English

Egy nap a városban

Ilyen, amikor a sztárpék fánkozót nyit - Bomboloni

szucsadam 2019 szeptember 20.
Címkék: gasztro fánk

A Pozsonyi úton nyílt nemrég Szabadfi Szabolcs, a Panificio il Basilico tulajdonos-pékjének új egysége. Megszoktuk, hogy az Olaszországból hazaimportált tudást itthon befektető gasztro-üzletember nem ijed meg egy-egy új hely nyitásától a munkaerőhiány kellős közepén sem, és ezek a helyek a legritkább esetben hagyományos pékségek, sőt igen változatosak. Szabi munkabírása irigylésre méltó.

dsc08783.JPG

dsc08786.JPG

A legújabb hely egy fánkozó. Tudom, fánkozóból van már egy pár, és sokan arra használják ezt az édességet, hogy kevés befektetett tudással, erős marketingeszközökkel becsalják az újdonságra vágyó budapestieket, de Szabi a másik irányból érkezik. Abból az irányból, amit a “Freyja - The croissant story” mutatott be a legszebben: ha összezsugorítod a portfóliót, és csak egyvalamire koncentrálsz, akkor nemhogy arányosan kisebb lesz a sikered, de egyenesen nagyobb. Merthogy simán árulhatna egy pék fánkot, és valószínűleg árul is sok helyen, vállat vonunk rá. De ha a fánkjait egy külön üzletbe teszi, saját branddel, teljes koncentrációval, akkor eldurran az agy.

dsc08787.JPG

Szabitól elvárható az is, hogy figyel a minőségre, a vajra, a tojásra, a lisztre. Nem is felejtette el a logó alá odaírni: by Panificio Il Basilico.

A bomboloni jelentése gyakorlatilag fánk, vagyis: fánkok, a bombolone többesszáma. Olasz fánk, és persze ahány régió, annyiféle recept, amihez nyilván a pék is hozzáadja a saját ízlését és szokásait. A Bomboloni fánkjainak tésztája masszívabb, rágósabb-gumisabb állagú, íze sem az olaj és fehérliszt behízelgő találkozása, hanem egy karakteresebb fánkíz. Különféle feltétekkel kérhető, házi készítésű lekvárokat raktak el külön erre a célra - láthatóak a polcon is a hatalmas üvegek -, de kérhető pisztáciakrémes változat is, ami tényleg szemet gyönyörködtető. A krém íze remek, az állaga viszont a formázhatósági szempontok miatt túl határozott nekem, én inkább a lekvárokra voksolok, meg a krémesebb betöltött cuccokra, ha lesznek.

dsc08793.JPG

Az árak is a termék állagához hasonlóan határozottak, a pisztáciás fánk 690 forint volt. Egy próbának jó, de nem érzem a vágyat arra, hogy visszatérjek ide, viszont a Szent István parkban játszadozó gyerekek édesség iránti vágya jobb, ha itt teljesedik ki, mint az üzletekben. Szóval jó a pozicionálás, kellett ide a Bomboloni, és sikeres is lesz.

Bomboloni
Cím: 1137 Budapest Pozsonyi út 49.

Milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?

szucsadam 2019 szeptember 09.

Egyre szaporodnak Budapesten az elektromos rollerek. A kölcsönzőknek köszönhetően a járdákon sorakoznak, mint ottfelejtett robotok százai, akik szomorúan várják, hogy kibéreljék őket, és egy hangos - vagy néma - juhúúúú-t váltsanak ki a rajtuk száguldozókból. Hogy ilyen baromi költői legyek.

Azonban akik komolyan gondolják, hogy rollereznek, inkább vásárolnak sajátot. Egyrészt azért, mert a bérleti díj viszonylag magas, és így rollerezve inkább élményt kapunk a tömegközlekedéshez képest, meg rövidebb távokon gyorsaságot, egyéb előnyt nem. Másrészt tartósan használva egy roller képes visszahozni az árát: Misi, az Én Menő Lakásom csapatunk építésszervezője, aki naponta 10-15 lakást tekint meg, ahol vagy felújítást menedzsel, vagy szakért, tanácsot ad, ma már csak rollerrel jár a városban. Számára fontos, hogy két - általában belső kerületekben található - cím között minimalizálja az utazási időt, és ne vegye el munkaidő jelentős részét a helyzetváltoztatás. A csak-BKV ezért kizárt, mert ha át kell szállni, az lassú, az autó - próbálta már a bérelhető elektromosokat - meg a dugó miatt kellemetlen, és azok miatt drága is.

ke_pernyo_foto_2019-09-09_10_25_49.png

Végül a rollerrel rengeteg időt spórol meg a címek közötti utazásnál, így egy nap több helyre tud kimenni, több munkát vállalni, ráadásul az autós utazáshoz képest 5000 forintot spórol az üzemanyagon és a parkolási díjakon NAPONTA. Akárhol megáll, akár csak húsz percre, tölt. Egy 100 ezer forintos roller 20 munkanap alatt visszahozza az árát, mínusz a töltés díja, ami elenyésző. (Örökmozgónak azonban nem alkalmas, mint kiderült)

De hogy ez mit jelent praktikusan? Azt, hogy akárhová mész, veled van, a kezedben, egy 12-14 kilós roller, amit felcipelsz a lakásba, beviszel a találkozókra, mert az utcán nyilván nem hagyod. Így a lopás lehetősége minimálisra csökken, azonban ez a súlytöbblet sokakat visszatarthat attól, hogy kipróbálja az ilyen életformát.

Egy hónapig volt nálam egy Motus Scooty 8.5”-os roller az AQUA Webshop jóvoltából, hogy megtudjam, ez mennyire kényelmetlen. Túl nehéz cipelni? El lehet helyezni? Gyorsabb? Egész nap bírja? Anyáznak ránk? Vagyis: milyen elektromos rolleresnek lenni Budapesten?

img_0035_1.JPG
P+Roller

Akik a belvárosban élnek, és két hely között nem tesznek meg három kilométernél többet, azoknak egy alap roller 15-20 kilométeres hatótávja tökéletesen elég. Persze ha egész nap használják a rollert, mindenképp kell beiktatni töltős órákat: egy kávézóban, ahogy a laptopot vagy telefont, a rollert is lehet tölteni. Egy óra alatt 2-3 kilométernyi hatótávot tudunk beletenni pluszban.

A külső kerületekben élőknek, vagy vidékről érkezőknek már számolgatni kell. Ha az M3-ason érkezünk, a Mexikói útnál megállva ideális a roller használata: a Városligeten keresztül, az Andrássy úton egy rövid (3-4 kilométeres) és kellemes úton eljutunk a belvárosig. Viszont ha az Örs Vezér térre érkezünk, akkor a nap elején, egyből elhasználunk 6-7 kilométert a pesti belvárosig, Budáról ne is beszéljünk. Ha csak egyetlen címre megyünk, mondjuk a munkahelyünkig, ahol töltjük a járművet, ez ideális. Ha azonban még járkálnánk odabent, akkor van benne kockázat.

Egyébként autó csomagtartóba jól belefér, egy Skoda Fabia vagy Ford Fiesta méret épp megfelelő.

Gyorsaság

Egy elektromos roller végsebessége 20-35 kilométer per óra, típustól függően. Ez azonban nem sokat mond el, hiszen vannak olyan helyek, ahol a 10 km/h-t nem érdemes átlépni, máshol pedig lehet húzatni a motort. Viszont sokszor kell fékezni, gyorsítani.

img_0032_1.JPG

Ha fennáll a veszélye, hogy kilép elénk valaki, akkor a 10-15 km/h-t nem szabad túllépni. Ez egy sima kocogási sebesség, vagyis ha valami váratlan történik előttünk, egyszerűen leugrunk a rollerről, és máris gyalogos tempóban vagyunk. Ekkora sebességnél nem esünk orra, egyszerűen természetesen haladunk tovább, magunk mellett tolva a járművet.

Egy alap roller is simán felmegy mondjuk a Margit-híd felfelé tartó szakaszain, de ha Budán, a hegyekbe vágyunk, akkor egy nagyobb motorral rendelkező járművet érdemes választani, ami mondjuk 800 Wattot is le tud adni, különben tolni fogjuk.

Általánosságban azonban elmondható, hogy rollerrel egy 2-3 kilométeres szakaszon ugyanolyan gyorsan vagy gyorsabban jutunk el egyik pontból a másikba, mint ideális, átszállás nélküli BKV-val, vagy átlagosan erős nappali forgalom mellett, autóval. Ha át kell szállni, vagy az autóval akár csak egy könnyebb torlódásba futunk, a roller előnye megkérdőjelezhetetlen.

5 kilométeres táv felett a városban azonban már érdemes beiktatni egy metrózást, vagy más gyors BKV-lehetőséget, egyrészt azért, mert úgy gyorsabb, másrészt azért, mert úgy könnyebben kihúzzuk a nap végéig. Ilyenkor összecsukjuk a rollert, kézbe veszük, és poggyászként visszük fel.

Súly és térfogat

Itt a roller hátránya. Eddig láttuk, hogy időt és pénzt spórol nekünk, valamint gyorsan el lehet vele jutni 3-4 kilométerre lévő helyekre. Azonban mindig velünk van: fel kell vinnünk buszra, metróra, villamosra, bejön velünk megbeszélésekre, fel a második emeletre, le a harmadik emeletről, be a liftbe, étteremben asztal alá. A rollerek összecsukhatóak, és a száruknál fogva jó fogással hordozhatóak, de viszonylag nehezek és nagyok.

12-14 kilogramm kézben tartva: kényelmetlen. Én 95 kilogramm vagyok, és viszonylag van izomzatom, így nekem viselhető teher volt, és az előnyök kompenzálták ezt a kényelmetlenséget. El tudom képzelni viszont, hogy valakinek egy ilyen súly viselhetetlen. Érdemes tehát kipróbálni előtte, hogy nekünk hány percig komfortos a cipelés. Ha egy perc alatt le kell tennünk, akkor inkább ne vágjunk bele, vagy olyan helyekre vigyük, ahol szinte a bejáratokig mehetünk vele.

img_2386.JPG

img_2451.JPG

img_2491.JPG

Egyébként sem a tömegközlekedés, sem a kávézók nincsenek felkészülve az elektromos rollerek tömeges fogadására. Egy-egy ilyen elfér mondjuk egy kisebb kávézóban, étteremben, még egy-két megfelelő konnektor is akad, ahol otthagyhatjuk a járművet. Most még nem lesznek idegesek a pincérek ha meglátják a rollert, de előfordul, hogy a közeljövőben ez megváltozik: egyre többen akarják behozni a helyekre az eszközt, ami a földön heverve balesetveszélyes, ráadásul elfoglalja az értékes alapterületet a vendégek elől.

A HÉV-en, vonaton mondjuk van biciklitároló kocsirész, ahol kényelmesen lehet szállítani a rollert, de máshol egy kicsit nyögvenyelős a dolog. Sehol sincs egy pont akkora tér, ami elnyelné a teljes hosszt, a metróban kilóg az üléssor mellől, buszokon talán a babakocsis helyet célozhatjuk meg vele, villamoson mindenhol útban van. Ennek ellenére, csúcsforgalmon kívül simán el lehet vele balanszírozni.

Életérzés

Rollerezni jó. Óriási szabadságot ad, mert nem izzadsz le, mégis gyorsan haladsz. Természetes pózban állsz, mintha sétálnál, élvezed a szelet, napsütést. A fent említett leugrás a rollerről, vagyis egy-másodperc-alatti-gyalogossá-válás olyan érzés, amit más nem ad meg. Mintha egy Transformers lennél, aki bármikor átváltja magát egy másik minőségű utassá.

img_2402.JPG

Rolleresnek lenni azonban egyre inkább hordoz egy stigmát is, és noha nálunk nem volt még ebből komoly baleset, tény, hogy a roller nem egy túl biztonságos eszköz, és a forgalom többi résztvevőjében ez félelmet generál, amit rossz szokásunk szerint dühvel folytunk le. Ráadásul nincsenek meg a feltételei a városban, sem az utakon (nincs elég bicikliút), sem a járműveken. Én ugyan csak egyszer kaptam beszólást, jogosan, Misi barátom rendszeresen kapja a bekiabálást az autóktól, bicajosoktól, autósoktól. Lehet, hogy én mokányabbnak tűnök, vagy mérgesebben nézek, nem tudom. De van vele szemben egy kis utálat.

A roller egy alternatíva az összehajtható elektromos bicajra. Lassabb, kevésbé biztonságos, de jobban hordozható és olcsóbb. Maguk a járművek nem valami szofisztikáltak, itt lehet olvasni az írásomat a műszaki paraméterekről, én úgy látom, a következő években dől el, hová tudnak fejlődni.

Csak közben a városban is fel kellene készülni rájuk. Mert most kell eldönteni, hogy betiltjuk a használatot, mint az V. kerületben, és akkor inkább ne vegyünk feleslegesen ilyet, vagy támogatjuk, de akkor utakkal, felfestéssel, a kávézókban fizetős rollertározó polcokkal, töltési lehetőségekkel. Mert egy városnak is származik előnye abból, ha az emberek gyorsabban és hatékonyabban, helyi károsanyag-kibocsátás nélküli jutnak el A-ból B-be, miközben a tömegközlekedési férőhelyeket is kevésbé veszik igénybe.

Disclaimer: az AQUA Webshop az Egy nap a városban blog hirdetője. Rollereik itt elérhetőek.

Tévedtem, EZ Budapest legfélelmetesebb aluljárója

szucsadam 2019 szeptember 03.
Címkék: városkép

Írtam nemrég a nyuszis aluljáróról, ami a lefestése előtt olyan félelmetes volt, hogy jobb híján ennek adtam az aranyérmet, a város legfélelmetesebb alulárója címet.

Tévedtem.

Úgy esett, hogy a Lehet téri vásárcsarnoktól indultam volna a Kodály Köröndhöz, mégpedig elektromos rollerrel. Így aztán gyalogos útvonalat terveztem a Google Mapsszel, ami egy számomra ismeretlen helyen vitt át a Nyugati sínjei alatt. Nem a Ferdinánd hídon, hanem attól még kintebb, északkeletre. Nem tudtam, hogy van ott bármilyen átjárási lehetőség.

Úgyhogy arra vettem az utamat. Kevésbé bizalomgerjesztő helyre tévedtem.

dsc08585.JPG

Ahol egy nagyon-nagyon-nagyon nem bizalomgerjesztő lyukat találtam a föld alá futva:

dsc08588.JPG

dsc08589.JPG

Egy nagyon hosszú lyukat:

dsc08592_1.JPG

Az aluljáró borzasztó sötét, mivel hosszú, és csak a két végén jöhet be napfény. További beszarást okoz, hogy középen egy akna fut végig, amit így-úgy lefedtek iszonyatosan hangos vasfedelekkel. Ha rálépsz, vagy rollerrel ráhajtasz, kong-zeng az egész cső.

Itt az látható, hogy egy ideje már megyek benne. Eszembe jutott a tini nindzsa teknőcök, azok is ilyen helyen éltek.

dsc08598.JPG

Tulajdonképpen kicsi az esélyed, hogy anélkül menj át rajta, hogy senki ne jöjjön szembe, tekintve hogy hatszáz kilométer hosszú, négy méter széles a cső, ami így 2,4 négyzetkilométert jelent, Budapesten pedig 1,7 millióan élnek 525 négyzetkilométeren, tehát ha véletlenül 7770 embert látunk egyidőben a csőben, azon se nagyon lepődjünk meg. Teljesen átlagos szám.

A másik oldalon, a Podmaniczky utcában úgy lehet megismerni a lejáratot, hogy megkeressük a lenti, trópusinak tűnő bokrot, ami kinőtt az aszfaltból. Most ezzel tényleg nem a fővárost ítélem el, hiszen látszik az ágakon, hogy valaki megnyírta már őket. Igaz, 150 centinél vágtak, hogy ne kelljen lehajolni, és a levágott kórókat nem nagyon vitték el, hogy ne kelljen lehajolni, de a szándék megvolt. Valakiben.

dsc08608_1.JPG

dsc08604.JPG

Egy buja dzsungel ez a város. Tényleg, az Állatkertben is vannak ilyen titkos járatok gyerekeknek. Ki hitte, hogy odakint meg felnőttek játszhatnak?

A héten még fagyizhatunk! Mit próbáljunk ki idén utoljára?

szucsadam 2019 augusztus 30.
Címkék: gasztro fagyi

Idén egy utolsó fagyis helyet ajánlok már csak nektek. Ezúttal a Dolce Intervallót, a Kodály Köröndtől egy köpésre. Három dolgot kell tudni róla:

  • Nem fenszi hely,
  • a fagyi ára 290 forint gombóconként, 300 alatt nem is tudom, lehet-e még egyáltalán jó fagyit kapni ezen a helyen kívül in town,
  • a barackos fagyi ISTENI
  • az ott balra a szemetes. Ne félj, nem néz ki senki a lyukon:

dsc08648_1.JPG

dsc08644_1.JPG

dsc08639.JPG

Hasznos infók:

dsc08641_1.JPG

Nem ma nyitottak. A kiszolgáló hölgy mosolytalanul, kissé siettetve kérdezte, mit kérek, elhúzva a pult ajtaját. Miután húsz másodpercig nem válaszoltam, türelmetlen mozdulattal visszahúzta. Talán ennek köszönhető a 290 forintos ár gombóconként. De a fagyi nagyon jóféle, tényleg.

dsc08640.JPG

Kávét, csokit és barackot kértem. A csoki telt ízű, tejcsokis jellegű, klasszikusabb, a kávé olyan, mint egy igazi, jó zsíros tejből készült tejeskávé, intenzív, jól megpörkölt kávéízzel, a barack meg - na az egészen különleges. Tökéletesen visszaadja a gyümölcsöt, miközben krémes, könnyed.

dsc08650.JPG

Viszlát nyár, köszi mindent.

Dolce Intervallo
Cím: 1063 Budapest, Szív u. 26.

Huszár Krisztián megszökött a valóság elől

szucsadam 2019 augusztus 26.
Címkék: gasztro

Huszár Krisztián mindig felbukkan itt-ott. Már kezd az embernek olyan érzése lenni, hogy a kissé mindig morcos arcot vágó séf, akit sokan leginkább a magyar és az ázsiai ízek keverésével azonosítanak, és akivel már ültetős étteremben és laza hangulatú gyorsan ételbárban is találkoztunk, nem bír megmaradni két percnél tovább egy helyen. Ha valahol az ő nevével nyit valami, az nem sokáig élvezheti ezt a törékenynek számító állapotot. Mármint Krisztián nevét.

Most azt nyilatkozta, hogy nem akar soha többé alkalmazott lenni, nyilván elege van az ezzel járó kompromisszumokból. Úgyhogy Szirom néven saját helyet nyitott, vagyis alakított át: a hely ugyanis fagyizóként, kávézóként üzemelt eddig, hogy aztán nemrég átadja a helyet Krisztián híres vietnami gulyásának. Amit a Beszálló nevű helyen robbantott be a köztudatba, három éve, és mostanáig nagyon hiányzott a hazai gyorskaja-palettáról.

dsc08461.JPG

dsc08459.JPG

A helyszín: Margit körút, nem messze a kibővült Igen pizzázótól. Nagyon kicsi a hely, és főzés közben nagyon meleg is. Odabent mindenkiről szakad a víz, Krisztián megszállottan pörög, hogy a sor lehetőleg ne érjen ki a körútra. Odabent szűk a hely, tényleg egy fagyizó méretre gondoljatok, bemész, rendelsz, és inkább ki is mész az utcára. Odakint egy dupla kiülő vár minket, aki ide le tudja tenni a fenekét, az a rendelkezésre álló kényelmi lehetőségeket kimaxolta. Az étlap nagyon szűk, az ikonikus levesen kívül mangó saláta, currys rizs, teriyaki beregi csirke, valamint a hely előző rendeltetésének emlékére egy sorbet, kókusz és calamansi alapokkal. Mindig változik.

Belőlem persze megint előtört a kíváncsiság, mint mindig, amikor “mindent főző” séfek kínálatában vegán tételeket is látok. Mert tapasztalatom szerint épp ezek a legjobb, legizgalmasabb vegán ételek, nem azok, amiket a vegán szakácsok tálalnak ki elénk. Hiszen a hús izgalmának nélkülözése ellenére is egyenrangú félként tüntetik fel egy listában, valamit tudniuk kell!

Így aztán mangó salátát és calamansi sorbet-t kértem.

dsc08463.JPG

A mangó saláta nagyon izgalmas volt. Talán túlságosan is az. A természetesen tökéletesen érett mangószeletek mellett a thai bazsalikom, a citromnád, a koriander és a vietnami vinaigratte egy olyan különleges, egymást kiegészítő egységet alkottak, és a külön-külön is intenzív ízek összege végül egy olyan böhöm élményként ficánkolt a számban, hogy már tényleg csak az a rászeletelt csili kellett, hogy lapot húzzon a 19-re, és még egy lökést adjon az egyébként sem épp unalmas salátának. Hogy egy saláta unalmas? Viccelsz? Ezek után?

Mégis, ezt egyszer megkóstolni jó élmény volt, de soha nem fogom kikérni többet. Ez inkább volt egy kör egy hullámvasúton, mint etetés. Inkább volt egy fine dining kísérlet, mint egy olyan kaja, amiért egy food barba elmész, amiért ott állsz sorba egy meleg délután a Margit körúton.

dsc08469.JPG

A sorbet-ben található calamansi egy apró, zöld citrusféle, a lime és a grapefruit szerelemgyereke, egy ismét csak nagyon intenzív ízű gyümölcs. Ezzel, és kókusszal készült a sobet, ami inkább volt savanyú, nem lime-osan, hanem szinte erjedten, “kefíresen” savanyú - még ha tejet nem is tartalmazott persze -, mint édes. Mi több, a mangósaláta sokkal édesebb volt, mint ez a desszert. Nagyon fura volt érezni, ahogy az erre is rápakolt thai bazsalikom és chili rímelt az előző étellel. és mégis valami sehová be nem sorolható területre tévedt. A desszert szó biztosan nem fedi azt, amivé ezek a gyümölcsök lettek.

Krisztián végre szabadon kiélheti magát, bár nekünk eddig sem úgy tűnt, hogy nagyon visszafogta volna a lovakat. Ebben a nagy kísérletező kedvben, az ízek tobzódásában aztán előbukkannak olyan ételek, amik mindenképp feszegetik a kategóriákat, de

azért reméljük, az “étel” műfaj határainak azért nem ugrik neki az ezennel hivatalosan is fékevesztett séf.

Mindenesetre hajrá, üde színfolt a Szirom, még ha nem is nagyon tudom most az sem, hogy pontosan micsoda. “Na, együnk egy…”-ot, ezzel a felkiáltással megy az ember a kedvenc food barjába, de itt nem tudom, hogy a … helyére mernék-e tenni valamit a vietnami gulyáson kívül. "Pont olyan kajáldát nyitott Huszár Krisztián a belvárosban, amire szükségünk van" - így jellemeztem a Beszállót 2016-ban. Most ugyanezt nem érzem jó megállapításnak, a Szirom nem az, amire szükségünk van, ez inkább a szükségleten felüli, mondjuk hogy bónusz.

Szirom Food Bar
Cím: 1024 Budapest Margit körút 59