English

Egy nap a városban

Megtagadta a vegán kifejezést a magyarországi vegánpápa

szucsadam 2019 április 11.
Címkék: gasztro vegán

Steiner Kristóf a magyar vegán közösség egyik oszlopos tagja. Az egykori zenetévés műsorvezető vegán lett, Izrael és Magyarország között ingázik sokat, és Titkos Vegán Traccsparti néven üzemeltetett Facebookos csoportot. Ezt nemrég átkeresztelte Trollok & Vegánok Tanácsára, ezzel utalva nyilván a fórumon posztoló trollokra is, akik szeretik borzolni a vegán kedélyeket, “na és azt vajon le szabad-e nyelni” típusú posztokkal. Kitalálhatjátok, mit.

Az átkeresztelést indokolta is, publikus oldalán ezzel egyidőben megtagadta a továbbiakban önmagára nézve a vegán jelző használatát:

 

Ezzel egyidőben a cosportban is kiírta a fenti rövidített változatát, valamint önvizsgálatra szólította fel azokat a vegánokat, akik szétbarmolták a közösséget:

Addig érlelgessétek magatokban - mi a jobb, “vegánnak” lenni és embereket egymás ellen hangolni, gyülöletposztoknak helyet adni, vádaskodni, vagy egyszerüen csak az élet minden területén törekedni az ártó szándéktól mentes életre, definiciok nélkül. Én mától nem használom magamra a vegán kifejezést - bár az életmódomon, diétámon nem változtatok.

Vagyis mostantól Steiner Kristóf hivatalosan - nem vegán.

kristof_lakomai_borito-_2.jpg

Itt a blogon sokat foglalkoztam a vegán kérdéssel. Kiemeltem, hogy amíg a vegán társadalom aktív tagjainak egy része teljesen komolyan azt gondolja, hogy bűntudatkeltéssel lehet pozitív kampányt folytatni, addig a vegán-ügy, az állatok megmentése lehetetlen. A negatív kampány kontraproduktív.

A vegánság azért terjed, mert divatos, menő kirakni instára, és akik az agresszív kampány hatására lesznek tagjai ennek a leginkább klubra vagy szektára hasonlító csoportnak, azok ugyanezt az agressziót viszik tovább a nem-vegánokkal kapcsolatban. Több vegán lesz? Igen. Kevesebb állatot dolgoznak majd fel? Nem, vagy legfeljebb minimálisan. Ugyanis a kilépőkből is sok van, de a húsevők, akik ennek ellenére szeretnének tenni valamit, nincsenek megszólítva.

Nem véletlenül hívom klubnak vagy szektának, az alábbi jelenségek miatt:

  • a csoport szereti önmagával megvitatni a saját maga által felvetett kérdéseket, a fenti FB-csoportban a racionális érveket felhozó húsevőket sokszor trollozzák le, és kérik, hogy zárják ki őket onnan
  • egymás között megfigyelhető a rivalizálás, ki a jobb vegán. Az a jó, aki az étrendjének drasztikus megváltoztatásán TÚL is sokat tesz, hiszen egy turbóvegán már a növényi táplálékokat is rangsorolja, vegán orvoshoz, kozmetikushoz jár, és általában egész élete arról szól, hogy vegán.
  • Akik tagok lesznek, gyökeresen megváltoztatják az életüket, de a világlátásukat is. Amikor csalódnak, esetleg kilépnek, ilyenkor az életmódjuk is visszaváltozik.
  • A csoport sokszor önellentmondásba keveredik, hiszen egy olyan világot hirdetnek, ami egymás életének tiszteletére, elfogadására épül, miközben közülök egyre többen egyre inkább kirekesztőek. A tagfelvételhez (ahhoz, hogy vegán légy) egy szélsőséges változtatásokat követelő “belépőt” kell felmutatni, és katekizmusuk szerint aki nem vegán, az gyilkos. Még Kristóf csoportjának előző neve, a “titkos vegán traccsparti” is kifejezi, hogy itt egy külvilágtól elzárt, belterjes önsimogatás zajlik, annak ellenére, hogy a csoportba számos húsevő is csatlakozott idővel. Ezért is jelent meg a csoport nevében most meg a troll szó (mondjuk oda, ahol egy tag felháborodik, ha a vegán orvosnak sok gyereke van - hiszen akkor nem környezetvédő, mert sokasítja az embert -, oda nem is kellenek hagyományos értelemben vett trollok).

Tegyük gyorsan helyre a dolgot: nem minden vegán szeretne szektatag lenni (bár aki online önsimogatóhoz fordul, nyilván inkább igen, mint nem). Ahogy sehol, itt sem lehet a kategória alapján minden egyes tagra általános jellemzést adni, attól függetlenül, hogy a csoportnak van egy dinamikája. Én azt tapasztaltam, hogy a csendes tagok általában tök normálisak. Mi több, sok vegánnal érzek nagy-nagy testvérséget, annak ellenére, hogy mindenevő vagyok.

Nemrég meghívtak például egy a Piqniq által szervezett rendezvényre, ahol étteremtulajdonosok számára próbáltak egy vitaestet összehozni arról, hogy akkor most hogyan is álljanak ehhez a vegán kérdéshez. Engem is meghívtak az egyik kerekasztal-beszélgetésre, az asztalnál Bede Anna blogger és szakácskönyv-szerző, Főzelékes Feri, Antalóczy György, az egyik legjobb budapest vegán hely, a Flow tulajdonosa volt, meg én. Gyuri pedig vegán, de meglepett, mennyire egyezik a véleményünk a vegán közösségnek ezen elemeiről. Azok a vegánok, akik pozitív aktivisták, tehát mondjuk éttermet visznek, inkább kerülik a szélsőséges gondolatokat.

simanadam-03833.jpg

img_9260.jpg

Itt elmondtam, hogy a magyar vegán helyzet borzaztó állapotban van. A boltokban elveszel, ha vegán cuccokat akarsz venni - hacsak nem veszel a túlárazott, szűk vegán matricás kínálatból -, a vegán receptek valamiért méregdrága és ritka összetevőkből állnak, amiket itthon nehéz beszerezni (a feleségemnek maga kellett összehozni egy egyszerű vegán szakácskönyvet, nem volt segítsége, csak a rengeteg elcseszett online recept), és a vegán közösség egyre inkább elszáll a Holdra, ahová senki nem akarja őket követni, lassan az új vegánok sem.

A Matrjoskában például sokáig volt méz néhány ételben, nem sokban (akik nem tudják, a méz hivatalosan nem vegán). Egyrészt azért használták, mert ezt a séf, akinek a családjában volt méhészet, nem tartotta állatkínzásnak, másrészt azért, mert a cukornál jobb alternatívának tűnt. Kaptak is érte, persze nem az elég terebélyesre nőtt húsevő közönségtől. Mint megtudtam, egy alkalommal kimondottan agresszív támadást kaptak ezért, a mitképzelsz-hogyvegánnakhívod-eztahelyet vonalon, úgyhogy részben emiatt felhagytak a méz használatával.

Nem lepődnék meg, ha kiderülne: azokat a vegánokat, akik ezt a megosztó erőt hozták be a csoportba, mind vegán aktivisták szippantottak be. De az mindenesetre gyanús, hogy a bennük lévő indulatokat valami kiváltja, és ezt az indulatot a nyugodt, lassan, divatmentesen, önszántukból lett vegánok nem annyira osztják, sőt. Ugyanúgy ki vannak rajta akadva, mint én.

És akkor csodálkozunk, ha kitérnek?

ke_pernyo_foto_2019-04-10_21_32_44.png

A hatás azonban, amit a vegánok el tudnának érni, nagyon fontos. Nagyon fontos, hogy kevesebb húst együnk, sokkal kevesebbet, mert a bolygót így tudjuk tehermentesíteni. A blogon is írtunk már finom növényi ételekről, tehetséges budapesti vegán szakácsokról, akik segítenek nekünk, hogy egyre több étkezésünket cseréljük le növényire. Ha minden tizedik ember feleannyi húst enne, mérthetetlenül többet tennék ezért az ügyért, sőt sokkal több állat menekülne meg, sokkal több potenciális termőterület szabadulna fel - hogy a vegánok szempontjából is nézzük az ügyet -, mint a vegán aktivisták összes erőfeszítésével együtt.

Mint minden vallás, végül ez is elkezdett saját kiindulási állításai ellentéteit kitermelni. Ez a közös az egyházakban: végül olyan tanításokat fogalmaznak meg, amik az eredeti tanításokkal szembemennek. Miközben abból indult ki az egész veganizmus, hogy minél inkább ártás-mentes módon éljenek az emberek, mintha ez nem vonatkozna az emberekkel való kapcsolatra. Így forgatjuk ki az eszméket: az ember a nagy és szent átalakulása során képes sírni a véletlenül eltaposott bogarakért, miközben a “gyilkosok” iránti gyűlöletében az embereket már nem sajnálja annyira sem, mint a bélbaktériumait. Versenyt csinál a nem-ártásból, annak ellenére, hogy puszta léte létrehoz és elpusztít élőlényeket, ezáltal egy higgadt, nyugodt, derűs élet helyett egy újabb kompetitív, hajszolós, acsarkodós világot csinál magának, a régi kompetitív, hajszolós, acsarkodós mellé.

Nekem ezt mondja Steiner Kristóf fenti bekezdése. Akik meg szeretnének divatmentesen segíteni, egyenek egyszerűen egyre kevesebb és kevesebb húst. A legtöbb étel ugyanolyan jó, ha kevesebb húst teszünk bele, és már iszonyú jó vegán kajákat lehet kapni, baromi finom zab- és mandulalevekkel önthetjük fel a kávénkat. Ha mindenáron szeretnénk csatlakozni valamihez, lehet az olyan csoportokhoz, mint Jane Goodall #IEATMEATLESS kampánya, amivel mindenki maga tűzheti ki a "kevesebb hús" céljait, vagy lehet aktivista. De anélkül, hogy titkos traccspartikon bizonygatná, hogy mennyire jó ember, és a többiek mennyire nem azok.