English

Egy nap a városban

Mi történik a tereinkkel?

szucsadam 2019 szeptember 26.
Címkék: jövő városkép

Hosszú otthon töltött hetek után - miután a legtöbb időmet második kislányom születése miatt a családommal töltöttem - pár napja volt alkalmam először felszabadultan tenni egy sétát Budapesten.

Először is nagyon hiányzott. Pontosan olyan érzés volt az emberek forgatagában sétálnom, mint annak idején az erdőbe, a természetbe kiszakadni. Ahogy akkor a zöldet, a friss levegőt, úgy szívta most be énem a zajt, a nyüzsgést, és töltődött fel ezzel. Az erdő mellett lakom, őzet, vaddisznót gyakrabban látok a dolgozószobámból, mint embert, hát ezért.

Természetesen elsétáltam a megújult József Nádor térre is, és megnéztem a készülő Vörösmarty teret.

Az elkészült térről olvastam már a korábban megjelent írásokat. Azok alapján óriási, giccses porcelán szökőkutakat, városképet romboló színkavalkádokat vizionáltam. A fotókon ugyanis nem jött át, hogy az itt elhelyezett Zsolnay és Herendi díszkút valójában mekkora jelentőséget kap a látványban. Mutatom:

dsc08751.JPG

dsc08753.JPG

A két díszkút látványa, vizuális lemezjátszótű-ugrása nem egyéb a tér teljes terjedelmében, mint amikor vaníliafagyit kérsz, és nem mossák el a kanalat, így benne marad egy eper- és egy csokidarab is. Megakadályoz abban, hogy élvezd a tiszta vaníliát? Igen. Önmagában ocsmány dologról beszélünk? Nem.

A híradások egyik fele a kutak által közvetített értelmezhetetlen üzenetet ízlelgették, egy új, nyilván méregdrága - milyen lenne? - mélygarázson továbbra is parkoló autókat kritizálták, jogosan. Még a kormánypárti blogok sem igazán tudták védeni a dolgot, tárgyilagosan lehozták, miszerint végre elkészült, milyen sokat dolgoztak vele, a fa a magyar sikert szimbolizálja, az utca emberének tetszik, és igazából nőtt a zöldfelület, ha bizonyos síkból nézzük.

Ezek után megpróbáltam mindentől függetlenül, önálló véleményt alkotva ránézni a térre, de alig-alig sikerült. Viszont megtaláltam a budapesti terek átalakulását szimbolizáló installációt.

Ehhez vezessünk be egy fogalmat: rendezett. Ez az, amin elsiklik a beszélgetés, és emiatt nem értenek szót egymással a térrendezők és a városvédők. Már hogy kinek mi a "rendezett"?

A fenti tér ugyanis egyébként jó minőségben készült el, és kellemes lett, jó arányokkal. Rendezettebb lett a látvány, mint előtte volt. Kiváltották a jellemzően parkolóként funkcionáló teret mélygarázzsal, a nagy ősfás árnyékokat kiváltották csenevész, könnyen kezelhető fákkal, amik szám szerint ugyan legyőzik a korábbi állapotot, de soha annyi árnyékot és nappal oxigént adó levél nem lesz már itt, mint amennyi volt. Viszont minden kapott keretet, határokat, vizuálisan is egyben vannak a felületek.

Ha továbbmegyünk, a Vörösmarty térre, még közelebb kerülünk ahhoz, hogy mi jellemzi ezeket a budapesti térfelújításokat, és mit jelent a rendezettség. Sőt, ezzel eljutunk ahhoz, hogy mi jellemzi az összes budapesti térfelújítást, sőt még az új Városliget lényegéig is eljutunk. Íme:

dsc08777.JPG

Ez ott a jobb oldalon az egyetlen megmaradt koros fa a téren, sőt a két téren együtt. Bekerítették, gondosan gyepesítettek körülötte, csinos kőtrónra helyezték. Ha lenne a mellette egy tábla, hogy “Installáció, öreg fa, Budapest”, akkor teljes lenne a kép, és minden adott lenne a kiállítás feelinghez.

Rendezettség. Tenger fenekén talált 300 éves penészes borosüveg, fehér textilkesztyűben tartva, egy elegáns aukcióház dísztermében. Kitömött cápatetem, a rothadást megelőzve, formaldehiddel töltött akváriumban. Tudod, mit csinálj a kertedben, ahol össze-vissza nő minden? Téglákból rakj minden nővény köré egy szegélyt, a szegély egyik felére szórj mulcsot, a másik felére kavicsot. Sok kertépítő csinálja ezt: a rendezettség hirtelen megjelenik, a nulláról egyszercsak, egy trükkel, a maximumát éri el. És a rendezettség a legtöbbünk szemének megfelel.

dsc08766.JPG

Ez történik a Városligettel is. Felszabdalják logikai egységekre, amik között járdákat építenek, sok-sok szegélyt tesznek majd, amik egyik fele ilyen, a másik fele olyan homogén elrendezést kap. Ha kell, a megmaradt ősfákat vonalzóval rakják körbe, hogy megfeleljünk a kertépítés alapfokú, vevőcsalogató ábrándjának. A vad, buja növekedésnek, a természet rendezetlen, önmagát növesztő, girbegurbaságának helye nincs. Az a rendezettségre vágyó szemüvegen keresztül értelmezhetetlen. A legtermészetesebb erdőkben még a kidőlt fákhoz sem érnek hozzá, úgy néznek ki, mint egy felborult fogpiszkálós doboz. Én is ilyen mellett lakom.

Nem lehet úgy szeretni, mintha a sajátod lenne, úgy kell szeretni, mint ami önmagáé. Ez az, amit nem láthat be a városvezetés, egészen egyszerűen azért, mert soha nem érezte ezt a fajta szeretetet, sosem érezte a birtoklásnélküliséget.

Mi van a fejükben? Fontos megérteni: mivel pozitív érzelmeik nincsenek a buja természetfoltok iránt, csak egy halom funkció nélküli növényhordát látnak. Azt gondolják, nyilván mindenki csak azért sétál arra, mert nincs oda valami jobb, funkciókban erősebb építve.

Ezt tervezik a Tabánnal. A tervek szerint kalandparkot építenének a közepére, a lenti képen pedig jól látszik ugyanaz a szervezőelv, amit fent említettem. A fák csupán kísérői az elsődleges funkcióknak, árnyékot adhatnak, kellően ritkásan rakva még esztétikumot is. De önmagában sok fa egymás hegyén-hátán, a Tabán most: az olyan, mint egy raktár. Márpedig raktárnak a városban helye nincs - gondolják.

 

 

 

taban.jpg

Keljünk ennek a logikának a védelmére is: az a fajta rendezettség, amitől a természetszeretők kiakadnak, egyáltalán nem idegen egy várostól, sőt. A rendezettség, mint alapelv, és a fakivágások, fakörberajzolások, mint a rendezettség első lépése elég elterjedt nézet volt még Budapesten is, nem csak ma. Ironikus, hogy épp József nádor volt az egyik legnagyobb állítólagos - valójában nem - fagyűlölő: a Városligeti fasor összes példányát, a hatalmas nyárfákat, egy szálig kivágatta, és kiosztotta tüzelőnek a szegények között. Sokkolta a közvéleményt.

Valójában József nádor szerette a fákat. Kiváló kertésznek ismerték, rengeteg zöldfelület megalkotása kapcsolódik az 53 éves nádorságához, pont a Városliget is (ami akkor még inkább vidéknek számított). Die Bäume gehören nicht in die Stadt, fák nem valók a városba: így gondolta. Ha meg mégis, kövezzük körbe, gyepezzük alá picit, és sok-sok kővel válasszuk le a környezetétől - teszi hozzá a mai budapesti városrendezés. Csak folytatja a gondolatot.

József nádornak tetszene ez az új tér, ahol a szobra áll, úgy ahogy van.

És a kutak? Én nem tartom kizártnak, hogy több embernek tetszik, mint amennyinek nem. Tény, hogy a közízlés nem mérvadó, általában nem számol egy alkotás rendeltetésével, mondanivalójával, történelmi és földrajzi környezetbe illeszkedésével, vagyis nem számol mindazzal, ami az adott tárgyat kontextusba helyezi, definiálja. Fura az a kék, de nekem bejön - mondja a közízlés. Az a furcsa-kutas tér - mondja majd tíz év múlva. Aztán egy idő után, kellően sok idő után, mindent elfelejtünk, a veszprémi körforgalmat, a reklámhordozást, a választásokat, az értelmetlen pénzszórást. A kutak akkor is furák lesznek itt, de akkor már lemos róluk sok mindent az idő. A fák megnőnek, na nem akkorára, mint az elődök, de legalább nem forog a nádor sem a sírjában, fenn a várban.

Parkok? Igazi parkok talán már nem is lesznek a városban, inkább csak fás terek.

Mindenkinek joga van, hogy a rendezett, körbekarikázott fákat szeresse, mint ahogy joga van ahhoz is, hogy a vaníliafagyiba beleesett csokidarabot utálja. Meg kell érteni egymást az oldalaknak, az egyiknek meg kell érteni a városban elterjedt rendezettség vágyát, a másik oldalnak meg kellene próbálni szeretnie egy fát úgy, ahogy van, önmagáért. Ez nem pártügy, és ne is legyen politikai állásfoglalás. Mindenki maga gondolja végig, hogy szerinte egy nagyvárosba, Budapestre, kellenek-e olyan szigetek, olyan önállóan létező ökoszisztémák, ahol létrejön a természet tágabb értelemben vett burjánzása, ahol egy adott területen belül sok-sok faj él együtt, és mi legfeljebb gyönyörködünk benne ott sétálva? Vagy ellenkezőleg, ezt meg kell hagyni a városon kívül, és azon belül a fák, bokrok csak díszítő vagy árnyékadó funkciókat lássanak el, cserébe létrejön egy emberi értelemben vett rendezettség, pedantéria.

Még egyszer mondom: ez teljesen független a pártoktól. És nincs rossz válasz. Utálom, hogy ezt a két evidens állítást le kell írnom, de le kell. És még így sem hiszem, hogy eléggé kihangsúlyoztam.

süti beállítások módosítása