Megtaláltam a két végletet, Budapest legvidámabb és legszomorúbb utcáját. Legalábbis nekem ezt jelenti ez a két hely - különösen így tavasszal, amikor a virágok a legszebbek, a penész meg a legcsúnyább.
Elég sokat sétáltam a belvárosban az utóbbi héten - meg gondolom mindenki, aki tehette -, így sikerült kiválasztani a két szélsőséget. A legvidámabbal kezdem, ami a Kálvin tér közelében indul. Ahogy a Szabó Ervin könyvtár mellett állunk, az Ötpacsirta utca és a Reviczky utca sarkán szemünk és orrunk elé tárulnak a fehér virágok.
A Reviczky utcai tavaszi élmény így kezdődik:
Aztán a Szabó Ervin előtt meglátjuk a földön ülő, és franciául beszélgető fiatalokat.
Majd körbenézünk.
Elindulunk a Reviczky utcán a Mikszáth Kálmán tér felé.
Közben nézzük a virágokat.
Elérjük a teret.
Visszamegyünk az utca elejére, és elsétálunk a Nemzeti mögött a Rákóczi útig. A legjobb terápia.
És akkor következzen a legszomorúbb, a Klauzál utca, amit a Blaha Lujza tér felől közelítünk meg. Az utca minden sarkán a romos elmúlással találjuk szembe magunkat, alátámasztott erkélyek próbálják megvédeni az életünket, egyes romokon a műemlék tábla virít.
A boltok az utcában rég tönkrementek, a járdán egy apró emléktáblára lépünk, ami Balogh Dezső 1945-ös meggyilkolásának állít emléket. Az egyik házfalon egy színes plakát hirdeti, hogy megújul a belváros, és rehabilitálják a VII. kerületet.
Több helyen foghíjtelek-parkolóval találkoztam, az egyikben találkoztam az utca legszínesebb jelenségével, a lefolyócsőbe ültetett virágággyal.
A Klauzál tér felé már normalizálódik a helyzet, itt van a Greenpoint 7 irodaház, és ahogy haladunk a Király utca felé, egyre inkább tisztul a kép - persze ekkorra már elhagytuk a Klauzál utcát.