English

Egy nap a városban

Egy alternatív valóságba csöppentem ebben a belvárosi pincében

szucsadam 2019 május 22.

A Kazinczy utcában lévő pincegaléria előtt egy szappanbuborékfújó gépet találtam pár hete. Semmi különös, buborékok ezerszám, mellette OPEN STUDIO felirat, és egy cigiző úr, ránézésre festő. Szakállas, cigizik, gondtalan és rajta kantáros nadrág. Én ezt már festőnek definiálom akkor is, ha nincs előtte festőállvány, vagy alatta létra.

dsc06803_1.JPG

Úgyhogy lementem. Nem először jártam itt, bár évekkel ezelőtt még nem JAG Galéria volt, hanem valami más. Más képekkel, most komolyabb alkotások is akadnak a falakon, a tetszetősek mellett. De azért még mindig sok a tetszetős.

dsc06807.JPG

dsc06806.JPG

Ez egy csütörtöki nap volt, a csütörtök a nyitott műhely napja. Ez annyit tesz, hogy be-beesnek festők, és dolgoznak. Meg lehet nézni az ecsetjeiket, festékeiket, munkájukat. Sokan jönnek-mennek, különös alakok, beszélnek egymással bennfentesként, rám leginkább ügyet sem vetett senki. Tényleg nem hazudtak: nyitott műhely. Nem úgy leshetsz be ebbe a világba, hogy megfogják a kezedet, és körbevezetnek. Az álságos.

Mint egy szellem jársz a résztvevők között, és láthatatlanul próbálsz elcsípni érthető félmondatokat, miközben az egész hétköznapi hangulata körbevesz.

dsc06812.JPG

dsc06813_1.JPG

dsc06815.JPG

Aztán egyszer csak odafordultam ahhoz, aki ott dolgozónak tűnt, és elmondtam neki, hogy én itt turistáskodom, ha szabad, amire nagy szívélyességgel üdvözöltek, mintha először láttak volna, és készségesen elmondták, mire lehet számítani. Végül is: ez egy galéria, ahol sokan csak körülnéznek, aztán kimennek. De ha megszólalsz, egy új világ nyílik meg előtted.

Ha akartam volna, leülök én is egy székre, hozok a sarki boltból valami üdítőt, úgy tehettem volna, mint aki évek óta odajár. Ki is mehettem az ajtón, ha akartam. Mindkettőnek egyforma nehézsége és valószínűsége volt, abban a pillanatban. Ez a szabadság, gondoltam.

Nézzetek le, ha erre jártok, egy csütörtökön. Jópofa.

Jancsó Art Gallery
Cím: 1075 Budapest, Kazinczy utca 30

Egy igazi könnyfakasztó libanoni lakoma Budapesten - Leila’s

szucsadam 2019 május 21.

Én valahogy úgy voltam ezzel, hogy ha ilyet akarok, azért bizony utazni kell. Hallottam már olyan kritikát a Közel-Keletről Budapestre látogató ismerősömtől, hogy Budapesten rendes hummuszt sem kapni, és akkor ne is beszéljünk a többiről. Pedig az arab lakomák nem a kebabból és az agyonfaszénezett, olajban tocsogó sült izékből áll, ahogy gondolnánk a magyar fővárosban próbálgatva, hanem zöldségek és húsok olyan kreatív összességéből, amit ha úgy igazán megkívánsz, akkor nem igazán elégít ki más. A feleségem nagy kedvence (és pont nem azért, mert nehéz, hanem mert könnyű), és én a húsnélküli konyhával való ismerkedésem közben is egyre közelebb kerültem hozzá.

Ha történetesen csak zöldséget ennél, akkor ez a konyha képes mindenféle “vegán” címke nélkül tökéleteset alkotni.

dsc06901.JPG

A Leila’s-ba akkor néztem be először, amikor a szomszédba érkeztem egy rendezvényre. A kis hely tele volt, az asztalok roskadoztak a tányéroktól, sok kis, színes tál középen, mindenki megosztotta, amit kért, miközben minden tányér pont úgy festett, mintha egy “arab lakoma” elnevezésű szócikkből vágták volna ki egy enciklopédiából.

dsc06930.JPG

Így aztán egy ebédre érkeztem legközelebb, mert láthatóan vacsorákra tele vannak. Már akkor is, és ezúttal is feltűnt a pincér srác kedvessége, olyan nyugalommal kevert derűvel fogadott, mint valami kiugrott szerzetes. Tényleg, ez fontos: a pincérek itt csak angolul beszélnek, de a tulajdonos házaspár hölgytagja is, aki a pultnál ült, én legalábbis nem találkoztam magyar szóval.

Az étlapot persze magyarul hozzák, és ebben a pillanatban éreztem, hogy elvesztem: MINDENT ki akartam próbálni, kivétel nélkül mindegyik étel istenien hangzott.

Kértünk hummuszt báránnyal, zöldbabot, padlizsánt, és egy nagy grill tálat, amin pácolt csirke, bárány, grillezett pita található. Csodálatos dolgokat hoztak ki. A hummusz kiváló, a padlizsán sírnivalóan ízletes, a fűszerek élénken kísérnek le mindent. A bárányt kóstolva az jutott eszembe, hogy klisé, nem klisé, itt ki kell próbálni ezt. A húsokra nem telepszik rá a faszén íze, de azért ott van, a háttérben, majdhogynem elegánsan.

Ittam egy sahlabot, egy tejalapú rózsavizes italt fahéjjal, ezt mondjuk legközelebb kihagynám. Mint a forró mézes-fahéjas tej, pisztáciadíszítéssel.

dsc06917.JPG

A tapasz jellegű ételek esetében az étlapról nem tudod megítélni, hogy végül is hány adagot számolj magadnak, a Laila’s-ban viszont inkább alábecsültem a méretet. A három előételt, és egy mix tálat esélyünk sem volt még csak megközelítőleg sem eltüntetni. 14 ezer forint körül fizettünk, de ebben azért benne volt a tapasztalatlanság. Két előétellel az ember tökéletesen elvan, így 2500 - 4000 forinttól lehet számolni egy emberre a kiadást.

dsc06925.JPG

dsc06926.JPG

dsc06928.JPG

dsc06931.JPG

Íme, a maradék:

dsc06938.JPG

Rengeteg felfedeznivaló maradt az étlap, én legszívesebben addig járnék vissza, amíg el nem fogynak. Vagy egy kellően nagy társasággal kell jönni, és mindent kikérni, mindenből egy falatot enni.

dsc06940.JPG

Leila’s
Cím: 1061 Budapest Paulay Ede Utca 6

Budapest legkedvesebb vérprofi baristáiba futottam bele

szucsadam 2019 május 17.
Címkék: emberek kávézó

A London Coffee Society a Dohány utcában van, és így fest:

dsc06796.JPG

Olyan, mintha Londonban lenne, gondolhatnánk, és ezt megerősíti a rengeteg angol nyelvű felirat, étlap az ajtón, még a Facebook oldalukat is angolul viszik. A hírhedt budapesti brit turizmus volumene indokolja, hogy ilyen helyek legyenek, gondoltam mindig, amikor ránéztem, és úgy viselkedtem az intézménnyel kapcsolatban, ahogy az várható. Elkerültem. Nem nekem való, nem nekem szól.

Aztán valamelyik nap valami reggelizóhelyet kerestem a családomnak a környéken, és mivel velünk volt a kislányom, nem akartam már sokat gyalogolni innen, kész voltam mindenféle kompromisszumra. Benéztem ide is, és az asztalokat épp leszedő hölgy nagy, nyílt szemekkel nézett rám, hogy fáradjak be csak bátran. Nem is, először csak rám mosolygott, és a mosolyban volt benne a fenti kérdés. Csak aztán kérdezte meg, szóban. Nagyon kedvesen.

Kiderült, hogy nem nagyon van olyan szabad helyük, ahová leülhetnénk a picivel, így tovább kerestem. Viszont még aznap, délután, újra arra mentem, ezúttal egyedül, és beültem.

A fogadtatás ugyanaz volt, csak most már a másik barista is beszállt a halálosan profi kedvességbe. A nem profi kedvesség az, amikor az eladó természetéből fakadóan kedves személyiség. Ennek a csúcsra járatása mondjuk egy Bob Ross. A profi kedvesség, amikor az eladó tud egész nap őszintén kedves lenni, de azért ez valahol egy felvett póz. Ennek a csúcsra járatása az, amikor el is fogadod, meg is szereted magad ebben a szerepben, és belülről jön, tudva, hogy az üzletnek is ez tesz jót. Nem tudom, lehet-e érteni a különbséget.

Ezt láttam itt.

dsc06782.JPG

Kati és Peti ráadásul olyan elegánsak voltak így a ledolgozott nap vége felé, mint én nagyjából soha. Ropogott rajtuk a ruha, feszült a csokornyakkendő, simult a köpeny és a mellény.

A kávéjuk jó, értenek hozzá. Egyébként Londonban dolgoztak sokáig - mily meglepő -, és a hely tényleg egy kis London akar lenni Budapesten - mily meglepő. A hely kialakítása vagány, és minden szétszórtsága mellett elég jól kigondolt. Egy kávéval kikönyökölni az ablakba, nézni a Dohány forgalmát, egészen megszerettem a helyet, na.

dsc06787.JPG

dsc06793.JPG

Kértem egy céklás tortát is. Valami hiányzott belőle, így fogtam az asztalra kitett vörösborsot, és őröltem picit a tetejére. Ejha, gondoltam, ez rohadt jó lett. Odamentem hozzájuk, és elmondtam nekik az újításomat, meg azt is, hogy ezzel a recepttel vagyonokat kereshetnek, mert ütős lett.

Kedvesek voltak.

Mosolyogtak.

Bólogattak és egyetértettek.

Egy szavamat sem hitték. Azt hitték, lökött vagyok.

London Coffee Society
Cím: 1074 Budapest Dohány u. 27

A Város Hőse kicsit meghal, de aztán újjászületik (mint minden rendes Hős)

Magyarósi Csaba 2019 május 14.
Címkék: város hőse

Szóval több mint négy éve, hogy kitaláltam és elindítottam a Város Hőse jótékonysági projektet, amit azóta is igyekeztünk kézben tartani és üzemeltetni Ádámmal és aminek a célja a kezdetek óta ugyanaz: a segítségetekkel pénzt juttatni az éhező gyermekekhez úgy, hogy közben ti, a támogatók kedvezménnyel tudjatok fogyasztani számos budapesti étteremben.

varos_hose_pres_beelden3_1.jpg

Ez volt az alapötlet és nagyban is ezt csináltuk meg, csak miközben végig szerelmesek voltunk a koncepcióba, a háttérben folyamatosan küzdöttünk a nehézségekkel:

  • a Gyermekétkeztetési Alapítvány regisztrációs felülete szinte egy percig sem működött jól, folyton kidobta a regisztrált támogatókat
  • a Gyermekétkeztetési Alapítvány fizetési rendszere is komoly terhet rótt a projektre, állandó volt a rendszer hibájából fakadó támogatóvesztés
  • a partneréttermek a legjobb szándékunk ellenére sem tudtak sokszor arról, hogy ők partnerek (ez van, ha hetente új alkalmazottakat kell felvenned)
  • Mindezeken túl volt egy rakás, nagyívű elképzelésünk, amik közül egyet sem tudtunk megvalósítani, mert a napi szintű problémák megoldásával voltunk és vagyunk elfoglalva.

Szóval döntést hoztunk: a jelenlegi formájában lelőjük a Város Hősét, mert az semmilyen szempontból nem működőképes. A projekt teljes kezelését átveszem most saját hatáskörbe és egy rakás tehetséges ember segítségével elkészítünk mindent, hogy a dolog működjön: új appot, új regisztrációs és új fizetési rendszert, így nem külső cégekre és szolgáltatásokra leszünk bízva, ha valami elromlik (aztán soha meg nem javul). Ez egyébként bonyolultabb, mint elsőre látszik, mert rengeteg felületet és funkciót kell leprogramozni, plusz a jelek szerint még egy alapítványt is létre kell hozni, hogy a fizetési rendszer működőképes legyen, ha ezzel kapcsolatban valakinek van tapasztalata, kérem jelezze, jó ügyet szolgálna.

A reményeim szerint ősszel visszatér az új alapokra helyezett, jobban működő Város Hőse, amivel sokkal több rászorulónak fogunk majd tudni segíteni, de már nem az Egy nap a városban blogon, hanem valahol a Youtube csatornámon.

Köszönöm azoknak, akik eddig Hősök voltak, több ezer gyermeknek juttattunk el közös erőfeszítéssel élelmiszert, és aki jelenleg is támogató, annak is jó helyre megy a pénze, mert továbbra is a Gyermekétkeztetési Alapítványhoz fut be az összeg, akik élelmiszert vásárolnak belőle gyerekeknek.

De ha kész a 2.0-s rendszer, jelentkezem és közösen megmutatjuk, milyen sokat tudunk tenni a közösségünkért, ha minden működőképes és olajozottan működik.

Még egyszer köszönöm, és a Város Hőse visszatér!

Szuper delikát nyílt ott, ahol nem számítanál rá - Essence

szucsadam 2019 május 13.
Címkék: gasztro delikát

A delikátok, amiket nevezhetnénk feinkostoknak is, ha még emlékeznénk a korábban Magyarországon is elterjedtebb elnevezésre, vagyis a magas minőségű árukat felsorakoztató kisboltok szerencsére egyre több helyen bukkannak fel a városban. Az ilyen helyeken nem azon kell gondolkozni, hogy mely termékek nem rosszak, hanem hogy a néhány jóból melyiket próbáld most ki.

Ezek felbukkanási esélye megsokszorozódik a Lipótváros - Újlipótváros vonalon, máshol ritkábban találkozhatunk ilyenekkel, és vannak olyan részei a városnak, ahol egyenesen kuriózumnak számítanak. Mégis megjelennnek: ilyen a Wekerlén található Másik bolt, ami annak ellenére tapadt meg a városrész közepén, hogy egy bizonyos tekintetben nem kifejezetten oda való, vagy amit most találtam, az Erzsébet királyné és Nagy Lajos király útja sarkán található Essence. Ami egy deli és egy kávézó szerelemgyereke.

dsc07462.JPG

A hosszúkás üzlet első része kávézó: jó kávét főznek, szendvicseket, croissant-okat árulnak (fagyasztva veszik, itt melegítik fel), és elég jó süteményeket, tortákat is szereztek, hogy teljes legyen az élmény. Hátul, a bolt végében egy viszonylag szűk kínálattal borok (nagyrészt az üzlet tulajdonosának borászata és más ismerősök), olívaolajok (Igaziolíva termékei, csak amit épp én vettem, az 30-40%-kal drágábban), meg mindenféle egyéb élelmiszer.

Persze, mondhatjátok, Zugló. De ez csak egy szó, számtalan különböző árnyalattal, és ez a sarok nem tartozik oda, ahol mindenáron literjét 10 ezer forintért adó olívaolajat, 3500 forintos rozét és hasonlóan drága, érlelt sajtokat és sonkákat vásárolnának nap mint nap a tömegek. Legalábbis annyian, hogy egy ilyen bolt garantáltan fennmaradjon. Ki is fordult pár vásárló az árak láttán, amíg ott voltam.

Én persze nem lepődtem meg az árakon. Azon viszont igen, hogy grillsajtos szendvics néven mit hoztak ki elém egy laza reggelire. Egy csodás deszkát, nem várt figyelmességekkel:

dsc07444.JPG

dsc07447.JPG

Túl jó volt. Ezt úgy értsétek, hogy túl sok ízletes, jó minőségű cuccot, fűszert, olajat, ízt pakoltak bele, ezért úgy tobzódtak ezek összevissza a számban, hogy nem adtak egységes képet. A kevesebb több lett volna, mondom ezt úgy, hogy kifogástalan a minőség. Csodás reggeli.

dsc07442.JPG

A kávé is remek, és nem bírtam ki, hogy egy somlóit is ki ne kérjek. A cukrász bátorsága megdöbbentett: a somlói alig volt édes, nem cukorral, hanem jó csokival, vaníliával, helyben készült tejszínhabbal állt össze a desszert.

dsc07452.JPG

Vásároltam egy “spontán erjedt” rozét, valószínűleg azt jelenti a felirat, hogy nem használtak fajélesztőt, hanem ami a bor körül a levegőben volt, az erjesztett. Jófajta kékfrankos rozé ez, kétségtelen.

Ami meglepett, az a magyar készítésű REX ketchup. Hát ez valami félelmetesen jó, emberek. Fűszeres, tömény, tehát nem paradicsomszósz, de azért látszanak benne a rostok. Azóta rákaptam arra, hogy ketchupos kenyeret egyek, semmi más nem kell az élményhez. Persze nem csak itt lehet kapni ilyet, csak én itt találkoztam vele először.

dsc07428.JPG

Egy spanyol, karakteres, korai szüretelésű olívaolajat is vettem. A boltban egyébként kóstolni is lehet olajat, tehát ahogy egy jobb olajlelőhelyen illik, itt is tudjuk, mit veszünk. Hazaérve csodálkozva vettem észre, hogy 2017-es szüretelésű a cucc, és egy hónap múlva lejár - az ilyet olcsóbban lehet kapni általában -, ami lehet, hogy az ízén nem érződik, mert tényleg nem volt baja, de furcsálltam egy vadiúj bolt esetében a figyelmetlenséget, hiszen ők eleve így vásárolták meg. Facebookon rákérdeztem, azt írták, vigyem vissza, és kicserélik.

A személyzet egyébként kábé a hihetetlen kategória: felkészültek, profik és kedvesek. Az üzletvezető egyébként Czinege Tamás, aki a Gasztro-Hack rendezvényekről ismerhetünk. A bolt előtt ácsorgó szmóker szerintem ugyanaz, mint ami az oldal Bemutatkozunk lapja tetején látható, Tamással egyetemben.

dsc07466.JPG

A delikát mindenképpen üdítő jelenség ott, ahol áll, várható, hogy sokan odaszoknak. Hiszen ez egy kényelmes, jó kávézó, elégséges ülőhellyel, teraszrésszel - ami mellett mondjuk csúcsidőben a Nagykörút forgalma pöfög el -, ahol vehetünk otthonra pár felnőtt jutalomfalatot. Az árképzés az ötödik kerületet idézi, de végül is: ez Zugló, nem?

Essence Delicates
Cím: 1149 Budapest Nagy Lajos Király útja 181.