Az egyik utolsó emlékem a Sofitel hotelből az, amikor a kihalt alagsori férfi mosdó hátsó harmadában letoltam a farmeromat és a pólómat, hogy öltönyt húzzak a helyébe. Dóra a ruhák adogatásában segített, majd amikor már alig volt rajtam valami, és minden nadrág, felső, nyakkendő a barátnőm karjaiban pihent, a thai nagykövet belépett a mosdóba, végignézett rajtunk, meglepődött, aztán elnevette magát.
Az már biztos, hogy a Sofitel Hotel jó kapcsolatban van Thaifölddel.
Az eset egy évvel ezelőtt történt, akkor volt itt a nagykövetség megbízásából apám, Magyarósi Péter fotókiállítása, és most megint egy hasonló eseményre jöttünk, csak még nagyobbra: a fotók mellett ugyanis modell, tánc és gasztrobemutatót is láthattunk kedd este a Thai Kulturális és Gasztronómiai hét megnyitóján.
Az eseményen körülbelül háromszáz ember jelent meg, meg is töltöttük rendesen a hotel elképesztően látványos előterét. Voltam már sok szállodában a világ fővárosaiban, de a nyolc emeletes belmagasság mindig meglep. A résztvevők közt körülbelül egyharmad-kétharmad arányban voltak a celebek és az egyéb meghívottak, egyebek közt Mujahid Zolit, Vásáry Andrét, az Unique énekesnőjét, Völgyesi Gabit, az egyik Rippel fivért, a MILF-vonalról meg Sütő Enikőt, Ungár Anikót és Bíró Icát sikerült felfedezni, ha érdekel egyáltalán valakit az ilyesmi.
Az első produkció a tradicionális thai tánc volt, ami jóval kevésbé vibráló, mint a legtöbb európai népi tánc, inkább letisztult, nyugodt, elegáns, de hát ennyi maradt belőle a közel hatszáz éven át tartó fejlődéstörténet végére. A táncokkal egy-egy történetet mesélnek el, és bár a külső szemlélő azt hihetné, hogy a tenyér tekergetésén kívül nem történik semmi, azért korántsem egyszerű könnyednek maradni a sokszor kimondottan nehézkes pózok felvétele közben.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ez a tánc leginkább thai környezetben üt, mert ott autentikus (illetve megkért rá egy barátom, hogy írjam bele ezt a szót a cikkbe: ott thai-jellegű): Bangkok vagy Chiang Mai utcáin mászkálva az óriási páratartalom és hőség mellett gyakran botlunk ilyen előadásokba, miközben a szaglószervünket az illatok korábban elképzelhetetlen kavalkádja szedi darabokra belülről.
És ha már illatok: a Thai Kulturális és Gasztronómiai hét keretében egy hétig bárki megkóstolhatja a távol-keleti ízeket, különösebb kockázatok nélkül, ugyanis thai mesterszakácsok készítik a fogásokat. Később majd írok egy külön posztot a helyi konyháról, most legyen elég annyit, hogy a thai ételek valahol félúton vannak a kínai és az indiai között, ami persze ebben a formában nem igaz, de közelítésnek jó.
Lényeg, hogy mindennek minden íze van, nincsenek hagyományos értelemben vett fogások, egyszerre esszük a levest, a főételeket és a desszerteket, és minden nagyon csípős, meg édes. A legjobb ételeket Bangkok utcáin lehet fogyasztani két-háromszáz forintért, a jobb hotelekben, éttermekben kevésbé meggyőző fogások közt válogathatunk, tízszer ennyiért.
A Sofitel Hotel persze nem az utcai szakácsokat, hanem a mestereket hozta el, éppen ezért nem is kapjuk olyan erővel az arcunkba a thai gasztronómiát, ahogy azt néhányan igényelnénk. A recept és az elkészítés módja letisztultabb, és bár sok ételt kóstoltam a megnyitón, talán csak a curry-s sertésnél futottam bele abba az elementáris erőbe, amit Thaiföldön megismertem.
Ezzel együtt az összes fogás hibátlanul thai, és most már Budapesten is garantált, hogy a kóstoló végére folyik az orrunk a sok csípőt fogástól, a Tom yam goong levestől, a Gai pad king-néven futó gyömbéres sült csirkétől, a kókusztejes sertéstől, vagy a Pad Thaitól, meg a többitől. A Sofitelben persze körülbelül tízszer annyiba kerülnek ezek a fogások, mint Bangkok utcáin, viszont még mindig olcsóbb kipróbálni az ízeket itthon, mint elutazni Thaiföldre, és ott rájönni arra, hogy képtelenek leszünk egy-két hétig a helyi kaját enni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az 1-3 ezer forintos fogásárakat figyelembe véve itthon is találunk olyan thai éttermet, ahol hasonló minőséget féláron megkapunk, a hotelben viszont a gasztronómiai mellett néhány száz négyzetméterre dúsítva további élményeket is kapunk.
Megnézhetjük például a bécsi fashion week négy kiemelt thai tervezőjének munkáit:
Végignézhetjük Andrási Gabriella fotóit az országról, részt vehetünk főzőkurzuson és kipróbálhatjuk a thai masszázst is a hotelszobákban, utóbbiból tegnap kaptunk is egy rövid ízelítőt.
Aki részt akar venni minden programon, jól teszi, ha fejenként legalább harmincezer forintot rászán a kalandra, ennyibe kerül körülbelül a vacsora, a főzőkurzus meg a masszázs, cserébe tíz óra repülés nélkül lehet valami fogalmunk arról, hogy milyen lehet turistáskodni Thaiföldön. Csak ne felejtsük el odaképzelni az élmények mellé a mellbevágó páratartalmat, a rengeteg embert és az elképesztő szagokat, mert ezekből áll össze az a Thaiföld, amiért mégis megéri a világ végére utazni.