English

Egy nap a városban

Kipróbáltuk az új budapesti kultúrpalota éttermét - Société

szucsadam 2019 január 16.

A Société jelenséget nem könnyű megragadni. Az biztos, hogy high life: egy ötemeletes 1865-ös lakóépület a Szent István Bazilika szomszédságában, amit kívül-belül felújítottak, hogy egyetlen egységként nyissák meg. Mindezt Magyarország egyik leggazdagabb embere tette meg (Varga Zoltán, a Central médiacsoport tulajdonosa), hogy többek között a divat számára nyisson egy otthont. Így óhatatlanul is beugrott az Andrássy úti Il Bacio di Stile, a bérházból kialakított, fedett belső udvarú luxus-bevásárlóközpont, ahol az utcára locsolták a parfümöt a jó benyomás érdekében, aztán meg bezárták, mert ezt úgy nyereségesen mégsem lehet.

De a Société nem egy ilyen shoppingolós divat-fellegvár. Egyetlen üzletet találtunk odalent, az utcai fronton, ahol ugyan elég komoly márkák képviseltetik magukat, Christopher Kane, 3.1 Phillip Lim mellett a régióból Jiri Kalfar, vagy Magyarországról Tomcsányi, Áeron és Szegedi Kata is, de ez csak egy üzlet. Odabent a 3500 négyzetméter legnagyobb része egy átlagos hétköznap üres, vagy ottmaradt dizájnerruhák várnak elszállításra. Ugyanis inkább rendezvényekben utaznak, ilyenkor nyilván megtelik az épület, aztán megint kiüresedik.

dsc05199.JPG

De a Société szól a kultúráról is. Egyrészt még 2017-ben megjelent egy Inspired by Société megjegyzésű kisfilm, amiben modellek szereplésével egy komoly operatőr és rendező készített egy háromperces szösszenetet, amit Magyarországon kívül is felkaptak. Úgy tűnt, a Société valamiféle mecénás szerepet töltene be, inspirálna művészeket, ezt igazolja az is, hogy az épület egyébként nonprofit módon működik, tehát a nyereséget elmondásuk szerint kulturális programokba és művészetekbe tolják.

Ha azonban most bemegyünk az épületbe, tíznél kevesebb műalkotást találunk, azok is elszórva a hatalmas térben, sokszor inkább dekorációs érzetet keltve. Mint ahogy egy szép festményt kiakasztunk a nappaliban, úgy lesznek itt is a környezetbe simulóak az alkotások, amiket rendszeresen cserélnek majd. A lenti képeken például van egy-egy műalkotás (a nagy, kör alakú alkotás a tavaly elhunyt Fajó János munkája):

Az alábbiakon nincs:

Tovább olvasom

Budapest legújabb gyógyfürdője elég menő lesz

szucsadam 2019 január 14.
Címkék: fürdő

Budapest egyetlen jódos-sós vizű gyógyfürdőjét 2005-ben bezárták, veszteséges működés miatt. Oké, nem volt épp turistacsalogató helyen, sőt, eléggé távol kellett utazni a belvárostól, ha jódos-sós vízre vágytunk, de azért nem volt rossz az elhelyezés. A Pesterzsébetet Csepellel összekötő Gubacsi híd lábánál, az erzsébeti oldalon épült, különleges építészeti elgondolás mentén; tudniillik 1936-ban nyitották, mégis török mintájú tervek alapján, nagy belső kupolával.

Jelenleg is nagy erőkkel zajlik az építkezés:

dsc05124.JPG

...hogy még idén átadják ezt:

dsc05122_1.JPG

(Magyarországon a jelenlegi állapotból egy év alatt kihozni ezt sci-finek tűnik, ehhez képest májusra ígérik az átadást)

Ez a nemrég átadott Csillaghegyi Árpád Forrásfürdő után a legújabb egység lesz Budapesten. Már látogatható néhány hete, próbaüzemben, a fenti látványterv sötétebb színű, régi épülettömbje. Úgyhogy én is ellátogattam, megnézni Budapest legújabb fürdőjét.

dsc05164.JPG

Jegyet egy kint elhelyezett konténerből vehetünk, odabent két őr ücsörög. Ők kezelik a szekrényeket: mivel nincs még csuklóra szerelt beléptető rendszer, a szekrényeket ők nyitják-zárják. Emiatt aztán sokan beviszik értékeiket táskákban, nejlonszatyrokban, ez nyilván az éles üzemnél jobban lesz szabályozva.

Egyébként a benti tér nagyon ígéretes. A kupola alatt található a legnagyobb medence, az “oktogon”, mellette két kisebb. A legkisebb medence csupán két főt fogad be a tábla szerint, valójában hatan ücsörögnek benne általában. Csak ebben található a híres jódos-sós víz, a fürdő névadója, éles üzemben remélhetőleg ez egy sokkal nagyobb térfogatot kap.

A kupolás fürdőrész körül az egyik helyen pihenőágyakra, máshol széles kőlapokra fekhet, aki pihenni akar. A kőlaptól sem kell megijedni: alulról jócskán fűtött felületekről beszélünk, ugyanitt meleg levegő áramlik ki boka magasságban, így kényelmes itt ücsörögni.

dsc05145.JPG

A szauna rész hasonló módon épül fel, körbe pihenés, középen a wellness. Egy só- és infraszauna, valamint egy elég nagy finnszauna található itt. Utóbbi három különálló, kétszintes paddal, mindegyik egység külön homokórával, a középen izzó kövekre pedig automatikus adagoló csepegteti a vizet. 90 fokon tartja a hőt.

Egyelőre a hely szűkös, így a tesztüzem csak jódrajongóknak ajánlott: a végleges 11 helyett csak 4 medence érhető el, ezek összbefogadó-képessége papíron kevesebb mint 20 fő, a gyakorlatban harmincan azért ücsörögnek bent. Az öltöző ennek megfelelően szintén apró, a férfiban 22 tárolót számoltam össze, ebből egy volt üres. Az látszik tehát, hogy a környékbeliek kíváncsiak az új létesítményre, és ha ilyen magas színvonalú fürdő épül, akkor a nyereséges üzemeltetés sem lesz probléma. Ráadásul a máshol nem jellemző gyógyvíz a városból máshonnan is idecsalhat látogatókat, hiszen a BGYH honlapja szerint:

Ez a fajta víz mozgásszervi és nőgyógyászati panaszok kezelésére alkalmas, ráadásul a jód keringésjavító, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, a bróm pedig idegnyugtató, stresszoldó hatásáról ismert.

És végül lássuk a honlapon látható ígéretet:

A tervek szerint a közelben 100 parkolóhelyet hoznak létre, a strandterület nyitására várhatóan 2019 májusában kerül sor. A fürdő ekkorra 7 további medencével bővül, többek között egy 25 méteres úszómedencével, egy hullámmedencével, egy élménymedencével, egy gyermekmedencével, Kneipp- és merülőmedencékkel.

Pesterzsébeti Jódos-Sós Gyógyfürdő
Cím: 1203 Budapest, Vízisport u. 2.

Az idei gasztroőrület elkezdődött: a Bors kijött egy vegán szendviccsel

szucsadam 2019 január 11.
Címkék: gasztro vegán

Idei évre vonatkozó irány- és trendelőrejelzéseim közül az első volt az, hogy 2019-ben a vegán konyha erősödése lesz a legfontosabb gasztrotrend itthon. Gordon Ramsay és Jamie Oliver már egymással versenyez a legjobb vegán receptekért, Nagy-Britanniában most van a Veganuary, vagyis egy hónapig hárommillió honfitársuk próbál hús, tej, tojás nélül étkezni.

Egyre több menő séfnek illik villantania valamit vegán fronton, nemvegán éttermekben, két dolog miatt. Egyrészt mert ha ez a gasztrodivat, nem maradhatnak le, nem mondhatják, hogy nekem ez így, ezekkel az alapanyagokkal nem megy. Másrészt itthon is egyre népesebb a vegánok tábora, akiknek elég korlátozott lehetőség áll rendelkezésre az evésre a városban, nem ártana, ha minden sarkon készülnének rájuk is, legalább egy-kétféle étellel.

Ki az a bolond, aki egy növekvő keresletű, korlátozott kínálatú piacra nem céloz úgy, hogy közben a vegán ételeket simán kikérheti más is, akinek történetesen nincs kedve a húshoz? Mert mondjuk pont a vegán fogás a kedvence a kínálatban.

Gyorsan elért hozzánk is az őrület, tegnap a Bors Gasztrobár tette ki Facebookra, hogy elkészült a vegán szendvicsük, a Hummus Sapiens. Úgyhogy mentem kipróbálni. Ezt írták róla:

Hummusz, leveles paraj, marokkói hagymalekvár, trikolor sültpaprika, füstölt tofu és friss koriander pikánsan kellemes harmóniában, egy félbarna magos baguette-be töltve és ropogósra pirítva:

49741335_1708757892563032_2411598229461270528_n.jpg

A fiúknak sikerült egy ízéig-vérig Bors szenyót összehozni. A bagett roppanós, masszív, ízletes és határozott, a töltelék erősen fűszeres, legfontosabb benne a hummusz. Kicsit homogén az összkép, az erőteljes ízekből a koriandernek sem sikerül kitörnie, de akik mondjuk imádják az indiai konyhát - ahogy a felségem -, azok ezt is imádni fogják.

Bors Gasztrobár
Cím: 1075 Budapest Kazinczy u. 10.

Ha mindenáron igluban innál egy jó sört, mutatunk alternatívát - Bereg Bar

szucsadam 2019 január 10.
Címkék: gasztro bár iglu

Már tavaly is gurított egy jó ötletet a 360Bar, és fűtött, többnyire átlátszó műanyag iglukat helyeztek el az Andrássy út tetején, hogy abba várjanak baráti társaságokat. Ezen a télen továbbfejlesztették az elgondolást, van pincérhívó - a Facebookos értékelések elég nagy százaléka szól a pincérek viselkedéséről, úgy tűnik, a helyet rendesen megdolgozza a munkaerőhiány miatti hígulás -, és háromféle berendezést kaptak a sátrak.

Elég menő a képeken az egész jelenség, bár maga az iglu nem egy kimondottan elegáns darab kiszakítva ebből a környezetből, és azért 8-10 ember úgy be tudja úgy lehelni a helyet, hogy bepárásodnak a panorámát adó határolók. A hely népszerűsége azonban töretlen, belépőt is szedhetnek, és egy iglu kibérléséért 50.000 forintos fogyasztást kell produkálni a társaságnak, így a “beugrok egy-két sörre” elgondolás csak foglalás nélkül, próba szerencse alapon működhet itt.

Mi azonban nem ismerünk lehetetlent. Noha nem bővelkedik a város iglukban, mi azért megtaláltunk még egyet, egy olyan eldugott helyen, hogy többször majdnem visszafordultunk.

Mutatom a titkos útvonalat. A Batthyány utca felől van a hivatalos bejárat, amit egy tábla is jelez: Bereg Bar & Cafe. Belépünk az udvarra:

Tovább olvasom

El sem hinnéd, mennyi tejet és tojást eszel egy nap (és ami rosszabb, más sem)

szucsadam 2019 január 08.
Címkék: gasztro
Megint meghalt egy fizetővendég - dörmögte maga elé a konyhafőnök, kissé kedvetlenül. A séfhelyettes gyorsan reagált: fene a finnyás mindenét.

Olvashattunk tavaly híreket arról, hogy ételallergiában szenvedők haltak bele egy éttermi látogatásba. Olyat is olvashattunk, hogy egy étterem az első haláleset után nem sokkal egy második allergiást is képes volt megmérgezni, azzal a trükkös módszerrel, hogy a szóban forgó allergént nem tüntette fel az összetevők között.

Ezek a megmérgezett emberek korábban sikerrel ellavíroztak a gasztronómia világában, valószínűleg számtalanszor ettek étteremben is, hiba nélkül. Az ég tudja, miféle módszereik voltak a túlélésre, de saját tapasztalataim alapján, Budapesten és Magyarországon tesztelve az éttermek figyelmességét azt gondolom: taps mindenkinek, aki akár súlyos, akár könnyebb allergiával képes ellavírozni. Könyvet írhatnátok a megpróbáltatásaitokról, mindannyian.

Hogy miért írom ezt? A kislányom tej- és tojásérzékeny, ezért a feleségemnek is tej- és tojásmentesen kellett étkeznie az elmúlt két évben. Ha könyvet nem is, egy posztot meg tudok tölteni a tapasztalatainkkal, amik időnként tragikomédiába fulladtak.

Kezdjük ott, hogy mire is gondolunk akkor, amikor tej- és tojásmentes diétára gondolunk. Nincs rántotta, bundás kenyér, nincs vajas süti és tejeskávé. Ugye? Mi is így kezdtük. Nem nagy dolog, annyi minden ennivaló van még. Meg hát ugye látszik az:

dsc08437_1.JPG

Az a meglepő helyzet, hogy a helyzet sokkal drámaibb. Az csak egy dolog, hogy kiesnek az olyan ételek, mint a rántott hús, croissant, sajtos pizza, meg mindenféle hagyományos krémleves, ezt is túléltük volna, de az élelmiszerrel foglalkozó helyek versenyeznek azon, mennyi mindenbe tudnak becsempészni valami kis tejet, tejszínt, vajat, tojást. Akár por formában, kis mennyiségben, alig észrevehetően.

Ebbe bele kell érteni a sima bevásárlóközpontokat, alapanyagokat. Májkrém, szalámi, ropi, tészta, étcsoki, kenyér: nem gondolnád, de kell válogatni, hogy ne legyen bennük tej vagy tojás. Margarin! Alig van elvileg növényi alapú margarin, amiben ne lenne egy kis vaj becsempészve. És nem úgy, hogy nyomokban tartalmazhat. Rendesen, szándékosan, tartalmaz.

dsc03008_2.JPG

(azt hiszed, ezekben biztos nincs semmi?)

Az éttermekben pedig még egy fokkal nehezebb a dolgunk, annak ellenére, hogy az étlapokon egyre több helyen lehet olvasni az ételekben található allergénekről. Nem csoda, hogy feltüntetik: a lányom fehérjeérzékenysége az orvosok szerint egyre gyakoribb. Egyre több gyerek mutat ilyen tüneteket, ami miatt az őket tápláló anyáknak is tartani kell a diétát, ha nem akarja, hogy a gyereke véresre vakarja magát. És mondom, az allergének feltüntetésével elkezdődött valami lépés az irányban, hogy könnyebb legyen a helyzet, de ez még nem elég.

El sem hinnétek, milyen nehéz választani: egy sima sült hús + krumpliban lehet tej, tejpor. A szakács használ valami fűszerkeveréket hátul a konyhában, eldobja a csomagolást, és kész: ő ugyan nem tett bele tejet. Ja, hogy abban a zacsiban tejpor is volt? Nem egyszer kértem, hogy ugyan halásszák már ki a szemetesből a papírt, és vessenek rá egy pillantást. Előfordult olyan is, hogy egy szálloda svédasztalos vacsorájánál lazán szedek a főtt rizsből, de azért biztonság kedvéért rákérdezek. Hátramennek, előjön a szakács, igen, kibéleltük vajjal az edényzetet a rizs alatt. A főtt rizs - tejes.

És ez még a jobbik eset. A rosszabbik, amikor a pincér bizonytalanul válaszol: nincs benne tej, tojás. Ilyenkor visszakérdezek: biztos? Szerintem nincs - jön a még bizonytalanabb válasz. Megkérdezzem a szakácstól? - jön a megoldási javaslat. Ez a jobb megoldás, rosszabb esetben simán bemondják, hogy van benne tej, “mindenben van”, kész, menj haza.

Laktózmentes.

A kedvenc szavam. A pincérek nagy része szinonimaként használja a “tejmentesre” és fordítva. Így aztán simán megetetnek, ha rajtuk múlik, egy laktózmentes tejben, tejszínben bőven tocsogó étellel, ha nem ismernénk fel már az étel színén a tejet, és nem kérnénk meg újra a pincért, hogy ugyan már egyeztessen a szakáccsal újra. Ja, tényleg, mégis van.

És ha azt gondoljuk, hogy a tolerancia lineáris a felszolgálókban: egy gödöllői gluténmentes étteremben a pincér türelmetlen lett, amikor szóba hoztam a tejérzékenységet. “Mi a gluténmentességre nagyon figyelünk, erre már egyszerűen nincs több kapacitásunk” - mondta. Pedig a gluténmentesség a konyhán óriási kihívás, e mellé ezek szerint egy kis többlet-odafigyelés már sok. Ez a felszolgáló simán kiadott nekünk laktózmentes tejszínnel készült ételt, nála ez tejmentes volt.

Tőgymentes - szoktam mondani, már a legelején. Erre felfigyelnek, elgondolkoznak. Megértik, mit akarok.

img_4215_1.jpg

(egy látszat ellenére tejmentes étel)

Én nagyon udvariasan tudok rendelni étteremben, tíz év szakmai múltja, ami során feltűnés nélkül kellett kipuhatolnom minden részletet a helyről, megtanított, hogyan kell ezt csinálni. Sosem rendeltünk pikírt módon, sosem voltunk kioktatóak, mindig elmondtuk előre, hogy mi a helyzet, és erre keresünk megoldást. Elmondom a reakciókat az evolúció szerint javuló sorrendben (sajnos ma még mindegyik reakció egyformán jelen van):

  1. Szerintem az jó lehet
  2. Beszélek a szakáccsal, nem tudom - a szakács sem tudja, de mond valamit
  3. Beszélek a szakáccsal, nem tudom - a szakács sem tudja, és bevallja
  4. Beszélek a szakáccsal, nem tudom - a szakács tudja
  5. Hát nem tudom, oda van írva a lapra, ha van benne valami allergén
  6. Sorolom a megfelelő ételeket
  7. Az alábbiak kivételével bármit kérhetnek, a szakács ki tudja hagyni a többiből ezeket az összetevőket

Az utolsó nagyon ritka. Legutóbb a budapesti Palettában futottunk bele ebbe, örök hála minden ott dolgozónak, hogy végre nem éreztük önjelölt különcnek magunkat. Mert általában ez a helyzet: a felszolgáló arra gondol, hogy na már megint ide jött valami vegán világmegváltó, és nekem kell megfelelni az ő finnyás ízlésének. És noha én azt gondolom, hogy valaki a saját döntése alapján is bátran kérheti, hogy ne egyen sehol tejet, sokan nem így vannak vele, és nagy különbséget tesznek az intoleranciában szenvedők és a meggyőződéses táplálkozók között. Elnézést kérnek, ha az utóbbi csoportba sorolták az előző csoportba tartozókat.

Végül sokszor vegán éttermekben kötünk ki. Sokkal könnyebb egyből ott kezdeni, nincs kérdés, nincs félelem, nincs az a bizonytalan, távolba révedő tekintet, hogy “biztos nincs, de azért megkérdezem”. Természetes, hogy figyelik az alapanyagok összetevőjét is, természetes, hogy pontosan tudják, miben mi van - illetve mi nincs.

A személyes véleményem az, hogy nem kellene ennyi mindenbe tejet rakni, ahogy nem kéne ennyi mindenbe cukrot meg édesítőszert sem pakolni. De a személyes véleményem nem számít, mert a poszt nem erről szól. A minimum viszont, ami elvárható, hogy minden étterem minden felszolgálója tisztában legyen az alapanyagokkal, mert ez a munka nehezebbik része, nem a tányér szállítása. És ha mégsincs tisztában, soha, semmilyen körülmények között

ne tippeljen!

Aki megkérdezte, nem viccből kérdezte. Nem számít, hogy csak egy kicsi van benne. És nem azért, mert a kicsi lehet halálos is (bár ez egy erős visszatartó erő lehetne). Azért, mert

a vendég történetesen nem kíván olyan összetevőt enni, kicsit sem.

A másik lehetőség, hogy a helyek kiakaszthatnak egy táblát: ételérzékenyeknek és alapanyag-válogatóknak tilos a belépés. És akkor megnézem, meddig maradnak nyitva, tekintve a trendeket.