Mai hibásunk a Ferihegyi repülőtér. Ő az oka.

Szerintem mostanra már szinte mindenki értesült arról, hogy a reptér kiesett a pikszisből, mivel a figyelmeztetések ellenére sem sikerült betartani a szükséges biztonsági előírásokat. Igazi magyar sztoriról van szó, ahol a két biztonsági cég egymást szívatva próbál előre jutni, hogy aztán mindketten elbukjanak. Az előre bejelentett biztonsági ellenőrzés során simán átengedik a bombának látszó tárgyat, és az utasokat sem vizsgálták át szúrópróba-szerűen, az előírtaknak megfelelően. Jól megmutatták a világnak, csak sajnos most meg úgy kiestünk a schengeni övezetből, mint Mel Gibson nőjének a foga az elmaradt szopás után.

Éppen ezért a Budapestről induló, Európában átszálló utasokat úgy kezelik, mintha Albániából jöttek volna: alapos ellenőrzés, túráztatás, ami plusz idő, logisztikai rémálom a légitársaságoknak, akik majd kétszer is meggondolják ezek után, hogy szállítsanak-e utasokat Budapesten keresztül.

Ez persze a külföldiek problémája, de úgy tűnik, bekeményítettek Ferihegyen is, nehogy legközelebb szopránfurulyává minősítsék a repteret, és olyan alapos ellenőrzésbe kezdtek, amit egyszerűen nem bír el a kiépített infrastruktúra. Az eredmény: elképesztő dugó alakult ki szerda reggel.

Már eddig is gond volt, hogy a becsekkolás folyamata nehézkessé vált, hiszen míg két-három éve pár perces volt az egész művelet, addig ma már a fotocellás ajtónál szokott állni a sor vége, ami legalább negyven perces várakozást jelent. Ezt azonban még meg lehet úszni, ha kézipoggyászod van, csak el kell sétálni az automatához, bepötyögni az adatokat, és már kezedben is a jegy.

A beléptetés folyamatát viszont lehetetlen skippelni, ami szerda reggel közel egy órás várakozást jelentett (ha feladom a csomagom, a kettőt nyaldosta volna), márpedig ehhez hasonlót a tízszer ekkora forgalmú repülőtereken sem tapasztaltam még. Nem nekem volt pechem, állítólag az első figyelmeztetések óta, tehát tavasztól kezdődően ez a helyzet Ferihegyen, a tömött sorok áprilistól a reptér dekorációs elemei.

Én egy és negyed órával a gép indulása előtt érkeztem, ami rendszerint elég szokott lenni, tegnap azonban már szólítottak a beszállásra, amikor végre átestem az ellenőrzésen. Ideges, tömött sorok, tanácstalanság, mozdulatlanság, miközben odabent, a nemzetközi szinten apró váróban csak lézengtek az emberek.

Naná, aki bejutott, rögtön rohant is a gépéhez.