Éveken át elátkozott hely volt Budapest egyik fontos csomópontja, és bizonyos értelemben még ma is az, csak már hátat lehet fordítani neki: a közelmúltig az egész Kálvin egy feltúrt gödör volt, most már csak az Üllői út és a Lónyay közötti rész néz ki úgy a metróépítés miatt, mint Drezda a bombázás után, ha ellenkező irányba nézünk, csupa szépséget találunk.

Persze nem rombolták le a Mercure hotelt, ott vannak az ökörikrek, az üvegből készült tájidegen irodaházak is, de díszburkolat került mindenhova, sétalóutcásodott a környék. Igen, SÉTÁLÓUTCÁSODOTT.

Nézzük csak meg magát a teret: nincs ez még kész, a fáknak meg kell nőniük, a fűnek ki kell zöldülnie, néhány embernek le kell szoknia arról, hogy minden rejtett zugba odaszarjon, de az új kőburkolaton sétálni sokkal kényelmesebb, mint a korábbi aszfalton, már csak azért is, mert pár hónappal ezelőtt itt még autók száguldoztak.

Elsőre talán megdöbbentők a metrólejáró kupolái, úgy néznek ki, mint valami távoli galaxisból érkezett soklábú kristálypoloska, nekem viszont határozottan tetszenek, kellenek az ilyen eredeti ötletek Budapestre.

A Baross utcán tovább sétálva aztán azt láthatjuk, hogy azt egészen a Szabó Ervin térig sétálóutcává alakították át. A tér így aztán kiszélesedett, élhetőbbé vált, és mostantól nem kell folyton arra figyelnünk, hogy andalgás közben nehogy lelépjünk a járdáról, ahol garantáltan elgyúr egy terepjáró vagy egy kigyulladt BKV busz.

A tér egyébként is a legjobb formájában van most, mert szép ugyan a természet, amikor feltámad, szép, amikor erőtől duzzad, de mégis akkor a legszebb, amikor haldoklik: a levelek sárgásabbak, vörösebbek, beterítik az utcát, díszes szemétként hullják tele a környéket.

Séta közben ha megszomjazunk, ott a Prága Kávéház, ahol a város egyik legjobb kávéját készítik, és ahol annak idején sokat beszéltünk Ádámmal arról is, hogy létrehozzuk ezt a blogot.

A sétálóutcának azonban a tér végén sincs vége, hiszen a közelmúltban felújították és macskakővel látták el a Reviczky utcát és az Ötpacsirta utcát is, utóbbi Pollack Mihály tér-néven folytatja utcaszerű pályafutását, szintén díszburkolattal, egészen a Bródy Sándor utcáig:

A környéken lakom, autóval járok, a Baross utca lezárása és a környék átalakítása akár zavarhatna is, de örülök az ilyen beruházásoknak, mert szimpatikusnak tartom, ha valaki úgy kényszerít ki az autóból, hogy annak nem anyázás, hanem szemlélődés lesz a vége.