English

Egy nap a városban

Kipróbáltam Szulló Szabina és Széll Tamás új éttermét - Stand

szucsadam 2018 július 13.
Címkék: gasztro étterem

Viszonylag kevés felhajtást kapott a hír, hogy néhány napja megnyílt Szulló Szabina és Széll Tamás új, saját fine dining étterme, a Stand. A név joggal lehet ismerős, a Hold utcai piacon Stand25 Bisztró néven működik a “nem-fine-dining” (?) részlegük, míg a mostani risztorant az elátkozottnak is tartott Székely Mihály utca 2. szám alatt nyílt. Tudjátok, Lou Lou, Márga, mind a kettő itt várta a vendégeket, magas minőséget tartva, amíg be nem zárt.

dsc00999.JPG

A bejárat a már megszokott, visszafogott elegancia, a korábbiaknál egy fokkal vagányabb logóval. Az ajtónál legalább ketten üdvözölnek egyszerre, a széket kihúzzák, a táska alá hokedlit hoznak, a mosdó ajtaját is nyitják-csukják előtted, ha épp ott jár egy pincér. Nyüzsög a hely hétköznap délben, pedig négy-öt asztalnál ülnek csak, mégis mozgott a szemem előtt vagy négy-öt felszolgáló és az étteremvezető, valamint minimum hat ember a konyhán Szulló Szabinával együtt. Az előző mondatból kiderült, hogy látványkonyha van, üvegfallal választották el a vendégtértől a főzés helyét, bár azért az asztalok irányában álfallal némi privát szférát is kölcsönöztek az ott serénykedőknek.

A plafon rusztikus légcsöves, amit azért lézervágott, színes acélháló-karikákkal tettek egy fokkal dizájnosabbá, a köröket a födém és a fal találkozásánál behajlítva érdekes hatást értek el.

Egyszerre lett könnyed és kemény, rusztikus és precíz a díszítés.

dsc01040.JPG

A székek baromi kényelmesek. Tényleg, olyanok, mint az álom, tartják a derekadat, kicsik, mégis belesüppedsz valahogy. A poharak egyediek, Made for Stand, az evőeszközök is drágák, a tányér is valami álomszép. “De sokba kerülhet egy ilyen helyet nyitni” - mondta Évi, és tényleg. Mármint még mielőtt rátérnél a konyhatechnológiára és az alapanyagokra: az apróságok is vagyonokra rúgnak.

Tovább olvasom

Jártatok már a Római-part pesti kiadásánál? - Kabin

szucsadam 2018 július 11.
Címkék: gasztro duna

Ha épp a Római part déli részére állunk, és átnézünk a túloldalra, a Népsziget északi részére látunk rá. Ez az Újpesti vasúti híd magassága, amit ha követünk a pesti oldal irányába, a következő szárazföldi részen meglepő jelenségbe bukkanunk:

dsc00908.JPG

A híd tövében a szemköztivel megegyező életérzés fogad. A víz közvetlen elérése, mezítláb a homokban séta, kutyák, hol kényelmes, hol mérsékelten kényelmes vízparti kiülők, mérhetetlen lassúság és nyugalom. Amit a “lassulj be” mozgalmak szeretnének ráerőltetni a belvárosi részekre, az itt automatikusan és magától létrejön. Mindenki olyan laza, mint egy Snoop Dogg koncert leghátsó sora. Csak épp nincsenek olyan sokan.

Nincsenek kivetítők, nem megy a vébé. A madárcsicsergést csak némi ózdi hip-hop szakítja meg, ami a hangfalakból mérsékelt hangerővel megy (este már picit ráerősítenek a hangerőgombra), ezt hallgatva, valamint a vasúti híd, az óbudai FŐTÁV-kémény és az egykori Gázgyár épületeire látva, előtérben pár graffitivel van az egésznek némi gettós bája is.

dsc00916.JPG

Persze ha a vízre koncentrálunk, és az ott zajló eseményekre, az megint inkább hasonlít egy klasszikusabb értelemben vett idillre.

Tovább olvasom

A Városháza park egyik fele olyan, mint egy budapesti mennyország

szucsadam 2018 július 09.
Címkék: városkép

A Városháza park arról híres, hogy a legtöbb ember csupán az egyik - kisebbik - felét láthatta. Az urbanisták, városvédők és szimpla állampolgárok egyöntetűen azon a véleményen vannak, hogy a város közepén található, tipikusan Budapest középpontjának tartott területen, ahol egy ehhez méltó teret lehetne kialakítani, elég nagy hiba a városházán dolgozók autóit parkoltatni.

Azon a bizonyos kisebbik területen, ahol időnként bódékat húznak fel, de egyébként funkció nélkül húzódik, vékony, idétlen sávként, tavaly már felhúztak egy Pop Up parkot a Hello Wood közreműködésével, a fával foglalkozó csoport mindenféle különös, színes és izgalmas faülőalkalmatosság-installációt álmodott meg ide. Mi is üldögéltünk itt akkor, olyan lett a Városháza park, mint egy hatalmas szék, ahonnan lehet nézni a nyüzsit. Jó volt.

Idén nyáron pedig folytatódik az őrület, és még több ülőalkalmatosságot, sportolási lehetőséget megvillantva, és mintha a lécek is élénkebbre lennének festve. De ez mindegy is. Egy ilyen kezdeményezés, meg általában egy park jóságának legfőbb fokmérője, hogy hányan használják rendeltetésnek megfelelően. Erről pedig a steril sajtófotók az átadás napján nem adhatnak pontos képet.

Az egyik random hétköznap délután arra terektem, és megnéztem, milyen arrafelé a hangulat. És hát eszméletlen jó.

A Gozsdu udvar óta nem volt ennyire kiszámított, megtervezett siker a városban.

Az emberek ott ülnek, és élvezik, méghozzá tömegesen. Nagymamák, iskolások, egyetemisták, turisták, budapestiek. A sportpályákat ténylegesen használják, testépítőket váltanak kisiskolások a szeren.

Élet van, hangulat van, együttlevés van. Egy tér funkciója megvalósul.

POP UP PARK@Budapest, Városháza tér from Hello Wood on Vimeo.

Végre mi is láthatjuk Frida nagyszerű (de nem hatalmas) festményeit!

Ági és Ráró 2018 július 05.

Nem ez az első randim ezzel a mexikói nőcivel. Jó, hát eleve kódolva van ez az érdeklődés, ha már spanyol szakon végez az ember lánya, amihez hozzájön a művészfilmek és a festészet iránti rajongás, de van itt meg más is.

Egy saját Frida Kahlo élmény, amit most megosztok veletek.

Amikor Salma Hayek zseniális alakításával bemutatták itthon a Kahlo életéről és munkásságáról szóló filmet, teljesen odaszögezett a székhez mind a horrorfilmbe is beillő sztori, mind a nagyon erőteljes képek. Ez volt az első találkozásunk, ami után pár évvel a londoni Tate Modernben nyílt kiállítása volt a következő, máig meghatározó élményem a művésznővel. Hiába tudtam már áprilistól mind Frida, mind saját magam látogatásáról 2005 szeptemberében Londonban, mégsem vettem előre jegyet a kiállításra, mert nem tudtam, mikor lesz rá időm az üzleti utam során. De amikor hirtelen rámszakadt két szabad óra az angol fővárosban, gyorsan elmentem este hétkor a Tate Modernbe, hátha.

De sehol senkit nem láttam, be van ez zárva, vagy mi? Egy fenét. Pont akkor volt az éves Notting Hill Carneval; aki épp nem ott szórakozott, az elutazott a városból hosszú hétvégére. Bátran odaszambáztam a pénztárhoz, ahol nulla ember állt sorba, hogy csókolom, mikorra van elérhető jegy Fridára? Erre a lépcső felé mutogat az ürge. Na, biztos rosszul mondtam angolul, fussunk neki újra: When is the next admission for the Frida Kahlo exhibition? NOW! Azt hittem, rosszul hallok. Akkor Ági Budapestről most tényleg meg tudja nézni ezeket a világhírű képeket? Mi az hogy! Tizenegy teremben voltak kiállítva a brutális festményei és hat látogatóval osztoztam ezen az élményen. Ez azért elég jó arány.

Ugyan a szombaton nyíló Frida Kahlo kiállításon a Várban nagyon sok  érdeklődő várható, de mégis arra sarkallak titeket, hogy menjetek el megnézni (november 4-így van rá lehetőségetek). Érdemes elolvasni az életrajzát is, mert úgy értjük meg igazán a képeit.

Ami engem Londonban a földbe döngölt, az a képek hatalmas mérete és gyakran abszurd témája, ami az erős színhasználatával már messziről odavonzza a tekinteted, és örökre beleég a retinádba. Erre számítottam itthon is, de teljesen más élmény ért. Először még csalódott is voltam, mert a Tate-ben letaglóztak a képek méretei, itt viszont nem volt olyan ajtóstul a házba fíling, szélesebb rétegeket szólítanak meg, és a képek is kisebbek. Aztán ahogy egyre több időt töltöttem el a kiállításon, úgy fogott meg a kiállítás hangulata, amit fekete-fehér képekkel és videóbejátszásokkal tettek teljessé.

Ahogy belépünk, a szemközti falról figyel minket Frida, körülötte a legmenőbb dizájntapétákra jellemző buja virágos háttér.

img_8361.JPG

Az első termekben még nagyrészt szolídabb képeket láthatunk, abból az időszakából, amikor még kereste az útját. Aztán jött a buszbaleset, amit csodával határos módon túlélt, de gyökeresen megváltoztatta mind az életét, mind a festői stílusát.

Tovább olvasom

Nem nehéz észrevenni, hol a két Városliget határa

szucsadam 2018 július 04.

Múlt héten autóztunk a Városliget mellett, amikor a lányunk határozott hangon megállította az autót, hogy kiszállhasson labdázni. Ez azért volt különös, mert másfél éves. Mi pedig sodródtunk az árral, dobáltuk a labdát a kitaposott fű helyén lévő sima földdarabon, a leharcolt focipályán. Néztük a focizó gyerekeket, a deszkásokat, és végül találtunk egy hatalmas kutyafuttatót. A lányom nagy örömére, ugyanis egyszerre szereti a kutyákat, és retteg tőlük. Egyelőre távol voltak, szerette őket.

A kutyafuttató láthatóan nemrég készült el - gyorsan utánanéztem, májusban adták át. A kerítés nemcsak jó minőségű, de még vicces kutyás jeleneteket is hajlítottak rá fémből, odabent sétányok, szép fű, fák, és kutyáknak való mindenféle játéklehetőség. Nem is kutyafuttató ez, hanem kutyás élménypark. Ezt tudtam meg a kifüggesztett házirendből(!).

Ami érdekes volt, az a kerítés mellett, kábé három méterre látható, határozott demarkációs vonal.

dsc00672.JPG

Itt találkozik a telepített, szuperzöld gyep és a Városliget egészében látható gyér, elhanyagolt gazos izé. Elég konkrétan látni, azt hiszem, az új és a régi határát. És ez az új AZ az új, tehát itt mutatkozik be először az új Városliget. Ez a kutyafuttató stabilabb és elmozdíthatatlanabb intézmény lett, mint mondjuk egy Közlekedési Múzeum. Ez biztosan itt lesz évek múlva is, a múzeumról csak sejtettük - míg ki nem derült, hogy mégsem.

Amire én gondoltam a kép láttán - és amiért ezt a posztot innentől fogva csalódottan olvassák majd tovább a netet aktívan fürkésző Liget Projekt munkatársak -, hogy wow. Micsoda hely lehetett volna a Városliget, ha a megérdemelt figyelmet kapja az elmúlt évtizedben. Nem kellett volna múzeumi negyedet ideálmodni, meg feltétlenül túlgondolni ezt az egészet, egyszerűen csak mondjuk füvesíteni, locsolni, a burkolatokat helyrerakni, amikor szétestek:

img_4637.jpg

Az ilyen beruházások elenyésznek a Liget Projekthez képest, viszonylag olcsók, csak rendszeresen kell vele foglalkozni. Vagy mondok egy még szembetűnőbb különbséget. Régi Városliget:

img_4636.jpg

Új Városliget:

dsc00686.JPG

A két kuka egymástól látható távolságra, az út két felén található. Nem azt akarom mutatni, hogy az egyik szelektív kuka, a másik kutyapiszoknak van, és nem arra használják, mert ez is gond. Viszont az egyiket láthatóan ürítik, a másikat láthatóan nem. Ez még jobban mutatja, amit mondani akarok:

ha alapvető dolgokban is elhanyagolják a Városligetet, nem adtják meg neki a kulturált környezetet megillető legkisebb odafigyelést, akkor a gigaberuházás természetes velejárójaként érkező odafigyelést hálával fogadjuk.

Annak ellenére, hogy több évtizedes lemaradást pótolnak vele, egyetlen, egyszeri alkalommal, és csak a remény marad, hogy a hegyomlásnyi közpénz elvonulása után marad abból az odafigyelésből néhány morzsa.