English

Egy nap a városban

Az Andrássy úti luxuscsokibolt továbbra is baromi jó hely

szucsadam 2019 február 21.

2017-ben jártam először a Ghraoui nevű Andrássy úti csokoládéboltban, és teljesen elámultam azon, amit láttam. Egyrészt a kiszolgálás olyan volt, ami a luxusüzletekben megszokott, ugyanígy a termék csomagolása és az egész üzlet berendezése méltó volt a helyszínhez. Az ár viszont visszafogott volt, jóval kevesebb mint 300 forintért adtak egy-egy bonbont (nyilván méretfüggő), ami teljesen megegyezik a budapesti minőségi bonbonok árával, akárhol.

A Ghraoui egy damaszkuszi kereskedőcsalád, ami 1805 óta folyamatosan építették a cégbirodalmukat Szíriában. Eleinte cukor-, kávé-, tea- és gyümölcskereskedelemmel foglalkoztak, majd fokozatosan fordultak a csokoládé felé is, 1930-tól. Nemsokára olyan áruházakban lehetett kapni a termékeiket, mint a Fortnum & Mason, a Selfridges és a Harrods, sőt az angol királynő beszállítói is voltak.

A család gyárait és üzemeit többször államosították, végül Bassam S. Ghraoui egyetlen megmaradt üzletből kiindulva újra elkezdte felépíteni a márkát. Magas minőségű csokoládéüzemet nyitott Damaszkusz külvárosában, nyerte is a díjakat, ám szíriai polgárháború miatt 2012-ben bezárták a gyárat. Ezután jött Magyarországra, Hatvanban nyitotta újra az üzemet, és az Andrássy úton nyitották meg a bemutatóboltot, ez lett az egész Ghraoui márka legfontosabb központja (a teljes történetük is megér egy olvasást, itt találjátok).

Így történhetett, hogy láthatóan nem kimondottan profitra hajt az üzlet, hiszen ha gyurmát formáznának kézzel, festenének meg, csomagolnának be, és adnának el ilyen színvonalon az Andrássyn, akkor sem biztos, hogy lenne túl sok nyereség rajta. Ugyanis nem állnak a sorok az üzlet előtt, na.

dsc05084.JPG

Bassam S. Ghraoui aztán tavaly meghalt. Felesége és családja természetesen viszi tovább a vállalatot, a nevet. Én pedig újra benéztem az üzletbe így, másfél év után, kíváncsi voltam, lesz-e változás. Akkor azt jósoltam, hogy képtelenség fenntartani ezt az üzletet, de kiderült: tévedtem.

Az üzlet mindenben a nyitás utáni színvonalat hozza, az árak sem emelkedtek, legalábbis egy hat darabos válogatást most is 1600 forint kötül kaptam meg. Díszdobozt, kis színes termékbemutató könyvet, vastag papírtáskát nem kértem. Nem ajándékba vittem, úgyhogy nem termeltem ennyi szemetet, még ha szép is.

Azért mentem be, hogy megkérdezzem: van-e tejmentes bonbonjuk. Általában sehol sincs, mert ha az étcsokiba nem is, a tölteléket szokás tejszínnel lágyítani, krémessé tenni. Meglepetésemre a válasz a “természetesen” volt, és már mutatták is a pisztáciás, karamelles és narancsos bonbonokat, valamint ezek keverését egyéb összetevőkkel, mandulával és mással. Vagy hétféle bonbon volt teljesen tejmentes (így vegán), aminek baromira örültem, mert ritkán lehet jó minőségű bonbont adni tejérzékenyeknek.

Baromi jó volt mindegyik, főleg a karamellás alapúak ízlettek nekünk, a lófejes modellt nagyon ajánlom azoknak, akik már azt gondolták, hogy a krémesség és a tejszín kéz a kézben jár. Legközelebb abból veszek egy nagyobb adagot.

Mert ennyi idő után kijelenthetem: nem félek többé törzsvevő lenni itt. Eddig tartottam attól, hogy a luxuscsokiüzlet tényleg luxusárakat vezet be, de most már látom, hogy a minőséget fizettetik meg, a többi, a vendéglátás, a kiszolgálás, az egész körítés a család számára természetes velejárója ennek, és nem egy kifizetésre váró plusz. Isten áldja őket.

Ghraoui
Cím: 1061 Budapest, Andrássy út 31.

Ez a legtavaszibb kávézó az egész városban, a legtavaszibb reggelivel - Horizont Cafe

szucsadam 2019 február 20.

Amikor elhatároztam, hogy meglátogatom a Horizont kávézót az egyik délelőtt, arra gondoltam, hogy rögtön utána keresek valami reggelizős lehetőséget is a közelben. A volt Híradó / Horizont mozi jellegzetes épülete, ami a New York kávézó mellett egy üveglapokkal kirakott, fémborítású oszlopokkal megtámogatott félkörben helyezkedik el, a fejemben egyelőre csak kávét ígért. Igaz, abból jót, hiszen a helyet a Kontaktot is jegyző csapat nyitotta. Róluk nagyon megmaradt bennem, hogy 2014-ben milyen sztárrá avatták a cold brew-t, a csapolt kávét.

dsc06100.JPG

Mindig tudtam, hogy ebben a kör alapra nyugvó térben sok lehetőség van, de még sosem láttam, hogy valaki kiaknázta volna ezeket a lehetőségeket. Hát most nagyon is: a kávézó belső tere, térelosztása, a bútorok és az art deco beütések fantasztikusan egyben vannak az egész épülettel és a környezettel.

Ennek egyszerű, de fontos része, hogy az asztalok az ablakok mellett, körben foglalnak helyet, középen a pult is követi a tér ívét. Az ablakok alatt földbe süllyesztett radiátorok ontják télen a meleget az üveg és a vendég közé, így egy jótékony hőfalat vonva a csupán duplarétegű, hideg üveg és a lábunk közé.

Viszont mostanában, amikor ilyen szépen süt a nap, pluszban az is melegít odabent mindent, így én egy kiadós D-vitamin kúrával kezdtem el a kávézási élményemet, ami odig fajult, hogy nem akartam többé elmenni. Ott ültem, centikre a körút járdájától, mégis melegben, napozva, mellettem fél méterre kabátos emberek fáztak. Baromi jó ez.

Úgyhogy kértem itt reggelit, már a menüt elolvasva is láttam, hogy nagyon jól döntöttem. Olyan volt végigolvasni a kínálatot, mint egy költeményt: avokádó toast, rántotta, Croque (eddig ugye kicsit újhullámos, franciás vonalra gyanakszunk), makréla, marhapofa, tabbouleh (ugye, hogy kezdünk epikusra venni?), csokitorta, tejberizs. Ezek mellé mindenféle mocktail, vagyis friss alkoholmentes koktélok, mindenféle gyümölcsök, zöldségek, teák, tonik és kókuszvizek egyvelege jár.

Úgyhogy mit kértem? Filterkávét, zöld koktélt, és tabbouleh-t.

A friss petrezselyem nekem mindig a tavaszt jelenti, annak ellenére, hogy azért nem ördöngösség télen sem hozzájutni. Ez a tabbouleh azonban bőven túlmutatott a zöldön és a kuszkuszon, volt benne mindenféle más meglepetés, például kardamomos marinált körte meg áfonya, gránátalma. Izgalmas volt.

És ha ez izgalmas volt, nem is tudom, mit mondjak a zöld koktélra. Ez matcha, kókuszvíz, lime és koriander összedolgozva, nagyon kell koncentrálnod, hogy tudd: ez egy ital. Inkább hat valami hideg levesnek, jégkockával.

A filterkávé 800 forint, a koktél 1200, a tabbouleh 1600 volt, a fullos, és különleges, vidám tavaszi (vegán) reggeliért 3600-at fizettem. Csapvíz jár minden asztalhoz, de az errefelé ennek annyira nincs jó szaga.

Ez a Horizont eléggé törzshelygyanús. Ennek különös ízt ad, hogy pont a századforduló egyik legfontosabb törzshelye, a Newyork mellett található, ami végül mára minden, csak nem törzshely, szállodai egység és turistalátványosság. Jó, hogy egymás mellé kerültek, mert így lehet látni, hogy miért nem lehet visszahozni a múltat, de miért kell törekedni arra, hogy kitaláljuk a magunk új világítótornyait.

Éljen a tavasz, még ha nincs is itt.

Horizont Café
Cím:1073 Budapest, Erzsébet krt. 13.

Ha beülnél ma este valahova, de nincs kivel, ülj be Slyhoz - Sly's Coffee Shop

szucsadam 2019 február 18.
Címkék: kocsma városkép

Van egy elég különös hely a Nagy Diófa utcában. Alig venni észre, a félig lehúzott redőny mögött ugyanis csak néhány gyenge izzó ég. Odabent egy pult, két-három asztal. Sokszor csak egyetlen ember ücsörög ott.

dsc05867.JPG

Ő Sly. A hely neve pedig Sly’s.

Enyhébb időben sokszor kint áll a kocsmája ajtaja előtt, és így várja a vendégeket. Fogalmad sincs, mit várj tőle, de ha elkezdesz vele beszélni, végül még inkább meglepődsz.

dsc05871.JPG

Egy brit úriemberrel beszélgetsz majd, sok indeed-del és sir-rel.

Ha belépsz, felnéz a laptopból, és mosolyogva üdvözöl. Mint valami régi barátot, feláll, kezet fogtok. Mintha a konyhájába lépnél, ad neked inni, odajön beszélgetni. Ha hozzám jössz, beszélgetni kell, ez sajnos így van - mondja mosolyogva. De Sly nem tolakodó, igazából bolond lennél nem beszélgetni vele.

Odabent a pultnál egy srác firkálta papírra a leendő tetkóját, és mutatta meg Sly-nak. Egy másik srácot fiaként üdvözölt, amikor bejött, de azt hiszem, nem a fia volt. Van gyereke is, egy magyar anyától, miatta él Budapesten, ezért ücsörög itt a Nagy Diófa utcában. De nem kényszer nekem ez! - állítja, és hozzáteszi, nagyon élvezi a kocsmáját. Ugyanis olyat valósított meg azon a kis helyen, amit rajta kívül szerintem csak egyvalakinek sikerült a városban. A másikuk sem itt született: Hans a Jedermannban, Sly a Sly’s-ban hozta létre azt az intézményt, ahol sosem találsz kétszer ugyanolyan társaságot. A legkülönfélébb emberek olvasztótégelye mind a két kocsma, csak a Sly’s sokkal kisebben. Meg itt nincs koncert sem. Mondjuk DJ időnként van.

A Sly’s pont az a hely, ami akkor kell, ha leülnél dumálni valakivel hétköznap este, de senki nem ér rá. Sly ott van. Magyarul nem tud, ellenben a legbritebb angolt ismeri, nyelvgyakorlásnak sem utolsó, meg amúgy tök jó arc. Akik meg bemennek hozzá, törzsvendégek, szintén csak egy kis társaságra vágynak, beszélhetsz velük is. Nagy barátságok szövődtek már nálam - mondja Sly. És ha épp nincs semmi mondanivalód, meg neki sem, semmi baj: a helyen elképzelhetetlen a kínos csend. Próbáltam, nincs. Sly úgy suhan át a csenden, mint korcsolya a tehénlepényen: vagy kettévágja, vagy kikerüli, és a kellő kivárás után minden ott folytatódik, ahol abbamaradt.

dsc05869.JPG

Ki gondolná, hogy ilyen helyen vannak az orrod előtt, a belvárosban? Ki gondolná, hogy Sly már három éve ott ül és várja, aznap kiket fúj be a szél az ajtón, és gyönyörködik a változatosságban, amit a város ad neki?

Sly's Coffee & Bar
Cím: 1072 Budapest Nagy Diófa u. 29.

Egy eldugott pékség Budapesten, ahol megváltozott munkaképességűek olyan sütnek, hogy hű

szucsadam 2019 február 15.

A vadkovásszal dolgozó, adalékanyagmentes, tehetséges pékségek száma néhány éve megugrott, majd hirtelen meg is rekedt azon a szinten. Az őket követő próbálkozások sokszor erőtlenek voltak. Nagy sajnálatomra nem jártunk velük úgy, mint speciality kávézókkal, amik szépen, töretlenül terjeszkednek az eleje óta.

Viszont jön a második hullám, ott, ahol nem is számítanál rá.

A Bake My Day pékséget látogattam meg, az Őrmezőn. Nem könnyű megtalálni térképpel sem, véletlenül rábukkanni pedig lehetetlen. Az M1-M7 bevezetőn kell letérni, ha mindenféle buszsávokon át, meg behajtani tilos táblákkal szegélyezve megtalálhatod azt a vékony ösvényt, ahol befurakodhatsz autóval. Talán a sínek másik oldaláról, a Kelenföldi pályaudvarról egyszerűbb ide megérkezni, mint a bevezető autóútról.

Itt a panelházak alatt találhatunk különös épületeket. Én például sosem láttam még ilyen félelmetes női-férfi fodrászat hirdetést. Te is futnál, ha fennék a beretvát:

dsc05897.JPG

De könnyen megtalálható a Bake My Day, ami azért sokkal barátságosabb:

dsc05879.JPG

Odabent szuper kovászos kenyereket, remek kakaós és sós csigákat, isteni kalácsot kaphatunk.

A termékek egyértelművé teszik, hogy ez kérem Budapest következő élvonalbeli péksége, az állagokon, ízeken egyértelműen érezni a magyar kézműves pékek hatását. Ekkor még nem tudtam, de a pékség vezetője, Takács Zoltán tényleg dolgozott Józsinál, és több más képzésen is részt vett, külföldön is tanult mesterektől, mielőtt elvállalta az üzem vezetését. Olaszországban is dolgozott pékségben, ahol fizetségként egy kis befőttesüvegben kaptak egy kis kovászt. Ma is ebből dolgoznak, vagyis ezen a helyen 52 éves kovászból készítik a kenyeret (amit azóta persze megváltoztattak a magyar gombák és baktériumok).

Őskovász!

dsc05996.JPG

dsc05994.JPG

És most jöjjön a csavar: a pékségben megváltozott munkaképességűek dolgoznak. Ezeket a csúcsminőségű, az elhivatott pékeknek is büszkeséget okozó termékeket olyanok valósították meg, akik már-már azt gondolták, hogy sehol sem lesz rájuk szükség.

Itt a második vonal: legutóbb a Vakok Iskolájáról írtam, ahol baromi jó dolgokat sütnek látássérült és vak fiatalok. Az ott készült termékeket nem értékesítik, csak kiképzik azokat, akik aztán az olyan pékségekben dolgozhatnak, mint a Bake My Day.

És a Bake My Day bővül rendesen. Öt éve indultak azzal, hogy megváltozott munkaképességűeket foglalkoztassanak, kezdetben épülettakarítással foglalkoztak csak, 8 fővel. A második évben is csak 15 főre bővültek még. Tavaly viszont már 110 embert foglalkoztattak, idén pedig 130-ra tervezik emelni a számot: nyitnak egy új látványpékséget a XII. kerületben a Böszörményi út 34. alatt. Együttműködést terveznek a Vakok Iskolájával is. Persze nem mind a 130 ember pékségben dolgozik, a cég továbbra is ad call centeres és takarítói munkát is, mindenkinek olyat, amihez affinitása van.

Az érdekes a történetben, hogy egy nonprofit cég áll a dolog mögött. Ami azt jelenti, hogy ha kifizetik a béreket, meg a költségeket, akkor nem illik nyereségnek maradniuk. Pedig ők piaci szektorban versenyeznek, tehát jócskán lenne nyereség, ha hagynák. Így viszont folyamatos bővítésre, fejlesztésre vannak “kárhoztatva”, emiatt nyílik többek között idén a második pékség is.

A fél kilós kenyerek 380 forintba kerülnek, akár van benne például dió, akár nem. Havonta 3,5 tonna lisztet sütnek el. Nagyjából annyit keres náluk egy megváltozott munkaképességű pék vagy segéd, mint amennyit a piacon keresne, a több selejtet, nagyobb odafigyelésű vezetést, rehab mentort és lassabb munkát ellensúlyozza az állami bértámogatás és persze a már említett piaci alapon meghatározott termékárazás.

A jó pékek második vonala tehát az ilyen pékségekből érkezik, a pékek új generációja megváltozott munkaképességű lehet.

Jobbat fognak sütni, mint a hazai pékek nagyon nagy része. Sőt: már most sokkal jobbat sütnek. Ezt teszi az elhivatottság.

Akit a háttérpékség munkája érdekel, itt megnézheti az Esély c. műsor ide vonatkozó adását, a második blokk 5:10-től.

Bake My Day
Cím: 1112 Budapest Kérő utca 3/b

Leesik az állad, ha megpillantod sötétben az új Nemzeti Táncszínházat a Millenárison

szucsadam 2019 február 13.

Nagy átalakulások közepén most a Millenáris. Ha éjszaka arra megyünk, különösen hat a növényi függőfalnak épített, húsz méter magas acélszerkezet, ami, mintha valami gyalogos függősztráda lenne, hasítja ketté a Fény utcát. Rögtön utána az autós forgalom már egy alagútban folytatódik.

dsc05902.jpg

dsc05972.jpg

Így már majdnem el tudjuk képzelni a Széllkaput, a parkot, ami a Mammut 2 mellett, a volt Gazdasági Minisztérium helyén fogadja majd be az ücsörögni vágyókat. A Millenárist és a Széllkaput pedig nem fogja elszakítani egymástól az áthaladó autós forgalom, felette pedig szabadabban távozhat a Margit körút szmogja.

Ha pedig bemegyünk a már jól ismert Ganz épületek közé, este, egy elég szép meglepetés vár ránk: a most pénteken megnyitó Nemzeti Táncszínház kész, kivilágított épülete fantasztikus látványt nyújt:

dsc05963.jpg

dsc05946.jpg

dsc05919.jpg

dsc05924.jpg

dsc05923.jpg

A Nemzeti Táncszínház a Várban működött, a miniszterelnöki rezidencia kiépítése miatt paterolták ki onnan őket, hogy aztán évekig ne is legyen állandó székhelyük. Végül úgy döntöttek, hogy a Millenárisra viszik őket, a Ganz Művek transzformátorházát alakítják át a célra több mint 3 milliárd forintért.

Azért is meglepő az élmény, mert a Zoboki építésziroda tervei alapján megépült kulturális intézmény érezhetően más irány, mint a meglévő gyárépületek lazább vagánysága. A terveken még úgy látszott, hogy punk ez is, de inkább Green Day. A valóság sokkal szmokingosabb fíling. A transzformátorházat, ami egyébként ott van valahol, hiszen ipari műemlékről van szó, teljesen elfedi az új koncepció, legalábbis így este nem annyira jön át a múltra építkező jelleg, csak a grandiózus aula látszik, ami szinte felfalja az előtte található teret.

19020615_c42802496fa34272c4e085fb49138172_wm.jpg

dsc05940.jpg

Ahol egyébként egy tó volt korábban, és még az első terveken is ott szerepelt a víz, ám végül sajnos betemették ezt, egy sokkal kevésbé izgalmas, homogén, bódézható területet létrehozva. És komolyan írom, hogy az épület felfalta a zöldet: itt szerintem már nem annyira lesz divat piknikezni, lazulni, nem kínálja magát úgy a fű. Az egész sokkal rendezettebb, grandiózusabb, komolykodóbb lett a régi állapothoz képest. Ennek nyilván minden jó és rossz járulékával együtt.

dsc05945.jpg