English

Egy nap a városban

A Fashion Street karácsonyi őrületében belépsz ezen az ajtón, és nem hiszed el

szucsadam 2018 december 10.

Fogadjunk, hogy a Deák Ferenc utcában, a Deák tér és a Vörösmarty téri vásár között félúton még soha nem jutott eszedbe úgy spontán megállni a 17-es szám előtt, hogy akkor én itt most bemegyek. Ez nem egy luxusüzlet, nem egy étterem, szálloda. Ez egy egyszerű lépcsőházi ajtó, ami előtt egy szerény kis tábla áll, ezzel a felirattal:

Párhuzamos valóságok.

Aki nem tudná, miről beszélek, ez a Deák Ferenc utca, napjainkban:

dsc04523.JPG

Itt a 17:

img_0203.jpeg

Ha azt mondod, hát legyen, lássuk azt a párhuzamos valóságot, az ajtón belépve rögtön megkapod:

dsc04684.JPG

dsc04685.JPG

Hogy aztán az emeletre érve egy menő kiállítótérbe lépj be:

dsc04686.JPG

Csend van, sötét van, nyoma sincs a lenti zizinek. Az ajtón belépve pedig megérkezünk a Párhuzamos valóságok kiállításra, nyugodtan tegyem le a kabátom, a táskám, és nézegessem, mi van itt.

dsc04687.JPG

És nézegetem, bár őszintén elég lassan hangolódok rá. Nem könnyíti meg a helyzetem, hogy elsőre egy kazettás magnóhoz léptem, aminek a szalagján a Deák Ferenc téri metrócsomópont 1976-os föld alatti, 3D-s modellje volt leképezve, akkoriban így mentették le a vektoros ábrákat. Ezt lehetett meghallgatni. Hagyok időt, hogy mindenki még egyszer elolvassa, nekem is háromszor kellett nekifutnom.

dsc04690.JPG

dsc04691.JPG

Egyébként harmadszorra már hű, ez érdekes.

Amitől viszont teljesen készen lettem, az Varga Dóra: 2048 című munkája, ami egy épített, alulról ledekkel megvilágított üvegszobor, rajta egy felirat: “húzd végig az ujjad a szürke sávon”. Ha még nem érkeztél meg igazán, ha még mindig a Fashion Streeten vagy, csak hülyén nézel. Aztán amikor végighúzod az ujjad a szürke sávon, hatalmas kakofónia, hangok, zenei struktúrává összeálló csörömpölések szólalnak meg hangosan. Aztán elhallgatnak. Aztán megint végighúzod, és megint.

dsc04696.JPG

Aztán rájössz, hogy attól függően, hogy a szürke csíkot hol érinted meg, az üvegszobornak csak az az adott része villan fel, és csak néhány hangösszetevő szólal meg. Elkezded hangszerként használni az üvegszobrot, és itt már arra gondolsz, bár hazavihetnéd, hogy több időd legyen játszani. Ezen a hangszeren mindenki tud játszani, és élvezi.

Máshol egy növény leveleihez kell érnünk, amire megint csak megszólal egy hang. Ez kérem szépen színtiszta techno-spiritualizmus, ahogy a műszer összeköti a növényt és az emberi érintést, vagy ahogy a felirat még jobban megfogalmazza: “a hangok és érintések hatásmechanizmusának feltérképezésén keresztül tesz kísérletet a növényvilággal mára csaknem elfeledett kapcsolatunk helyreállítására”. Hi szivi:

dsc04704.JPG

Van még pár számomra túlságosan magasfilozófiai gondolat elültetve itt-ott, meg néhány egyszerű is, például utóbbira példa az a 3D-s puzzle, ami öndefiníciója szerint analóg játék digitális elmék számára. Hát nekem végül kijött egy szárnyas unikornis.

dsc04717.JPG

Viszont amikor innen kimentem, oda le, már megint elkezdtem intenzíven érezni, hogy aztarohadtéletbe, ez a város még mindig képes minden nap ledöbbenteni azt, aki kíváncsi, és benéz a kulisszák mögé.

És akkor lássuk a száraz tényket, így utólag:

Cím: Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria - 1052 Deák Ferenc utca 17. I. emelet

Megtekinthető: 2018. november 14 - december 15.

A kiállítás ingyenes. További infók itt.