A Ráday utcán viszonylag gyakran sétálunk végig, de sem Csaba, sem én nem jutottunk a tudatosság olyan magas fokára, hogy eddig észrevettük volna ezt az üzletet a Kálvin térhez közelebbi oldalon:

A boltban régi filmplakátok, szocialista bölcsességek és az ötéves terveket népszerűsítő hirdetmények találhatóak, és igazából már jó pár hónapja ott vannak. Az Apropodium egy galéria jellegű plakátbolt, de nyugodtan felfoghatjuk plakátkiállításnak is, ha csukva tartanánk a pénztárcánkat.

Már a bejáratnál éreztük, hogy nem gyakran tévednek be emberek az ajtón, de az első, ránk szegezett, csodálkozó tekintet után feloldódunk, hiszen megcsap minket a múlt szele. Az egyik falat beborítják a szocialista éljenzés hangai, a másik falon inkább - főleg magyar - filmplakátok vannak kifüggesztve.

Mint megtudtuk, hozzánk hasonlóan általában a kommunizmus szelét keresik a vásárlók, akik egyébként egyáltalán nem gyűjtők. A gyűjtők inkább behoznak ide képeket, ami nekik kell, az ritkán található meg egy ilyen helyen, inkább egymás között cserélgetnek. Általában szórakoztató célzattal vásárolnak itt a lakásukat díszítő emberek (legtöbbször külföldiek), mert hát mi lehet mulatságosabb, mint a sok értelmiségi iparos és parasztember - utóbbi boldogan vállal be akármennyi borjút a következő évre, csak hát Hofit idézve: ezt megmondta a tehénnek is? -, az elkötelezett és kemény munka ábrázolása, vagy az az állítás, miszerint a sport honvédelem, és a sportoló katona.

Külön említést érdemelnek az ötéves tervek nagyszabású víziói, kedvencem az elégedett parasztbácsi, akinek kafkai mélységek csillognak a szemében:

Az árak 5000 forinttól 150 ezerig mennek fel (az átlag a 20 ezres magasság), és egyáltalán nem a méret számít természetesen. A kép készítője sokat nyom a latban, a fenti plakátot például Konecsni György plakátművész készítette, aki az 1930-as években készült idegenforgalmi, valamint az 1945 és 1948 között készült háborúellenes és választási plakátjai révén vált ismertté. Noha ezen a művön annyira nem látszik, a Bauhaus iskola és a szürreális motívumok sem álltak távol tőle.

A legdrágább plakátot sokáig kerestük, ez egy apró kávéreklám a sarokban, ami szintén egy nagynevű plakáttervező, Bortnyik Sándor készített.

Először arra gondoltam, hogy ki a fene vásárolna itt több tízezer forintért plakátokat. Aztán rájöttem, hogy ez nem is olyan drága, egy jellegtelen tájkép is kerül ennyibe a bútoráruházakban, ezek a plakátok pedig összehasonlíthatatlanul egyedibbé és színesebbé teszik a nappalit. Egy pillantást mindenesetre megérnek, ha az ember a Ráday utcában sétálgat.