Nem hittem volna, hogy a Király és a Dob utca között van még valami a házsorokon kívül. A két forgalmas utca többé-kevésbé párhuzamosan halad, nem sejtettem, hogy a Körúton kívül egyszercsak beékelődik közéjük egy egyirányú utca. Teljesen véletlenül keveredtem ide bicajozás közben, és mikor megláttam az utcanévtáblát, megálltam. Előkerestem a telefonomon az általatok ajánlott lépcsőházak listáját.

Jósika utca 25. Megvan.

Rátalálok egy aranyos, csendes kis térre, ahol elég egyértelműen mutatja magát a 25-ös szám:

A homlokzaton látszik, hogy nem egyszerű lépcsőházzal lesz dolgom, egyben azt is, hogy valószínűleg erősen leromlott a ház állapota belül.

Két lépcsőházra bukkantam belül, szemben az ívelt formájú, amit mindenki használ, és a bejárattól jobbra a sötét, szemetes másik, ahová láthatóan csak én léptem már egy ideje.

A belső tér viszont nagyon hangulatos, mesebeli a sok virággal, a kopott falakkal és a kovácsoltvas díszekkel, igazi matuzsálemnek tűnik, aki azért még mindig áll a talpán.

A korábban "Fischer"-háznak nevezett épület egyébként helyi műemléki védettség alatt áll, rátaláltam a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal adatbázisában.

Ami még érdekesebb, hogy 2009-ben egy poszt is született a témában, a Photoblog.com-on. Nem is annyira a házról, mint inkább és egy asztalosmesterről, aki évtizedeken keresztül itt dolgozott, egy pincehelyiségben. A posztoló néhány saját maga által készített, 1981-ben készült fotót osztott meg, amin Nemes János Épület-, Portál- és Bútorasztalos Mester látszik, amint egy pénteki napon lassan, komótosan bezárja a műhelyét.

Mint kiderült, utoljára zárt be, mert hétfőn a fotósorozatot készítő Utazó visszament, de csak egy gyászjelentést talált a műhely ajtaján: a bácsi még azon a hétvégén meghalt.

Érdekes, miket talál az ember a weben, ha rákeres egy címre.