A hamburgeres posztsorozat folytatásának csak egyik oka az, hogy Csaba tegnap elrepült. A másik oka az, hogy a bal talpam csontja elkezdett olyan kellemesen fájni, hogy a szobából sem szívesen mászom ki. Így aztán nem sok minden történt velem, hacsak az nem, hogy két hét szenvedés után elhatároztam, hogy elmegyek egy orvoshoz.

A dilemmám jól jellemzi a egészségügyi állapotokat, ezért gondoltam, megosztom veletek. Nem szeretnék messzemenő következtetéseket levonni, sem a betegellátás problémáját megoldani egy posztban. Leírom a dilemmámat.

Ortopéd orvoshoz eljutni úgy lehet, hogy elbattyogsz a háziorvoshoz, influenzajárványtól és a napsütés mennyiségétől függően ülsz ott átlag másfél-két órát (választások környékén többet, akkor azt is meg kell beszélni), onnan a beutalóval - a körzeti rendelési idejétől függően aznap vagy másnap - eltotyogsz a kórházba, ott megint vársz, vársz, elment a fél napod, és nem beszéltem a vizsgálatokról, az azokra való várakozásról, a lelet visszaviteléről, az egész egy végtelen, hosszú tortúra, ami miatt lemaradsz a munkával, szabadnapot kell kivenned, amit egyáltalán nem kellemes környezetben töltesz.

A második lehetőség, hogy elmész egy magán szakorvosi rendelésre, fizetsz több-kevesebb pénzt, és bizonyos tekintetben jobb ellátásban részesülsz. Lássuk miért.

A telefonos bejelentkezés során egy kis noszogatásra sikerült még aznapra időpontot kérnem. Egy tiszta folyosón a megbeszélt időponthoz képest tíz percen belül fogadtak. Mindez rendben van,viszont a recepción fizettem hétezret, plusz hármat a röntgenért, hogy azt se kelljen a háziorvossal feliratni. A konzultáció már csak háromezer lesz, ígérik. Ez nekem így kényelmes, plusz négy-hat óra az életemből, 13 ezer forint, sokallom, de azért deal. Viszont van néhány észrevételem, mert a dolog mégsem ennyire idilli.

Gyorsan elmondom, milyen típusú magánrendelések vannak Magyarországon, ahogy én tapasztaltam. Kezdjük annál a kategóriánál, amit csaknem mindenki ismer, és amibe például a fogorvos is tartozik. Telefonon bejelentkezünk, az asszisztens kedves, a fogorvos szintén (ahová én járok, ez még csak nem is tettetett), egy külön erre a célra kialakított épületben fogadnak, kíváncsiak az igéneimre, érzem, hogy a pénzemért kapok valamit. Budapesten volt alkalmam kipróbálni az TB által fizetett fogászatot a Kútvölgyi kórházban, és noha különösebb borzalmakról nem tudnék beszámolni, a környezet depresszióssá tett, az orvos arról beszélt a fejem felett a nővérrel, hogy az anyja megint rászólt, nem csukta be a hűtőajtót, és egy elég nehéz tömést elszúrt, ezt később pénzért kellett javíttatnom.

Vannak aztán az olyan magánrendelések, amik a kórházban folynak, és a szakorvos a munkája után marad ott, hogy hullafáradtan lenyomjon még három órát. Itt az egyetlen vonzó az, hogy munka után is tudnak fogadni, telefonon be lehet jelentkezni, és pontosan szólítanak. És olcsó, volt hogy kétezer forintból megúsztam.

A kettő között helyezkedik el az a hely, ahol most jártam. Egy külön kialakított, rendezett épület, recepció, magánorvosok. De valami mégsem stimmelt. A hely korábban professzionális benyomást keltett, most meg hangosan hujjogatnak egymásra a folyosón a dolgozók, az orvosok fásultak és kedvetlenek, és a kórtörténet felállításánál egy pici gunyorosságot is felfedezek a hangjukban. Kezdem úgy érezni magam, mint egy kórházban, ahol legtöbbször úgy kezelik az embert, mintha ingyen segélyért jönne.

Mi lehet a gond? Ők is a kórházból jönnek második műszakra? Vagy korábban rajtuk ragadt ez a viselkedési modell? Vagy itt is automatikusan az a fordított szemlélet uralkodik, hogy a vendég elszenvedi, ami van, nem pedig megköveteli a professzionális munkát? Itt is ki kell majd kérni magamnak, ha besokallok?

Lehet, hogy tévedek, de ez volt az érzésem. Magánorvosokhoz járok, mert nincs időm és kedvem várakozni egy rendelőben, és az orvossal harcolni, hogy ne passzoljon le egy másik osztályra időhiány miatt, fizetek az ellátásért, noha van társadalombiztosításom, az első munkahelyemen még kiszámoltam, hogy havonta jóval több mint 30 ezer forint kerül a TB-kasszába utánam. Nem állítom, hogy kidobott pénz, ha például operálni kell, de szakorvosi rendelés, na nem. Csak akkor, ha már a készpénzre is ugyanazt a kelletlen, "köszönjemeghogyvagyunkmagának"-ot kapom, akkor már tényleg mindegy lesz. Ezen a helyen pedig ennek a jelét véltem felfedezni.

Nektek mi a tapasztalatotok? Ti elégedettebbek vagytok azzal, ami jár? Sikerült jobbat találni?