English

Egy nap a városban

Mennyibe kerül két kilométer séta Budapesten? - A városi séta tudománya

szucsadam 2020 február 07.

Mióta a város főpolgármestere történetesen nem tartja elképzelhetetlennek, hogy a budapesti belváros ne a töménytelen mennyiségű autóról, parkolóhelyek kereséséről és szmogról szóljon, hanem mondjuk pont fordítva, azóta egy kicsit közelebb kerültünk ahhoz az élhetőbb főváros ideájához. Ami nem egy ostoba idea, hiába is próbálják beállítani néhányan. Mert:

Nem tiltott az autó, ahogy a változás ellen érvelni próbálók állítják, csak mérsékelt. Esetleg nagyon mérsékelt.

Nem közparkká alakítják a belvárost, de mondjuk lehetne tisztább a levegője, mint a külső kerületeknek. Miért is ne?

Most nem megyek bele, hányféle lehetőség van közlekedni Budapesten. Van, hogy a tömeg- vagy a közösségi megoldások gyorsabbak és hatékonyabbak, van, hogy nem. Ez nem arról szól, hogy most megint kényelmesebb lesz nekünk, a kényelem vagy a hatékonyság hajhászásáról szólt az elmúlt három évtized, ideje észrevenni, hogy túlzásba estünk. Mert a kényelem és a hatékonyság hajhászása közben a mozgáshiány miatt megromlott az egészségünk, a gyorsaság miatt pedig már estére sem tudunk ellazulni. Egy feszült, ámde mozdulatlan állapotba merevedtük, szar nekünk, de védjük, mint az atyaúristent.

A megoldás: a városi séta.

Egyrészt séta közben, egyszerűen azért, mert lassan tudsz csak mozogni, a belső tiktakkolásod is lassabb lesz. Mert valójában a séta nem lassú, hanem a létező leggyorsabb mód, amivel a tested felruházott téged. Így aztán az agyad pont ehhez a gyorsasághoz igazítja a figyelmed változását, a gondolataid ütemét. Nagyon természetes állapot ez tehát, és belülről is ellazít.

Már egy évtizede írok arról az élményről, amit egyre többen fedeznek fel, és amire Budapest különösen alkalmas. A cél nélküli, az új élményekre nyitott, befogadó sétáról, aminek során észreveszed, sőt, azonnal ki is próbálhatod az új helyeket. Ha látsz egy érdekes embert, aki nyitottnak tűnik a beszélgetésre, beszélgethetsz vele. Belekóstolhatsz mindenbe, bemehetsz az összes nyitott ajtón, odamehetsz az embercsoportosulásokhoz, megnézni, mit néznek. Belefuthatsz kiállításmegnyitókba, észrevehetsz épületeket, be is mehetsz az épületekbe. A város egy kulturális svédasztallá változik, és nemcsak új helyeket fedezel fel, mert gyalog olyan utcákba tévedsz be, ahová más járművel nem jársz (gyalog kifejezetten a csendes, forgalommmentes útvonalakat keresed), de azt veszed észre, hogy elkezded sokkal jobban szeretni a várost, ami körülvesz.

De vajon mennyit és hogyan kell sétálni, hogy ezzel az egészségünkkel is jót tegyünk?

alisa-anton-kgauk7rmx04-unsplash.jpg

Photo by Alisa Anton on Unsplash

Alapvetően a szívünk edzéséhez nem a lassú, szemlélődős séta az ideális, hanem egy intenzívebb gyaloglás, megállás nélkül legalább 20-40 percig. A cél nem egy megadott sebesség elérése, mert valaki ugyanattól a tempótól kipurcan, miközben a másiknak meg sem kottyan. Itt a szívveréshez kell igazodni: meg kell határoznunk azt a szívverést, amit tartani ideális, és ezt elérve ott tartani a pulzust.

Ehhez szükségünk lesz egy pulzusmérő karórára. Nekem is van egy olcsó, 8000 forint körül, nem egy hatalmas beruházás. Ez képes arra, hogy folyamatosan mérje edzés alatt a pulzust, kiírja az értékét, és jelezzen bizonyos értékénél.

Azt meghatározni, hogy mi az ideális pulzus, már nem ennyire egyszerű. Nyilván itt szakemberek tanácsát érdemes kérni, én Hídvégi Arnold Áron Önerőből című könyvéből tanultam, hogyan megy a pontos számolás.

Először is meg kell határozni a maximális pulzusunk és a nyugalmi pulzusunk különbségét. A nyugalmi könnyű, fekszünk a földön 3-5 percig, és mérünk. A maximális már nehezebb, sportorvosok tudják meghatározni, de ökölszabály szerint 220 mínusz életkor. Az így kapott különbséget be kell szorozni az edzés tervezett intenzitásával, ez regenerácónál 0,5 - 0,6 (50 - 60%), zsírégetésnél 0,6 - 0,7 (60 - 70%). Gyakorlatban a 60%-ot lőjük be, mert sétáva e fölé szerintem nehéz menni. Az így kapott számot hozzáadjuk a nyugalmi pulzushoz.

Tehát az a 40 éves, akinek a nyugalmi pulzusa 75 / perc, annak így kell számolnia:

Terheléses pulzus: ((220 - 40) - 75) x 0,6 + 75 = 138. Tehát úgy kell sétálnunk, hogy a 138-as pulzus környékén maradjunk.

A mennyiség attól függ, mennyire akarsz jót magadnak, meg hogy hány éves vagy. A WHO ajánlása napi 20 perc körüli mozgást javasol, de a helyzet az, hogy kétszer ennyi mozgás pont kétszer akkora mértékben csökkenti a korai halál esélyét. Az igazi optimum egy óra lenne, de ezt nem is merik leírni, mert annyira sokan rálegyintenének, hogy arra nincs időm.

Ez mit jelent?

Nekem, intenzív sétával 20 perc nagyjából 2-2,3 kilométer megtételét jelenti. A Google tervezője ugyanerre a távra 30 percet ír. Ez a cél tehát, találni minden nap egy nagyjából két kilométeres távot, amit oda-vissza gyalog teszünk meg. Így aztán nem plusz egy órába telik naponta a mozgás, hanem ebből leszámíthatjuk azt az időt, amit az adott táv egyéb módon való megtételével töltöttünk volna. Ha a buszra várakozás, biciklizés, parkolóhely-keresés ugyanezen a távon 20 percet emésztett volna fel, akkor máris csak 40 perccel lett “rövidebb” a napunk.

Egyrészt azt mondjuk, hogy egyszerre 20 perc séta még jól is esik. Másrészt meg kicsit rémisztő a dolog, ha meggondoljuk, hogy a 4-es 6-os vonalán egy átlagos megálló hossza 460 méter, így naponta 9-10 megállót kellene sétálnunk. Ezt vettem észre én is: ez a távolság attól függően tűnik simán vállalhatónak, vagy épp vállalhatatlanul soknak, hogy hogyan nézünk rá. Vagy hogy hol sétálunk. Ez a szubjektív távolságérzékelés.

A házam pont ilyen két kilométeres távolságra van a buszmegállótól, mégis túl ritkán veszem rá magam, hogy ne autóval siessek le a megállóba. Pedig a séta tök kellemes, erdőn keresztül. Ha beljebb jövünk, mondjuk Cinkotára, ahol jellemzően sokaknak kell sokat sétálniuk a megállókig, ugyanilyen távolság tök természetes.

Mondok néhány olyan példát, ami klasszikusabb budapesti útvonalak, és nagyjából az említett két kilométer környékén vannak, és simán bevállalom.

  • Nyugati pályaudvar - Astoria
  • Margit sziget keresztben (ez kicsit több is)
  • Egy laza városligeti séta (nem körben, csak úgy lazán át)
  • MOM - Mammut
  • Podmaniczky út elejétől a végéig
  • Árpád híd oda-vissza

Aztán itt vannak azok, amik nagyjából ugyanilyen távok, mégis ha rágondolok, akkor úgy érzem, na nem, ez nagyon sok lenne.

  • Oktogon - Clark Ádám tér
  • Intercontinental - Nehru part (Boráros térhez közeli szabadidős park)
  • Kálvin tér - Müpa
  • Graphisoft park - Szentlélek tér
  • Blaha Lujza tér - Nyugati pályaudvar
  • Kálvin tér - Fiumei úti sírkert
  • Móricz Zsigmond körtér - Kelenföldi pályaudvar

Csak én érzem, hogy a második listán hosszabb távok vannak? Ki indul neki az Oktogontól, vagyis a Dunától viszonylag távol egy budai célponthoz? Ki indulna neki a város szívéből gyalog a Müpához, ami meg a Könyves Kálmán körút mellett van? Ki gondolná, hogy a Kálvin térhez ilyen közel van a Fiumei úti sírkert?

De mondok jobbat: a Széll Kálmán tér - Újbuda központ távolság kicsit több mint 4 kilométer, vagyis ez a táv egy ideális napi oda-vissza sétaút lenne. Itt azért hűlünk el, mert a 4-es 6-ossal ez a távolság meg kezelhetetlenül hosszú és lassú.

Mérjük meg a távolságokat arra, amerre járunk, használjuk a Google Maps gyalogos tervezőjét. Nézzük meg, hol tudunk a saját magunk számára felszabadítani egy vagy két sétányi időt. A sétákat bontsuk kétfelé: az egyik típus a kardiós séta, amikor nem szakítjuk meg a tempós haladást, itt érdemes kevés látnivalót beiktatni. Simán lehet ilyen a terep:

img_4031.JPG

A másik típusnál élményeket gyűjtünk, úgyhogy olyan útvonalat válasszunk, ahol látnivaló vagy szolgáltatás is van, hogy megismerkedhessünk jobban a várossal, az ott élőkkel.

(Aztán van, hogy a kettő összeér, a fenti fotó a héten készült, a Hungexpóról az Örsre tartva belefutottam egy egész jó pékségbe, lásd előző posztom)

Ezekkel a sétákkal baromi jót teszünk vele a testünknek, ha egyébként ülőmunkát végzünk, csökkentjük az idő előtti elhullásunkat, jobban fogjuk szeretni a várost, tisztább lesz a város levegője, és több lesz az utcán a jókedvű, laza ember, amitől egész Budapest hangulata megváltozik.

Disclaimer: a cikkben az AQUA Webáruházra mutató link található, az AQUA egy másik blogunk, az Appleblog támogatója.

Végre! Lehet venni jó kenyeret olcsón, a külvárosban - Vadkovászos pékség

szucsadam 2020 február 05.
Címkék: kenyér pékség

Tegnap teljesen véletlenül jártam az Örs Vezér téren, a Hungexpótól gyalogoltam arrafelé, és belefutottam egy összetákolt kis üzletbe a buszvégállomásnál, a állomásépület oldalában. Sokan álltak sorba. Odapillantottam, azzal a kíváncsisággal, amit sok éve próbálnak kiirtani a külvárosi pékségek, és ami általában egyetlen másodpercig tart: amíg meg nem látom a felhozatalt. Meg nem érzem a szagot. Az albán pékségek csúnyaságait.

dsc00707.JPG

Odapillantottam. Továbbmentem. Aztán rájöttem, mit láttam. Megálltam, visszamentem. Beálltam a sorba, és sokmindent kértem: kifliket, egy ránézésre 70-80 dekás kenyeret, buktát, brióst, pogácsát. 2000 forint alatt fizettem, a kenyér csak 390 forint volt. Úgy, hogy a héja elég szép volt (mondjuk lehetett volna még sütni, de nagyon sokan nem veszik a sötét héjú kenyeret).

dsc00708_1.JPG

dsc00710.JPG

dsc00711_1.JPG

Ott helyben mindenbe beleharaptam. Csodálatos volt.

Ne értsetek félre, a minőség nem éri el a belvárosi csúcspékségeket, ez nem egy Artizán, Pipacs vagy Arán, de nem is kerül annyiba. Pontosan abban az ársávban volt hihetetlen az, amit kóstoltam, amit kifizettem.

dsc00712_1.JPG

A kenyér kellemes, magát jól tartó puhaságot mutat, jóízű. Kicsit kelhetett volna, sülhetett volna, és az én ízlésemnek kicsit kevés kovász volt benne, de a hely neve (Vadkovászos) is mutatja, hogy itt legalább tudják, mi a valódi kovász. Az, amit a környezetében található baktériumok erjesztenek, aminek megadják az időt. Itt a kovász nem túlságosan érződött, de a kenyér nagyon kellemes volt, ami napokkal később is jó lesz.

dsc00715.JPG

A pogácsa baromi jó volt. A túrós-burgonyás tészta masszív, a rétegzett belső mégis ad egy kis fellélegzést a zabálásban, az ízben a burgonya és a túró is szépen visszaköszön. Budapest legjobb burgonyás pogácsájának eddig a Rigó Jancsiét választottam magamban, de most megingott a trón.

dsc00716.JPG

A briós is nagyon kellemes, nem bántóan édes a cukormáz, de a tészta nagyon ízletes, vajas. A buktában aromával megtolt barackíz volt, szóval itt is látható, hogy nem a csúcsminőséget ostromoljuk, de a tészta itt is kellemes volt.

A Vadkovászos ár-érték arányban szokatlanul magas, és olyan területen versenyzik, ahol eddig nem nagyon volt versenyző Budapesten, de különösen Pest Nagykörúttól keletre eső felén. Abban a vastag ársávban, aminél olcsóbban csak rossz kenyerek, és aminél magasabban az igazán jók találhatóak, igény volt már nagyon megjelenni. Ezt az árat meg tudják fizetni akár minden nap azok is, akik egyrészt nem tudnak bemenni a belvárosba kenyérért, másrészt nem is tudák megfizetni az ezer forint feletti kilóárakat egész hónapban.

Vadkovászos
Cím: Örs Vezér téri buszvégállomáson egy hónapja vannak, és ahogy látom, a Fény utcai piacon is van üzletük (ott nem jártam)

Tökéletes pizzát kaptam a forgalmas főút mellett VÉLETLENÜL - Pizza Dellarosso

szucsadam 2020 január 30.
Címkék: gasztro pizza

A hatsávos Bajcsy-Zsilinszky út egyik szakasza az idő során mini-olasznegyeddé változott. Itt találjuk már régóta a Caffé GianMariót, ami ha nem is gasztronómiai magasságaival, de őszinte, olaszos hangulatával és olasz vendégkörével feltétlenül üde színfoltot jelent. Mellette nyílt nemrég a Meataly, szintén olasz tulajdonossal, a konyha valamivel jobb, de még csak egyszer voltam, nem tett rám mély benyomást, vissza kell mennem, hogy tudjak írni is róla.

Amikor megláttam a Pizza Dellarosso nevet nem sokkal arrébb, már mosolyogtam. Na, még egy olasz, gondoltam. Mivel azonban dizájnerekkel is dolgozom Pakisztántól Budapestig, és van egy általános, elnagyolt képem arról, hogy általánso esetben hogyan lehet következtetni a tulajdonos üzleti és egyéb hozzáállására bizonyos dizájnjegyek alapján, bementem. Hülyeségnek tűnhet, de az étlap megjelenése volt az, ami bevitt (noha simán előfordulhatna, hogy átvernek az ilyesmivel, a valóság mégis az, hogy valamiért ilyennel nem tudtak még átverni).

dsc00655_1.JPG

A helyet korábban Pizza dell'Arte-nak hívták, egy székesfehérvári csapat Budapestre költözése, fel is volt írva a bakancslistámra, csak közben elfelejtettem (a lista túl hosszú). Viszont van már a világban valahol egy hasonló nevű hely (talán a Pizzas Del Arte Franciaorságban?), ami külföldről írt a magyar vállalkozónak, hogy ejnyebejnye, változtassák meg a nevüket. Ami röhej, de mégis megtették, a nyugalom érdekében.

dsc00637.JPG

Ezt onnan tudom, mert a tulajdonos, egy mosolygós, kivarrt kezű srác megismert, és beszélgettünk, amíg a pizzámra vártam. Csaba nagy rajongója, és sokszor invitálta is magához, hogy kóstolja meg a pizzáját, de úgy tűnik, én előbb jöttem. Na mindegy, gondoltam, a pizzatészta már rég kész, a kemence 400 fokon, az alapanyagok adottak. Innen már a pizza nem lesz más, ha kiadják öt perc múlva.

dsc00630_1.JPG

dsc00634.JPG

Bevallom, hogy szkeptikus vagyok az elektromos kemencékkel kapcsolatban. Kávéban azt szerem, ami kézi karos géppel készül, pizzában meg azt, ami fatüzelésű kemencében. Ettem már jó elektromos kemencés pizzát, de sosem volt ANNYIRA jó. Hiányzott belőle valami csí, vagy nem tudom - jó volt, de nem üvöltöttem volna szívesen, hogy derohadtjó. Ez a különbség nehezen tetten érhető fizikai paraméterekben, ez egy egyszerű érzet, mégis ez választja el a törzshelyeket a tisztességesektől.

Na kérem, a pizza, amit kihoztak, üvöltős volt.

dsc00644.JPG

dsc00646.JPG

Hallgassatok rám, kérjetek ti is bivalymozzarellás pizzát, pármai sonkával. Én nem mondom, hogy nem minden pizza ilyen jó, de ezt meg kell kóstolnotok. A mozzarella és a sonka is első osztályú, de a pizzatészta az, amitől igazán élmény lesz az egész. Ízletes, ízes, tökéletes állagú, a 400 fok szépen ráégette a buborékokat, de mást nem. Az asztalon finom chilik és szuper olívaolaj, én a végén már rájöttem, hogy ha a pizza szélét letépem, és a tányérba csorgatott olívába mártogatom, akkor egy plusz élményt kapok. Vigyázat, kajapornó:

dsc00649.JPG

dsc00652_1.JPG

Állítólag van olyan vendég, aki így kezdi, kér sima focacciát, aztán egy vagy két pizzát rá. Én nem tudom, nekem simán egy pizza tökéletesen elég volt, pedig rohadt éhes is voltam már.

Szóval na, tökéletes pizza, Budapest kevés tökéletes pizzáinak egyike, olasz import elektromos kemencéből. A hely elmentve, ide jövök máskor is.

Pizza Dellarosso
Cím: 1065 Budapest, Bajcsy-Zsilinszky út 41.

Munkába menet az utcán fotózol mindenféle alakzatot, a következő nap művészettörténeti kontextusba helyezik, amit csinálsz

szucsadam 2020 január 28.

Talán emlékeztek, hogy milyen kalandos magán-tárlatvezetésen vettem részt nemrég. Sebestyén Sára egy eladó lakás miatt keresett meg, amiről az Én Menő Lakásom blogunkon olvasott, végül meghívást kaptam az otthonukba, amit szintén segítettünk árulni. A bejárás nem volt mindennapi: a falakon lógó fényképeket néztük végig, mert Sára a gyermekei nevelése közben is imádott fotózni - azzal, ami kézügyben volt, a mobiljával.

dsc09044_1.JPG

A képek pedig azért voltak kinyomtatva, mert szülővárosában már volt egy kiállítása, Élek címmel. A cím kettős jelentésű, ugyanis a képeken általában erős kontraszttal különféle anyagvégződések, falrészletek, árnyékok, éles szélű tárgyak látszódnak, a körülöttünk lévő valóság olyan apró részletei, amik önmagukban szépek, önmagukban arányosak, harmonikusak.

Múlt héten már a Fugában is megnyílt Sára önálló kiállítása, szintén Élek címmel. Sára 50. születésnapján a képek egy nagyon különleges helyre kerültek. A Fuga ugyanis építészeti központ, az itteni kiállítások jellemzően olyan műalkotásokra reflektálnak, amik önmagukban, épített voltukban számítanak alkotásnak, a róluk készült fotó csak hűen bemutatja azok jellegét, látványát, formáit. Sára esetében azonban a képek elkészülte AZ alkotó folyamat, maguk az épített környezet alkotásai, művészeti jelentőségei itt háttérbe szorulnak, nem is látszódnak.

dsc00691.JPG

dsc00685.JPG

dsc00662.JPG

dsc00670.JPG

dsc00657.JPG

A tárlatot Szöllősi-Nagy András nyitotta meg, és méltatta Sára munkáit. Sőt, elemezte. Sőt, behelyezte azt a művészettörténet világában egy meghatározható pontra, mert ez valahol hard edge, de az élek mégsem annyira élesek - lévén a valóság adja a szabálytalan éleket -, valahol colorfield, de a színek sem annyira homogépek. Lévén a valóság tapintható színei.

dsc00680.JPG

Néztem Sárát és kíváncsi voltam, milyen érzés lehet. Milyen érzés lehet, hogy hirtelen ott találod magad a stílusok és művészek tengerében, és kategóriát kapsz, és azt mondják, építész szemed van, az arányok, a formák úgy vannak felépítve, mint egy struktúra. Amikor a művészetedet a nagyokhoz hasonlítják, nem feltétlenül azt jelenti, hogy te is nagy vagy, de azt mindenképpen, hogy VAN MŰVÉSZETED.

Ez a művésszé válás folyamata. Amikor elkezded, hobbinak tűnik, megmutatod a férjednek, a gyerekednek, játszol vele, szűrőket raksz rá. Minden alkotás művészet, persze, de amit magányosan csinálsz, és csak a szűk környezeted látja, csak ő ismeri el, az más. Olyankor béna dolog olyanokról beszélni, hogy ez hard edge, meg colorful. Önkényesen sosem kerülsz méltatásra a művészet világa által létrehozott kategóriákban, abba csak valaki más sorolhat be.

Mi kell ahhoz, hogy ebből eljuss addig, hogy kiállítják ezeket a képeket? Akarod-e, hogy ez megtörténjen? Mit teszel érte. De ezt se feledjük: tényleg annyit ér-e, amit csinálsz, hogy ez megtörténjen?

Ez utóbbiban sosem biztos az ember, ha alázattal csinálja, akkor még a csúcson sem. De én csak nézem Sárát, aki épp bontogatja a szárnyait, és megtörténik vele épp most az, hogy egyik nap még az utcán fotózott két helyszín között rohanva, hogy odaérjen időben, másnap meg Szöllősi-Nagy András professzor méltatja a munkáját, és a Fugában lógnak a képei, a kirakatban.

dsc00692.JPG

Soha ne gondold azt, hogy amit csinálsz, azt kell csinálnod életed végéig. Mindig figyelj arra, mivel szeretnél foglalkozni inkább, mert ez mindig változik, és a középiskola végén feltett hülye kérdés, hogy mi akarsz lenni ha nagy leszel, sok embereknél értelmét veszti. Mikor mi. És nem leszel első nap magabiztos, a képességei birtokában lévő nagyság, vagy ha mégis így érzed, akkor már ott elcseszted.

Én ezt gondolom. Én imádom, hogy mindig hatféle dologgal foglalkozom egyszerre, városi túrát szervezek céges csapatoknak, oktatok blogírást cégeknek, írok gasztronómiáról, művészetekről, nagy frekvencián történő adatátvitelről, segítek cégeknek saját blogot írni, egyengetem a belsőépítész és kivitelező csapat mindennapjait, tesztelek kütyüket, tanulok villanyszerelést, hogy krach esetén értsek valami kézzelfogható dologhoz. Ja, és írom az első sci-fimet, ami talán sosem jelenik meg, de egy regény azért minden kreatív ember asztalfiókjában ott lapul. Arról szól, hogyan tudunk kilábalni a mostani szorult helyzetünkből, és milyen szorult helyzet lesz a következő.

De leginkább és mindenekelőtt nevelem a két kicsi gyerekemet, ez a legfontosabb. De ha nagyobbak lesznek, és felszabadul időm több munkára, akkor svédasztalról válogatok majd, és ez örömmel tölt el.

Nem tudom, hogy jutottunk el odáig, hogy magamról beszélek. Ez egy kiállításról szóló anyag, azt hiszem legalábbis, nagyon erősen szubjektív szempontok szerint tálalva. Na tessék.

Boldog csirke sokáig fejlesztett panírban - Crunchy

szucsadam 2020 január 23.
Címkék: gasztro streetfood

Az USA-ban töretlenül népszerű a fried chicken, amiből nekünk csak a KFC jutott, meg a zsarus-kábszeres filmekben a gettós kosárpályán kézzel evős tévésképernyős látvány - ez a vonal sosem lett nagyon népszerű Európában. Vannak persze jó helyek, emlékszem, amikor Csabával Párizsban is meglátogattunk egy ilyen biocsirkézőt, és becsináltam a csirkemelltől, mert egyáltalán nem olyan volt, mint amire számítottam. Hanem jó. Mondjuk sokat dobott az élményen még az is, hogy papírpohárban adtak helyi asztali bort, ami annyira kellemes és őszinte volt, hogy feldobta az egész menüt.

Ha csirkét sütsz panírban, akkor három dolog határozza meg a végeredményt: a csirke, a panír, meg az olaj. Ezzel nagy titkokat nem árultam el. Így amikor a Ring - Zingből ismert Susánszky Ádám (emlékeztek még, milyen burgere volt Ádámnak a Zing előtt? 2010-ben annyival állt mindenki más felett, hogy akkor és ott meglegyintett a későbbi street food forradalom szele) áll neki ilyet készíteni, akkor érdemes odafigyelni, mert tutira figyel a szentháromságra.

dsc00573_1.JPG

dsc00579.JPG

A Crunchy egy kis talponálló az Allee és a szomszédos vásárcsarnok között, korábban a csapatnak egy kiváló szendvicsezője volt itt. Most a falon egy méretes táblán írják ki, mit tudnak azok a csirkék, amiket ők kapnak limitált mennyiségben a termelőtől:

dsc00585.JPG

Tehát szabadon tartják őket, nincsenek antibiotikumok, jó a takarmány, kis állományban nevelkednek, és így tovább. Ennek vannak erkölcsi vonzatai (szívesebben választasz ilyet, mert nem kötődik rendszeresített állatkínzáshoz, hacsak nem vagy vegán, mert akkor szerinted de), és vannak minőségi vonzatai is. Egy ilyen csirkehús finomabb, magas minőségű vendéglátóhelyeken el lehet adni, magasabb áron. Ádám elmondta, hogy ez cél is: ha más gazdák látják, mennyit tud hozni egy ilyen tartás, talán átállnak. Bár nem is a “gazdák” adják ki a tenyésztés jelentős részét.

dsc00593_1.JPG

dsc00590_1.JPG

A Crunchy-ban csirkét kapni tehát, változó körettel, szószokkal és előkészítéssel. Vannak szendvicsek, lehet kérni egy adag szárnyat (gyorsan elfogynak), illetve vannak boxok, amire a szárny, a mell és a comb közül lehet választani kettőt vagy hármat. Fontos kiegészítők még a szószok is, amikbe a csirkéket mártogatod. Ha egyébként nem lennél tiszta olaj a kézzel evős csirkéktől (leszel), akkor a szószokkal garantáltan tocsogsz a lében.

dsc00596_1.JPG

dsc00607.JPG

dsc00605_1.JPG

A Nashville szendvicsben lévő csirkét például előzetesen egy mogyoróolajban áztatott cayenne borsos - barnacukros dipben áztatnak meg, és csak utána jön a panírozás. A folyadék picit a húsba is belesüt, picit a panír is felissza, de nem áztat, csak úgy jelzi, hogy ott van. A panír valóban ropogós, nem véletlenül hívják így a helyet. Mellette a csirkehús lágysága izgalmas egyveleget alkot.

dsc00598_1.JPG

dsc00601.JPG

Fontos kiegészítőt jelent a hosszú kajálós pultra kihelyezett chilik, habanero szószok sokasága, amikkel szintén meglocsolhatjuk a csirkéket, hogy ne csak forró és finom legyen a cucc, de kíméletlen is. A csípősség fokát külön mutatóval próbálja érzékeltetni a hely.

dsc00577.JPG

Ha ez úgy hangzana, mint valami fine dining, hát ez nem az: erőteljes, harsány street foodról beszélünk, nincsen kifinomultság, csak a kézzel zabálás boldogsága, a csontok foggal és nyelvvel kerülgetése, és így tovább. Ilyen élménynek viszont kiváló a Crunchy, ami a tálalással is jelzi, hogy nem akar több lenni, mint ami. És sokkal jobban lehet szeretni azt a helyet, ahol az egyszerű külső szokatlanul nagy belbecset hordoz, mint amikor fordítva ülnek a lóra.

Crunchy
Cím: 1117 Budapest Kőrösy József u. 7.

img_3988.JPG

süti beállítások módosítása