Budapest belvárosa vasárnaponként kissé elhagyatottnak tűnik, főleg nyáron, amikor a városlakók negyven kilométeres dugókba mennek nyaralni az M7-esre. Van ugyan pár olyan sétálóutca, amin ilyenkor is korzóznak a turisták, eseményekből, budapestiekkel telezsúfolt helyszínekből azonban hiány van.

Szerencsére pár éve megjelentek a piacok, amik kiváló szórakozási lehetőséget kínálnak különösen akkor, ha pénzt akarunk költeni. Ha nem, akkor is le tudnak kötni fél-háromnegyed órára, de ilyenkor az egész inkább csak amolyan orgazmus nélküli szexre fog emlékeztetni, mint hasznos időtöltésre.

Az első a vasárnapi művészeti vásárok sorából talán a WAMP volt a Gödör mellett, én azonban nem ide, hanem pár sarokkal arrébb, a Gozsdu udvarba látogattam el. A Király utcát és a Dob utcát összekötő négyszintes épületek szegélyezte passzázs hat udvarból áll, és a közelmúltig meglehetősen romos volt. Aztán 2008 környékére befejezték a fejújítást, és a román származású ügyvédről, Gozsdu Manóról elnevezett udvar olyan lett, mint újkorában volt, az 1900-as évek elején. Leszámítva, hogy üresen kongott, és egészen a közelmúltig inkább volt szellemudvar, mint élhető környezet.

Aztán hirtelen elkezdett élni a passzázs: egyre több lakó érkezett, velük együtt nőtt a kiadott üzletek száma is, majd idén áprilisban megnyitott a Gouba, a vasárnapi piac, és hirtelen jó hely lett a korábban unalmasan ásító udvar.

A vasárnapi piac kínálata nagyon változatos és szűrt: csak az állíthat ki, aki átesett a rostán, egy szakértő zsűri nézi ugyanis át a jelentkezőket, és aki bóvlival próbálkozik, azt elutasítják. A piac ráadásul változatos is, igyekeznek minden hétre más művészt hívni, szóval nemcsak évente egyszer érdemes ellátogatni a Goubába.

Tudják ezt a városlakók is, ugyanis mire 11 körül megérkeztünk, már tele volt az udvar. Mozdulni ugyan még lehetett, de éreztük, hogy ennél sokkal több ember már nem férne el kényelmesen.

Nézzük, miket láttunk. Voltak természetesen pólók vicces felirattal, az átlagosnál jobb minőségben, egy barkasost biztos vettem volna, de nem volt M-esben.

Akadt könyvkötő:

Megtaláltam azt az orosz harci járgányt, amivel kiskoromban sokat játszottam, és ami most már egyáltalán nem tűnt olyan nehéznek, mint annak idején:

Akadtak kézműves ékszerek:

Igazán beparáztató, valódi hajjal díszített babák:

És virágból készült képeslapok:

A kínálat ennek persze körülbelül a százszorosa. Megszámlálhatatlanul sok árus volt a Goubában, és számos olyan tárgyba botlottunk, amiért majd visszalátogatunk, ha új lakásba költözünk. Főleg, mert a hangulat tényleg kiváló, az udvarokban zenészek és különféle előadások várnak minket, egyre több a hangulatos kávéház, étterem vagy vízipipázó a környéken, szóval ha nincs mit csinálni vasárnap, akkor nézd meg a Goubát.

Zárásként vettem egy ezüstgyűrűt a barátnőmnek, én meg egy Peroni sörrel jutalmaztam magam, amit Toszkána óta szeretek, bár szerintem csak sznobizmusból: nem érzem, hogy sokkal jobb lenne a többinél, mégis jobban esett ezt innom, mint egy Sopronit.