English

Egy nap a városban

A Wesselényi utca menő: Igrinyi cukrászda

szucsadam 2012 március 01.

Továbbra is járjuk a jobb napokat látott Wesselényi utcát, mert a kopottas kirakatok mögött sokkal több érték rejtőzik, mint amire elsőre gondolnánk. Ezúttal egy cukrászdába sétáltunk be, az Igrinyibe, aminek a bejárati ajtaján egy évszám sejteti, hogy nem akármilyen helyről van szó. 1938.

Bent kissé szegényes, kopottas üzlethelyiség fogad, de ennek már nem dőlünk be. Tudjuk, hogy a meglepetések utcájában erre nem feltétlenül kell adnunk, és a kínált termékek minősége nem feltétlenül van arányban a csomagoláséval. Egy csokitortát kértünk Évivel, és egy somlói galuskát. Leültünk a könyöklő mellé, és nekiálltunk.

A somlói kitűnő volt, visszafogott, kevésbé édes, mint amire egy somlóinál számítunk, de pont ezért tetszett. Érezni lehetett rajta, hogy jó alapanyagokból készült, a cukornak ezek mellett nem elnyomó, hanem csak kiegészítő szerep jutott. Évi a saját süteményére egyenesen azt mondta, hogy a Szlovák úti Vári cukrászda csokitortája után ez a második kedvence. Csak az 400, ez meg 200 forint körül van.

Közben a hátam mögött egy ajtón benézve látom, hogy az üzlet mögötti helyiségben található maga a cukrászműhely, ahol a sütemények készülnek. Ahogy lép kifelé az ajtón, elcsípem a cukrászt is, aki elmeséli: a családi műhely csempéjét már a harmadik generáció tapossa, az ő nagyapja alapította meg a céget. Felvonom a szemöldököm, mire kihoz hátulról egy 1939-es mesterlevelet, ami egy bizonyos Igrinyi Józsefet ruház fel iparjogosítvánnyal. Az ő fia, majd az unokája is követte ebben a mesterségben, utóbbi tartotta előttem a bekeretezett dokumentumot.

Igrinyi József először az V. kerületben nyitott cukrászdát, de azt az államosítás során elvették tőle, ezért 1955-ben a Wesselényi utca 32-ben nyitotta meg a boltot. Azóta is ott áll, és azóta is az ő receptjei alapján készítik a süteményt. Talán ezért nincsenek túlcukrozva, túlízesítve az édességek.

Ott helyben nem is vettem észre, de most, a fotókon keresztül ámultam rá a krémes habjára, nézzétek meg, szinte érezni az ízét, az állagát:

Azt nem mondom, hogy ezek a legjobb édességek, amiket valaha ettem, de ár-érték arányban nem találtam még jobbat. Minden nagyon olcsó, miközben érezhető a minőségre való törekvés. A tulajdonos szerint egyelőre nincsenek veszélyben, mert a hely saját, nem kell bérelniük, így a szomszédos irodaházból és a környéken lakóktól érkezik elég megrendelés. Persze az ötven évvel ezelőtti fénykorhoz képest lehetne jobb is. Reméljük, lesz is.

· 1 trackback