Hétvégén elmentem a Szubjektív Budapest Tér-Képek elnevezésű kiállításra a Centrális Galériába, ahol tizenkét pályaművet tekinthettem meg, olyan alternatív Budapest térképeket, amelyek az alkotók személyes tapasztalatai alapján torzulnak, alakulnak.

A pályázat kiírása igen izgalmas tehát, és nagy teret enged az alkotóknak, ami a kiállított műveken is meglátszik. Találunk itt interjúkat, 24 órás gyaloglást, szobrot, rajzokat és számítógépes animációt.

A bejáratnál rögtön egy Microsoft Surface fogad, a hatalmas érintőképernyőn Budapest házai között bóklászhatunk, és az egyes helyekre leszúrt jelzésekre kattintva hangfelvételeket játszhatunk le. így alakul ki a város zaja egy meghatározott útvonalon.

Mátyus Dóra rézkarca a szemközti falon úgy ábrázolja Budapestet, mint a kórházak csomópontjaiból, mint szívközpontokból kiinduló erek hálózata, mindezt egy kórházi lepedőkből készített rongypapíron.

Megint mások alternatív utcaneveket és jegyzeteket írtak a város egyes pontjaihoz, így egy ember szerelmi csalódása, életének fontos mozzanatai egy térképre jegyzetelve állnak elénk. Találkozhatunk olyan torzított, gömbre feszített térképekkel is, amiknek felénk legközelebb eső része az adott alkotó lakóhelye, ezekből a középpontokból a város képe egészen máshogy fest, az arányok eltorzulnak, de valójában a szubjektív arányok éppen így pontosak.

Egy mászófalat is találtunk, ami a metróhálózat egyes álloimásaira kapaszkodhatunk fel, meglepetésemre fel tudtam kapaszkodni Újpestig.

Wolsky Andrást már a tegnapi posztban említettem, ő az, aki 1998-ban és 2004-ben is tett egy 24 órás sétát Budapesten, két dobókockára bízva, merre és hány utcányit induljon. Szinte hihetetlen, de mind a két alkalommal ugyanonnan indult, és a videó tanúsága szerint ugyanoda is érkezett.

Göbölyös Luca alkotása abból a felfedezésből indul ki, hogy a turisták inkább koncentrálnak a képek készítésére, mint a látványosság befogadására. Az ötlete is fantasztikus: megkérte a Budapesten járó, egymást fotózó turistákat, hadd legyen ő is a képek hátterében. Így a képet készítők önkéntelenül egy alkotás részévé válnak, a fotó készítése már nem egy üres bizonyíték lesz.

Van a kiállításon még egy-két érdekes darab, az interjúk közül én a középsőt hallgattam meg, amin két fiatal bűnöző kesereg azon, hogy Magyarországon nincsenek kilátások, és sajnos elhagyják az országot hamarosan, mert itt nem lehet "megélni". Csupa jó hír tehát, a kiállítás pedig játékosan, előremutató és kreatív formában mutatja be a fővárost. Ha pedig én több Göbölyös Lucával és Wolsky Andrással találkozhatnék az utcán, bizonyára még szívesebben járnék nyitott szemmel, esetlen szélesebb mosolyra húzva az arcomat. A párizsiaknak ott van Amelie, a prágaiaknak Vladimír és Egon Bondy, a költő, mi magunk pedig lehetünk Budapest nevezetességei, még ha csak néhány embernek is.

A Szubjektív Budapest Tér-Képek december 2-ig ingyenesen látogatható az Arany János u. 32-ben, hétfő kivételével 10-18 óráig.