Van bennem némi félelem a mozikkal kapcsolatban, nem tehetek róla, aggódós típus vagyok. Gyerekkorom óta nem tudok szabadulni a gondolattól, hogy lassan elfogy minden ötlet, nem tudnak már mit mondani nekünk, eltűnik az eredetiség a vetítővászonról. Ha jobban meggondoljátok, ez a félelem nem alaptalan: 2011 legjobban várt filmjei között hat folytatás van, három szuperhősös és egy animációs mozi.

Na de. Arthur belép egy luxushotel szobájába. Körülnéz, megnyugodva látja, hogy társaival minden rendben: kanapékon, ágyakon fekszenek, tudatokat vezetékkel összekötve közösen álmodnak, közös álmukban próbálnak nyomára kelni a rejtélynek. Arthur kilép a folyosóra, és látja, hogy egy szürke öltönyös biztonsági ember közelít, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megölje a magatehetetlenül fekvő akciócsoportot.

Arthur harcolni kezd, gyors, pontos akciójeleneteket látunk, a két férfi ádáz küzdelmet vív a folyosón. Aztán hirtelen valami történik a gravitációval: az épület mintha lassan forogni kezdene a hossztengelye mentén, Arthur és az ügynök a falon folytatja a verekedést, majd a plafonon, a másik falon, végül megint a padlón. Aztán oda a gravitáció, már lebegnek, úgy ütik egymást egy olyan látványos akciójelenetben, amilyet a Mátrix óta nem láthattunk.

Az igazság az, hogy Arthur sincs ébren, álmodik. Azt álmodja, hogy társait őrzi, társai meg azt, hogy alszanak. Valójában mindannyian egy kocsiban ülnek, elzsibbasztva, csak a középbelsőfülükre nem hatott a nyugtató, így az egyensúlyszervük működik: ha az autó a feje tetejére áll, vagy zuhanni kezd, érzik a gravitációs változást, és az álmuk is megváltozik.

Az Eredet zseniális mozi, amiben vagy kéttucatnyi, a mostanihoz hasonló jelenettel találkozunk. Az alapsztori jó kezdet: DiCaprio és társai arra szakosodtak, hogy emberek álmába belépve titkokat szedjenek ki azok tudatalattijából. Új megbízásuk azonban sokkal nehezebbnek ígérkezik: nem kiszedniük kell valamit, hanem betenniük. Elrejteniük egy ötletmagot, amit a célszemély agya gondolattá formál, így változtatva meg annak terveit egy üzleti tranzakcióval kapcsolatban. Persze a főszereplő múltja tele van sötét árnyakkal, amik bizony az álomvilágban rémisztő szörnyekké vállnak, ráadásul a célszemély, Cillian Murphy agyát fel is készítették az ilyen támadásokra, így az ügynökökkel, fegyverekkel, a város közepén száguldó páncélvonatokkal próbálja megvédeni a behatolókkal szemben saját tudatát.

Ha a sztori leírva itt-ott gyengének is tűnik, a közel két és fél órás filmet végignézve tökéletesen kidolgozottnak érzed majd azt. A környezet kiválasztása remek, a valódinál nagyobb szabadságot rejtő álomvilág alternatív idejével (az álomban minden hússzor gyorsabban történik, az álombeli álomban már közel hét percig tart egyetlen valódi másodperc) olyan csavarokat rejt, amikkel korábban nem találkoztunk a vásznon.

A forgatókönyvön a Mementót, az Álmatlanságot és a Sötét lovagot rendező Christopher Nolan közel tíz éven át dolgozott, ami meglátszik minden kockán: zseniálisan épülnek egymásra a jelenetek, jó ritmusban érkeznek a karakterek és a motivációk is pont a megfelelő pillanatban bontakoznak ki előttünk, és alig vannak hiteltelen mondatok, minden pontos, erőteljes.

A színészek ráadásul mindig megtáltosodnak, amikor Nolannel dolgoznak, aki ráadásul jó érzékkel választja ki csapatát is: Leonadro diCaprio mindig is jó színész volt, most viszont örökre maga mögött hagyja a kis pöcs szerepét a Titanicból, mokány, keserű fickó lett. DiCaprio társai a fiatal színészgeneráció legjobbjai közül valók, köztük olyan hírességek, mint a Batman Beginsben is szereplő Cillian Murphy, vagy a szépséges, mindig erős Marion Cotillard.

Aztán vannak itt erősebb játékosok is, Michael Caine ugyan nem sok szerepet kap, de abban jó, Tom Berengert szuper újra látni kerekedő vénemberként, a megbízást adó japán üzletember, a Batman Beginsben Ra's al Ghult, a szörnyűséges Utolsó szamurájban főszamurájt alakító Ken Watanabe meg olyan zseniálisan, erősen hozza a karakterét, hogy a mellékszerepből egy igazán fontos figurát varázsol.

Kevésbé hivatalosra váltva: gyerekek, ezt a mozit látnotok kell, mert az Eredet ennek a nyárnak az egyértelmű popcornmozija. Tökéletes akciófilm, ami a sztorija miatt nemcsak látványos jeleneteket nyújt, de számos olyan fordulattal is előáll, amin utólag lehet majd nyammogni. Minden a helyén van, és ahogy hallottam, a telt házas hazai vetítések után több moziban is tapsolni kezdett a közönség, nemcsak az eltelt két és fél órának, hanem a hibátlan lezárásnak is hála.

Christopher Nolan egyike annak a kevés rendezőnek, akik az akciófilmeknek is képesek mélységet adni, az ő munkájuknak nemcsak azért van értelme, hogy nőjön a bevétel, mert a Memento, a két új Batman epizód és most az Eredet is olyan film, amit majd örömmel fogunk megmutatni a gyerekeinknek. Ilyen volt a MOZI a 21. század elején, amikor még tudtak filmeket csinálni, amikor még volt bennük anyag, kis hülyék!

AJÁNLOTT