogy az egyház elhatározta, püspökké szenteli, a szerény Márton azonban a ludak közé bújt, amikor megérkezett a küldöttség a jó hírrel. A szárnyasok viszont elárulták a későbbi szentet, gágogásukkal óriási zajt csaptak, így a követek megtalálták Mártont, akarata ellenére püspökké szentelték, hogy aztán élete végéig segítse a rászorultakat.
Szent Márton kultusza születési helye miatt Pannónia területén már a magyarok megérkezése előtt is jelentős volt, amit átvett Szent István is, és ami a mai napig tartja magát. Főleg, mert ünneplése remekül egybevág az évszakkal: ilyenkor szokták megkóstolni az újbort, és ilyenkor volt a parasztév vége is, amikor kezdetét vette a téli pihenő időszaka, és amikor a cselédek megkapták éves bérüket, plusz egy libát: volt mit vágni, volt mit inni, volt szentünk is, Márton nap tehát ideális ünneppé vált még a mínuszokkal támadó tél megérkezése előtt.
Idén ráadásul óriási mázlink van: gyönyörű az idő, a közelben, Prágában évszázados meleg rekordok dőltek meg, nálunk is lesz ma vagy 17 Celsius fok, úgyhogy teljesen felesleges otthon maradni, valahova ma egyszerűen el KELL menni.
A legtöbb étterem például kínál valamilyen Márton napi menüt, és az ország is tele van jobbnál jobb fesztiválokkal. Budapestieknek én Szentendrét ajánlom, a skanzenbe most 1600 forint a felnőtt, 800 forint a kedvezményes belépőjegy (nagyon bénának kell lenni ahhoz, hogy ne kapjunk valamilyen kedvezményt), egész nap vannak vetélkedők, előadások, mesemondások, van Bor TOTÓ, hagyományos kovácsbemutató, néptánc, egy rakás olyan dolog, ami az év valamelyik másik napján, másik helyszínén akár béna is lehetne, de pont ma, pont ott, ilyen időben szuper programnak tűnik. Arról nem is beszélve, hogy nem tudsz úgy benyitni egy házba, hogy ne egy sült lúd zuhanjon ki az ajtón, szóval közepesen vastag pénztárcával igazán jó őszzáró programot lehet ma szervezni Szentendrén.
Aki nem akar olyan messzire menni, meg az ünneplés sem érdekli, annak ajánlom a WAMP-ot, a dizájnvásár az Erzsébet téren tök jó program ma tíztől, ráadásul aki megéhezik, annak nem kell túl messzire mennie egy kis libáért. A Fashion streeten, leánykori nevén a Deák Ferenc utcában ugyanis épp mostanában nyílik meg a Picanter belvárosi üzlete.
Régebben sokat jártam a Rákóczi úton található, főleg spanyol felvágottakat, sajtokat áruló boltba, amikor még nem volt túlzsúfolva, és amikor még a Megasztárból is ismert Tóth-lányok anyukája volt az eladó, aki olyan magas szinten, hozzáértéssel és kedvességgel végezte ezt a munkát, amire Magyarországon alig van példa. Aztán vesztett egy kicsit a személyességéből a hely, a Tóth lányok anyukáját sem láttam többet, ennek ellenére örülök a belvárosi üzletnek, főleg, hogy most van egy kültéri standjuk is, ahol a spanyol fogások mellett van pár hazai sült kaja is, amit érdemes lehet megkóstolni, ha épp arra járunk.
Lényeg, hogy irány az utca, nyüzsögjünk, töltsük fel a várost, mutassuk meg még utoljára a karácsonyi láz előtt, hogy nemcsak akkor hagyjuk el a lakást, ha valamit okvetlenül meg kell venni.
Ti mentek ma valahová?