Folytatódik a megmosolyogtató városi pillanataink felidézése, ezúttal már többen küldtetek anyagot, ami nagyon dicséretes.
Brcone küldött nekünk egy egész csokorra való képanyagot, ebből a posztsorozat témájának leginkább ez felelt meg:
Dávid is fotózott egy táblát a Dorottya utcában, a Vörösmarty tér és a Roosevelt tér között, aminek nem sikerült rájönnie a jelentésére.
A tábla egy másik blog korábbi rejtélykereső posztjának kommenje szerint Albert Ádám képzőművész munkája, egy kiállítás után maradt ott.
Főszerepben ma mégis a kutyák lesznek, én lőttem egy fotót erről a Király utcában rendszeresen sétáló bernáthegyiféleségről (ha a színekből egy pontos fajtát felfedez valaki, szóljon), aki a gazdájától messze elrohan, majd a mikor a megszokott séta útvonalán autóforgalmat kell keresztezni, illedelmesen leül, körülnéz, vár.
Móni is küldött nekünk egy kutyásat, csípjük el azt a pillanatot a fejünkben, mielőtt még felfortyannánk a kép tartalmán, mert lehet ezen mosolyogni is, mielőtt üvöltenénk.
Örkénnyel búcsúzunk.
A fűre lépni tilos
tilos a fűre lépni
lépni tilos lépni
lépni lépni lépni
lépni tilos tilos
tilos tilos tilos
Tilos.
Küldjetek még.