A budapesti Trófeákról nem szokás gasztroblogokon írni, mint ahogy nem szokás nagyjából egy all-you-can-eat helyről sem. Amikor a biznisz arról szól, hogy a gyomorba jutott ételkilogrammok ára valamiképp alacsonyabb legyen, mint a bejáratnál elkért fix összeg, akkor ott nem a minőség van előtérben,…

Eltelt már egy kis idő azóta, hogy megpróbáltam Budapest komolyan vehető szusijait végigkóstolni. Különös műfaj ez az “egyetlen falat művészete”, mert egyszerre van nagyon közel egymáshoz - látszólag - a jó és a rossz szusi, és nagyon távol is. Nem kell elvetemültnek lenni ahhoz, hogy rossz szusit…

Rég jelentkezett utoljára a sorozat, de ez nem jelenti, hogy elfelejtettem volna a küldetést: megkeresni a legjobb budapesti szusit. A tökéletes falatot azoktól, akik a tökéletes falat létrehozására törekednek. Több helyen is próbálkoztam az utóbbi időben, aminek a blogon nem volt…

Előző hónapban írtam nektek először a szusi iránti újonnan jött rajongásomról. Arról, hogy mekkora hatással volt rám a Jiróról készített film, és hogy a falat tökéletességét középpontba helyezni nem feltétlenül valami zen szemlélet, európai értelemben is értelmezhető,…

Épp arról beszélgettünk Csabával, mi a különbség a gourmand és a gourmet között. Hogy a köznyelv sokszor összemossa a két fogalmat, pedig óriási az eltérés: míg előbbi a féktelen evés szerelmese, egy hedonista, nemcsak ízlelni, hanem ízlelni és fogyasztani is szeret, addig…