Múlt hétvégén Győrben jártam, ott születtem, megesik az ilyesmi. Az kocsimból kihullott egy viszonylag jelentős műanyagdarab, meg amúgy is ki akartam próbálni az Alfa Romeo Giuliettát, elmentünk hát az autókereskedésbe, menet közben azonban kénytelenek voltunk megállni az új ETO pályánál. Nem is a stadion miatt, a körítés volt érdekes.

A pálya elé ugyanis a felújítások során felhúztak egy plázaszerűséget, a parkolóban meg olyan élet van hétvégente, amilyen korábban csak a lengyel piacokon volt megszokott (emlékszik még egyáltalán valaki a lengyel piacokra?).

A stadion melletti zsibvásár egész szórakoztató volt a maga egyszerűségében: ez nem az Ecseri, viszonylag ritkán akad kincsre az ember, tele van viszont minden rossz minőségű ágyneműhuzattal, német nyelvű használt társasjátékkal, csúnya szőnyegekkel, sosem divatos ruhákkal. Akadt ugyan egy-egy érdekesebb régiség, de ezek szinte elvesztek a félig használt gumik és akciós motoros fűrészek között.

Egyetlen igazán érdekes darabot láttam az egész piacon, de azt is csak egy pillanatra: az egyik nézelődő a világ legérdekesebb ásójával a hátán ment el mellettem, de mire felfogtam, hogy mit láttam a hátára akasztva, már el is tűnt, úgyhogy sosem derült ki, kitől vette ezt a csodát:

A piac után aztán benéztem a plázába is, ami elég lehangoló képet festett. Kevés üzlet volt benne nyitva, abban is alig voltak vásárlók, valószínűleg nem jó helyen, nem jó időben vágtak bele az építkezésre, mert igény, az nincs.

Pedig van itt két dolog, ami határozottan érdekessé teszi az épületet. Az egyik a tartószerkezet, ami leegyszerűsítve bár, de a legjobb eiffeli hagyományokat idézi, a viszonylag szépen megmunkált, zöldre festett vaselemek mindenképp érdekessé teszik a bevásárlást.

De az igazi show-elem nem a tartószerkezet, hanem az a két csúszda, amik az első és a második emeletről juttatnak el gyorsan a földszintre. Igen, csúszdák. Méghozzá nem is akármilyenek. Akad olyan, amelyik viszonylag szelíd, lankás lejtésű:

A másik viszont a legdurvább kalandparkokat is megszégyenítő módon tekeredik le két emelet hosszan:

Vannak persze kétségeim, nyáron például, alattunk folydogáló víz nélkül nem vagyok biztos abban, hogy egy hosszabb csúszás alatt nem nyúzza le a rövidnadrágban próbálkozók seggéről a bőrt, de így, a korai őszben, hosszúnadrágban mindenképp vállalható a kaland.

Nincs őr, nincs csúszójegy, csak odaállunk a csúszda szájához, ha van velünk, előreküldjük a cuccunkat, aztán a mélybe vetjük magunkat. Határozottan izgalmasabb módja ez a közlekedésnek, mint a mozgólépcső.

Csúszdát minden plázába!