Volt a HírTV-n nemrég egy szembesítés, a kézműves pékek leghangosabb szószólóját, a Kenyér Lelke verseny elindítóját, Vajda Józsefet és a Lakatos Tibort, a Pékszövetség alelnökét próbálták meg összeugrasztani, hogy akkor most az új, módosított élelmiszerkönyv, ami szigorítja a kenyérrel szemben támasztott elvárásokat, hoz-e változást, vagy nem.

A kérdés igazából nem is erről szólt. A kérdés egy nagyon széles szakadékot nyit meg, ami a legjobb kézműves pékek (itt található a listájuk, utólag kiegészíteném az Artizánnal), és a nagyüzemi pékségek - az albánokról nem is beszélve - között tátong.

(nem tudom, miért nem lehet nagyobban betenni, nyomjatok a teljes képernyő gombra a lejátszásnál)

A beszélgetés sehova sem jutott el, az egyszerű néző egy hangyányit sem lett okosabb, de elhangzott két erős állítás. Mindkettő megérdemli, hogy így műsoron kívül, a jó kenyérért rajongó Egy nap a városban blogon elidőzzek felettük.

Az első keményet a a Pékszövetség alelnöke mondta.

Az adalékanyagokat nem a pékek találták ki. Az adalékanyagok felhasználására a kereskedők illetve a vevők kényszerítették a pékeket. A kilencvenes évek közepén azt kérte a kereskedő és a vevő, hogy jó nagy kenyér legyen.

Így aztán beletettek egy kis térfogatnövelőt, hogy tele legyen levegővel, így azt gondolta szerencsétlen vevő, hogy többet kapott a pénzéért. A kereskedő és a vevő összemosása itt bukik meg, hiszen a vevőnek nem az az érdeke, hogy ugyanazt a kenyeret kapja meg felfújva, ő csak ugyanazért a pénzért szívesen kapna több kenyeret. A kereskedő a pékekkel együtt pedig kitalálta, hogy minimális költséggel úgy tehetnek, mintha többet adnának. Akár még hasznot is húzhatnak ebből az ötletből, mert egy picivel többet lehet kérni a lufikenyérért.

Biztos vagyok benne, hogy a vevő nem kifejezetten azt kérte a kilencvenes évek közepén, hogy verjék át.

A vevők annyit tehetnek, hogy kész termékekből választanak. Ha eléjük raknak egy nagy és egy kicsi kenyeret ugyanannyiért, a nagyobbat veszik. Ha elmondjuk nekik, hogy mindkettő ugyanannyi kenyeret tartalmaz, még talán akkor is, az optikai illúzió miatt. Ha elmondjuk nekik, hogy ezért plusz adalékanyagokat tettek a kenyérbe, amitől megváltozik az állaga, kevésbé élvezhető ésígytovább, már elgondolkozhatna. De nem történt ilyen felhívás, egyszerűen csak kisunnyogták magukból a terméket, a vevőt meg bevitték a saját tudatlanságának csapdájába.

update: úgy tűnik, a hely bezárt:(

A Klauzál téri piac még mindig nagyon jól fest a felújítás után több mint egy évvel is. Oké, hétköznap délután odabent nincs nagy pörgés, ha nem lenne a Spar, nagyjából senki nem látogatná a helyet. Mégis, a vásárcsarnokban immár két ígéretes üzlet verseng a frissen sült húsok imádóiért. Rögtön a bejáratnál már látszik a konkurenciaharc, az egymásnak feszülő erők, Pali bácsi és a Kurucz családi vállalkozás között húzódó néptelen frontvonal.

Pali bácsi megcsinálta Pestet, ahogy a művelt angol mondja, az ő bio alapanyagairól már írtam itt. Pali bácsit nemcsak azért lehet szeretni, mert Pali bácsinak hívják, hanem mert finom húsokat, hurkákat, kalbászokat is süt. Erre próbált meg most rálicitálni a Kurucz. Tegnap megkóstoltam, hogy sikerült nekik.

A Kurucz egy második generációs családi vállalkozás, növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Mindent egy kézben: megtermelik az állatoknak szánt GMO mentes növényeket, kikeverik a takarmányt, hizlalják a disznókat, majd a saját húsüzemben fel is dolgozzák a húst. A teljes életút nyomon követhető, egy kézben van.

Egyrészt nyersen értékesítik a húst, de kolbászokat, szalámikat, meg minden hasonlót is készítenek belőle. Sokáig úgy dolgoztak, hogy nem volt saját boltjuk, csak viszonteladókkal álltak kapcsolatban. Aztán nemrég úgy gondolták, hogy mégiscsak jó lenne találkozni a végfelhasználókkal, a drágalátos húsevőkkel, így aztán megnyitották a Kurucz Hentes és Lacipecsenyét, először Debrecenben, majd nemrég Budapesten, a Klauzál piacon.

Az üzlet valami elképesztően profi. Oké, első látásra is világos, hogy itt adtak a megjelenésre, és mutatós könyöklőket, fából készült galériát építettek, de az apróságokon lepődsz meg igazán. Például hogy a hentes mögött egy nagy tévén a Kurucz farm bemutatkozó kisfilmjét nézhetjük, látjuk a kombájnokat, a desznyókat, így bepillantást kapunk az elénk került hús életútjába. De nem ám valami mobillal felvett snitteket képzeljetek el, ahogy ott remeg előttünk egy homályos ól: erre a kisfilmre nagyon sokat költöttek, és az üzletben felfedezhettek még pár ilyen "nem kötelező jellegű" elemet.

Tudom én, hogy nem új ez a hely, de hát amikor nyílt, én sok ezer kilométerre voltam, és olyan nincs, hogy erről nem írunk, szóval:

írunk.

A BBQ egyértelműen 2016 nagy hozadéka volt. Már erősen lecsengőben a hamburgercunami, van elég jó hely, újak már alig férnek be a keretbe, ahhoz valami nagyon-nagyot kell dobni, hogy megjegyezzük valakinek a nevét.

Viszont BBQ vonalon bőven volt még hova fejlődni, és a pionírok hatalmas lelkesedéssel meg ilyen szénerőművekre emlékeztető ipari füstölőkkel vették be a várost, hogy megmutassák, mekkora potenciál van a műfajban. Az egyik kedvenc szereplőm mondjuk pont nem Budapesten, hanem Balatonfüreden van, a Malackrumpliban például olyan pulled pork szendvicseket füstöltek a nyáron, hogy egyszer csak ezek miatt kerültem száz kilométert a déli partról, viszont közben Budapesten is sokat erősödött a mezőny például Serényi Zsoltnak, a tetovált séfnek köszönhetően, aki tavaly ősszel az Akácfa utcában nyitott új helyet.

A BBQ lényege, hogy alacsony hőfokon sütik hosszú időn keresztül az a szmóker nevű szörnyben, aminek a vége általában valami magától atomjaira hulló csodálatos hús.

Az ételek koncepciója tök egyszerű: kapsz egy NAGY rakás húst és azt kicifrázzák zárójelben valamilyen salátával, zsemlével, zárójelbezár.

Igen, az egész hely a húsokra épül, és ezek olyan intenzívek és akkora mennyiségen érkeznek, hogy minden egyéb elhalványul, a többi szereplőnek csak annyi dolga van, hogy ne rontsa el a hús nagymonológját (kezdünk modorosba hajlani).

Pulled pork szendvicset kértem és a fenti képen látható szörnyet kaptam.

Ami egyébként egy pulled pork szendvics, szóval stimmel. Tényleg hegyomlásnyi hús van benne, de az omlás szót gyorsan használjuk fel újra erre a magától rostjaira bomló remek sertésre, aminek pont annyira karakteres az íze, amennyit a pulled pork még elbír és pont annyira szaftos a végeredmény, hogy könnyen lecsússzon az egész.

Egyébként időnként van csülök, kocsonya, van nyilván reuben, megsütnek mindent, kísérleteznek mindennel. És a máktortát el is felejtettem megkóstolni, pedig nagyon ajánlotta egy ismerősöm, ha van valakinek fotója róla, töltse fel kommentben!

BPBARBQ
1072 Budapest, Akácfa utca 24.
+36 1 612 9232
K-Sz: 12-00
V-H: 12-22

Amikor mutattam néhány vágóképet a Susan Swartz kiállításról a napi videós sorozatomban (10:37-től):

szóval amikor lement ez a videó, az egyik kommentelő meglepetten tapasztalta, hogy “tapétamintákat is kiállítanak a Ludwigban”.

Hát igen, Swartz képei pont azok közé tartoznak, amikre néhány vágókép alapján a legkönnyebb rávágni, hogy “ez művészet? ilyet én is tudok”, de ennél nyilván bonyolultabb a dolog.

Persze lehet, hogy kár ezt túlbonyolítani: Swartz abszolút kortárs festő, de annyira, hogy a Ludwig tele van a 2016-os képeivel, és többrétegű narratíva helyett inkább benyomásokat próbál közvetíteni. Száz éve tuti impresszionista lett volna, ma az ilyesmivel ma már megkésett, ezért a festő még mélyebbre jutott, és az első benyomások nyomát követve leásott valami misztikus mélységig, hogy azt fesse le, ami a lelke legmélyében játszódik le egy-egy benyomás hatására.

Szóval itt a kép elsőre egyáltalán nem hasonlít a tárgyára, de ha sokáig állsz egy-egy festmény előtt és a kiváltott érzetekre figyelsz, idővel egész jól meg tudod tippelni a címet és így aztán a kép tárgyát is. És a legnagyobb télben, meg a mínuszokban amúgy is felüdülés Swartz tavaszát, virágzó természetét nézni, azokat az élményeket, amiket a természet különféle megnyilvánulásai váltottak ki belőle.

A kiállítást január 29-ig tudjátok megnézni a Müpában.

Susan Swartz: Személyes Utak
Ludwig Múzeum, január 29-ig