Szerda este hat óra, elindultunk a túrára, amit a Borszerda alkalmából szerveztünk. Ma ötven százalékos kedvezménnyel kapjuk a jó magyar borokat, mi meg kíváncsiak vagyunk a kínálatra, a minőségre, meg arra, hogy bejutunk-e egyáltalán az akciós helyekre.

Az útvonal a következő (kékkel a még előttünk álló helyeket, pirossal a kipipáltakat, zölddel azokat jelöljük, ahol nem sikerült borszerdáznunk):

View Borszerda 2010.08.25. in a larger map

Eszközigényünk nulla. Tervünk egyszerű: mindenhol azt a bort kóstoljuk meg, amit a minket kiszolgáló pincér ajánl. Célunk, hogy elérjük a részegség kettes, vagy akár hármas fázisát is, az eufóriát és az izgatottságot, a 0,3-2-ig tartó véralkoholszintet. A kérdés eldöntésében a megérzéseinkre fogunk hagyatkozni, reméljük, nem jutunk el a zavarodottságig, mert akkor már elkezdjük becsapni magunkat.

Ivászat indul, körülbelül félóránként frissülünk, persze az intervallum az elfogyasztott borok számával egyenes arányban hosszabbodik.

A Borszerda-túra első állomása a lakásom: előkaptunk egy rozét a hűtőből és elkezdtük az un. alapozást. A bor az Ostoros pincészettől származik, a kipróbált kékfrankos valami csodás, könnyű, friss, gyümölcsös, szerintem ugyanezt ittuk Egerben poharanként egy százasért a Dobó István téren, és akkor is imádtam. Sőt, a blog egyik első posztjában, ami a VinAgora borgáláról szólt, szintén elismeréssel nyilatkoztam a pincészetről. Hogy mit keres ebben a posztban a bor? Hát egyrészt még normális időpontban el akartuk kezdeni a frissítést, másrészt meg a bort a borszerda alapkoncepciójának megfelelően féláron vettük a siófoki Tesco-ban, alig 450 forint volt egy palack, 65 forint tehát egy deci. Ennél olcsóbbat aligha fogunk találni, jobbat esetleg.

A Borbíróságra már ne menjen senki, telt ház van, bár a pultnál sikerült még találnunk három helyet. A barátnőm Szeremley Huba 2009-es Muscat Ottoneljét issza, decinként 180 forintért, Ádám Béla&Bandi 2009-es Sauvignon Blancját, én meg az Oremus pincészet 2006-os mandulás furmintját, decinként 312,5 forintért. Ezek tényleg remek árak és jók a borok is, az enyém ugyan egy kicsit savas, de aromákkal teli. Ádám elárulta, hogy sok jót hallott a Béla&Bandi pincészetről korábban, de biztosan nem a most kóstolt tétel érdemelte ki a dicsérő szavakat. Becsületes borról van ugyan szó, csak épp nem túl izgalmas.

A pincérek egyébként nagyon szimpatikusak és értik a dolgukat, visszajövünk ide Borszerda után is.

Azt Art Bistrót hanyagoljátok, náluk egyszerűen elmarad a Borszerda, átverés volt az egész. Leesett a véralkoholszintünk, sajnos.

Harmadik stáció: Bonnie & Clyde. A Ferenciek tere 5-ben már nagyobb sikert arattunk, mint a Királyi Pál utcában, bár ezért meg kellett küzdenünk: amikor rákérdeztünk, hogy borszerdáznak-e, hosszan tanakodásba kezdtek, aztán végül úgy döntöttek, hogy igen. Rendeltünk két villányi olaszrizlinget a Bock pincészettől és egy egri rozét a Juhász testvérektől. Utóbbiban életemben először sikerült tisztán éreznem a vaníliát, ami a savas jelleg mellet nem kis teljesítmény. Ádám nagy megelégedettséggel vette tudomásul az aranysárga színt az olaszrizlingben, és az azzal harmonizáló telt, gyümölcsös ízt.

Összesen 540 forintot fizettünk, ez az!

Az alkoholszintünkről pontos információink nincsenek, de mintha már kezdenénk átesni a második fokozatba, amibe már érezni is lehet valamit: az eufóriát.

Negyedik helyszín: megérkeztünk a Bali Cafféba, itt már a bejáratnál hirdetik az akciót, ám azzal kellett szembesülnünk, hogy csak három bort lehet kimérve kérni, és mindegyiket a ház borának hívják. Megkérdeztük, a vörös a Bárdos és fia, a fehér a Jekl, a rozé pedig a chilei Vina Requingua Santiago pincészet bora, vagyis a titokzatos nevek mögött azért képzett borászok állnak. Csaba egy rozéfröccsöt kért - bár neki mindegy, hiszen saját bevallása szerint már nem érzi az ízeket -, Dóra fehéret, én pedig - átvettem a billentyűzetet - vöröset választottam. Csaba az ízlelőbimbóinak spontán elhalása miatt nem tudott véleményt nyilvánítani, mindenesetre könnyű, friss rozéélményről számolt be, Dóra a túltengő savakat kritizálta, és igazából én sem vagyok elégedett. A vörösborra áttérés tehát nekem nem sikerült erős átmenet nélkül.

Összességében 660 forintot fizettünk VOLNA, de valamiért mindenből kétszer annyit kaptunk, mint amennyit kértünk, és amikor ezt szóvá tettük, letagadták, hogy 1-1-1 decit rendeltünk a borokból. Állíótlag a két hosszúlépés helyett két nagyfröccsöt mondunk, az egy deci vörös helyett meg két decit kértünk, biztos az eufória miatt bicsaklott meg a nyelvünk. Vagy csak át lettünk verve, Ádám még a panaszkönyve is beírt:

A helyet menti, hogy egy másik pincér felajánlott vígaszbort és vígaszdesszertet, amikor látta, hogy elégedetlenek vagyunk, amit megköszöntünk, de nekünk sajnos ilyesmire nincs időnk, hiszen vár minket a következő helyszín. Reméljük, ott több szerencsénk lesz.

Az Andrássy úton a Wine & Coffee House-ban nem indult valami egyszerűen a próbánk, mégpedig négy okból. Egyrészt még mindig zaklatottak voltunk az előző helyen elszenvedett sérelmek miatt (NARP). Másrészt kezdett kiütközni rajtunk a berúgás harmadik fázisa, a zavarodottság (YARP). Harmadrészt az itallapból kiderült, hogy nem decinként mérik a bort, hanem 1/16-od és 1/8-ad palackokban, ami 0,6 decit meg 1,2 decit jelent. Ehhez képest az árak nagyon borsosak, de mégsem kell attól tartani, hogy sok pénz költünk itt el, ugyanis (negyedrészt) 10 perc alatt sem jött ki a pincér hozzánk, pedig a hely közel sincs tele.

A terv az volt, hogy Miklóscsabi Füligér Királyleánykáját kóstoljuk meg 445 forintért 1/16-od kiszerelésben, ami palackra leosztva 7120 forintot jelentene (ha egész palackot kérnénk, csak 3500 forintot kéne fizetnünk), Borszerda miatt azonban elvileg feleannyiba kerül a bor.

Gyakorlatilag nem, az akció ugyanis csak bizonyos borokra vonatkozik, de amikor megérkezik, a tényleg szimpatikus pincér türelmesen elmagyarázza, hogy mit lehet akciósan rendelni. Ajánlj is, ez megint jó pont, így végül Miklóscsabi Csoda Ezerjóját rendeljük ki immár ketten, Dóra ugyanis levált rólunk.

Kíváncsiak voltunk, hogy az egyébként jól felépített brand és az ötletes címke mögött milyen bort találunk. Nem csalódtunk, a bor kellemesen telt, nem tolakodó érzetet keltett bennünk, pont olyan különleges és utánozhatatlan harmóniákkal, amilyeneket kerestünk.

Végül a 0,06 decis adag 222 forintba került, így 445 forintot fizettünk a két pohárért. A kevesebb folyadék és a magasabb ár ellenére is meghatározó élményt adott a bor. 

A Boxutcában megint lyukra futottunk, bár a Borszerda honlapján ott van az étterem a kedvezményt biztosító helyek között, a pincérek egyszerűen letagadták az egészet. Egyre nehezebb koncentrálni és gépelni, a véralkoholszintünk közelíthet az 1,8-as értékhez, ami az Alkoholkalkulátor szerint már elég a zavarodottsághoz.

Elindultunk az utolsó helyszín felé, de menet közben megálltunk a Mostban, hogy együnk egy marhahúsos-baconös hamburgert, és pihenésképp egy teljes árú eperbort is kértünk, el sem hisszük, hogy ez is bor, mindenesetre remek. Kicsit megpihenünk, aztán megpróbálunk bejutni a Caledonia Skót Pub & Étterembe, ha még nyitva lesz. 

Megérkeztünk a célállomásra, a Caledonia Skót Pub & Étterembe, ahol rövid tanakodás után a pincérlányok arra jutottak, hogy VAN borszerda náluk is, miután a weboldalon feltüntették a helyet a lehetséges DESZTINÁCIÓK között.

A hangulat remek, miután a hasunk tele van, és South Park megy felettünk a tévében. Még nem is láttam ezt a részt.

Csaba biztosra ment, és egy Nyakas Irsai Olivért rendelt, én pedig egy Gere Portuguisert iszom. Míg én durva zárásban hiszek, Csaba zöldként definiálta bora ízét - szerintem már azt sem tudja, miről beszél -, az én italom meg épp olyan izmos befejezése az estének, amilyennek képzeltem.

A Gerét 225-ért, Csaba irsaiját pedig 160 forintért adták, így 385-ből megúsztuk az utolsó kört. Közben óriási lövöldözés zajlik, a South Park-i rendőrség homlokon lőtt egy fehér ruhás stricit, mindketten nagyon megrendülünk.

Véget ért a ma esti kaland, ami majdnem holnapig tartott, kösz mindenkinek, aki velünk tartott. Hét helyszínt kerestünk fel, ebből ötben tudtak arról, hogy az étterem hivatalosan is borszerdát tart, kettőben letagadták. Egy helyen kétszer annyit kaptunk, mint amennyit kértünk, a maradék négy étteremben viszont igazán megfizethető áron ittuk a jobbnál-jobb borokat. Kiváló ötlet ez a borszerda, de a szervezésbe érdemes lesz még egy kis energiát ölni, hogy minden résztvevő tudja, hogy résztvevő.

Szép estét mindenkinek, mi most zavarodottságunkban kidőlünk.