Nemrég barátainknál voltunk Győrben, ami egyébként mindig oltári jó szórakozás, imádunk Győrbe járni (oké, én győri vagyok, szóval hazabeszélek), hozzájuk meg különösen.
Szóval a terv az volt, hogy beszélgetünk, aztán grillezünk az erkélyükön, méghozzá érlelt marhahúst, amit az egyik közeli nemzetközi élelmiszerláncban lehet vásárolni: egyenesen Argentinából érkezett azzal az ígérettel, hogy egészen különleges húsélményt ad. Pontosan ennek megfelelő volt az ára is, négyszer többe került, mint egy tejmarhából készült magyar hús.
A grill készen állt, a barátaink felvágták a zacskót, de abban a pillanatban mind a négyen gyanakodva kezdtünk el szaglászni: a hús büdös volt.
Megnéztük a csomagoláson a lejáratot, kiderült, hogy november végéig jónak kéne lennie, de akkor is, határozottan büdösnek tűnt: nem érett büdösnek, egyszerűen csak büdösnek (az érett hús egyébként ha jól van érlelve, nem is igazán büdös).
Akárhogy is, kisütöttük az egyiket, hátha csak mi tévedünk, de nem, sütés előtt, alatt és után is büdös volt, kóstolva meg pont azt hozta, amit a szaga alapján gondoltunk róla.
Mivel a bolt közel volt, autóba pattantunk és átugrottunk, hogy tisztázzuk a problémát. A vevőszolgálaton teljesen jól álltak a jelenséghez, már amikor az ajtón beléptünk, kiszagolták (haha), hogy miért jöttünk és néhány másodperccel később könyörögve kértek minket arra, hogy csomagolják vissza a húst, mert nem bírják a bűzt (zárt térben tényleg százszor keményebb volt). Majd felajánlották, hogy nyugodtan menjünk el a húsosztályra és válasszunk egy másikat és persze, csak csomagoltassuk ki az Argentinából fóliában érkező árut, hogy kiderítsük, minden oké-e vele, nehogy megint romlottat vigyünk.
Na szóval eddig minden patent, a húsosztályon kezdődtek a gondok. A hentes megnézte az árut, és ő is a többi csomagolt marha felé terelt minket, de azt már egyáltalán nem értette, miért akarjuk kicsomagoltatni a második választásunkat. Sőt, igazából azt mondta, hogy azt tilos. Ekkor kisebb vita következett köztünk és beletelt néhány percbe, amíg megértettük vele, hogy nem oké romlott húst eladni, és az sem oké, hogy esetleg újra eladnak nekünk egy romlott árut, amit megint csak otthon veszünk észre.
A hentes gondolkozott egy ideig a logikai láncon, majd felajánlotta, hogy válasszunk inkább húst az érlelt marha mellett található pultról.
Ránéztem, láttam, hogy ott magyar tejelőmarha található, kilónként 8 ezer helyett 2 ezer forintért. Szóvá is tettem, hogy de hát ez friss hús, mire a hentes büszkén kihúzta magát, hogy náluk minden friss. Majd elkezdett az árával érvelni, hogy nézzük meg, mennyivel jobban járunk, még egy rakás pénzt vissza is kapunk.
Ragaszkodtunk az érlelthez, pedig láthatóan a hentespult vezetőjének fogalma sem volt arról, hogy mi értelme öregebb húst venni, amikor van friss is.
Újra hosszasan kellett magyaráznunk, hogy egyébként ételmérgezést kockáztatnak a romlott marhával, mire nagy nehezen sikerült kibontatnunk egy októberi lejáratú csomagolást, aminek nem volt semmi baja. De szagolás közben a hentes azért felhívta a figyelmünket arra, hogy talán az eredeti húsnak sem volt baja, mert jobb ha tudjuk, hogy az érlelt hús kicsit büdösebb.
Arról a húsról beszélünk, ami zárt térben 3 másodperc után hozta rá a hányingert a vevőszolgálatosokra.
A fenti sztorinak annyi a tanulsága, hogy érdemes lenne képezni a személyzetet minden pozícióban, olyan nincs, hogy valaki csak hentes, mert a hentes is pont ugyanolyan jó és fontos szakma, mint a senior brand manager, vagy bármi más, és nem lehet annyival elintézni, hogy keressünk valakit, aki fogalom nélkül ácsorog a pult mögött, mert oda az is elég. Mert ebből így tényleg nehéz továbblépni.
És ha valakit képeztünk, és már ért ahhoz, amit csinál, akkor akár felelősséget is lehetne adni neki, akár azt a felelősséget is, hogy ha indokoltnak tarja, kibonthassa az összes novemberi lejáratú marhahúst és ezzel az üzletnek egy-két százezer forint menjen a levesbe, mert az még mindig a kisebbik rossz, mint ételmérgezéssel kórházba juttatni egy rakás embert.
A második forduló egyébként már tökéletesen sikerült, az érlelt, de nem romlott marhahús csodás volt.
