English

Egy nap a városban

Milyen egy három órás vasárnapi ebéd a Dunakorzón, az InterContinentalban?

szucsadam 2018 december 07.

A Dunakorzó Budapest legfestőibb, legromantikusabb helyszíne, de van egy előítéletünk vele szemben: azt gondoljuk, inkább az ide látogató külföldiek élvezik, mi sokszor tartózkodunk az itteni lazulástól. Ezzel szemben meglepő volt megtudni, hogy az InterContinental szálloda sunday brunch-ain 80 százalékban magyar vendégek vannak. Így amikor megkerestek, hogy próbáljuk ki az adventi, Diótörő tematikájú vasárnapi svédasztalos ebédjüket, kíváncsian léptünk be az előcsarnokba, majd a szálloda bárjába, és innen az éttermébe.

dsc04510.JPG

dsc04450.JPG

dsc04330.JPG

Senki nem állított meg. Kevesen tudják, hogy a szállodák halljaiba szabadon járhatunk ki-be. Leülhetünk a karácsonyfa mellé pihenni, egy koktélra a bárba, vagy, mint most, egy vasárnapi ebédre az étterembe.

A meghirdetett Diótörő tematika már a díszítésekben feltűnik, de igazán akkor válik egyértelművé, mi készül, amikor megpillantjuk a táncosokat:

dsc04281.JPG

dsc04316.JPG

Igen, az adventi sunday brunch alatt, a zenekar kíséretével részleteket láthatunk Csajkovszkij utolsó színpadi művéből, a táncosok pedig nemcsak az étteremben, de a bárrészen is végigtáncolnak, minden betérőnek szolgáltatva egy kis műsort. Engem ez a rész annyira nem ragadott meg, viszont amilyen lazasággal a bárzongorista játszotta a Diótörőt, az már annál inkább megfogott. Majdnem beálltam lapozni neki:

dsc04420.JPG

Az itteni brunch-ok hangulatán a látvány táncosharisnyáktól függetlenül is sokat dob. Itt nincs olyan, hogy “asztal, ami kilátással van a teljes budai látképre”, a Dunakorzóra, a Dunára. Az összes asztal ilyen - egyetlen hatalmas üvegfal a kifelé néző oldal. Télen is úgy érezzük, hogy voltaképp teljesen szabadon ücsörgünk, sőt, lehet ezt fokozni, odakint egy fűtött terasz is vár minket, ami egyáltalán nincs fedve, szóval nagyon meleg nincs, de azért a hatalmas fűtőpanelek között simán elvagyunk felöltözve bármeddig.

dsc04289.JPG

dsc04286.JPG

Na de lássuk, mit kapunk enni, inni. Mégiscsak erről szól egy vasárnapi brunch.

Először is a választék óriás, egy sima svédasztaloshoz képest másfél-kétszeres. Ráadásul alig vannak “jól bevált fogások”, szinte mindenre rávetettem volna magam. Az előételes pulton az olívabogyó nagyon jó minőség, a padlizsán, saláták szintén, a leveseket kihagytam. Egy eggs benedict-et is kértem, amit természetesen előttem készítettek el, tökéletesre.

dsc04400.JPG

Külön szusipult van, amit a Wasabi visz, és a hagyományos lazacos makik és nigirik mellett bejön néhány egyéb hal is. A minőség erős közepes, wasabi-s, ismerjük. A brunch kínálatban egyébként dominánsak a téli / karácsonyi / diótörő ihlette ízek, télies alapanyagok

dsc04381_1.JPG

Az ételválogatás maga is élményszámba megy. Egyrészt van egy pont, ahol sokféle főétel és köret van, például olyanok, mint a lazacszelet pak choy-jal vagy a vadmalacpofa, de ha jobban elkezdünk körbenézni, észreveszünk más szpotokat is. Egy helyen rábukkanunk például egy gyönyörű darab rib eye-ra, amiből rögtön vágnak is nekünk egy kérésnek megfelelő adagot. Ahogy várunk, csak úgy mellékesen észreveszünk egy bambuszpárolót, felemelve csipegethetünk a húsos batyukból. Soha nem bukkantam volna rá, ha nem kell itt megállni egyébként.

dsc04429.JPG

Máshol egy kedélyes úr mutatja meg a frissen, fehérborban párolt kagylót, és kínál vele. Ő egyébként Schilling István, aki ezen a szent helyen dolgozik már 23 éve - árulja el a kísérőm. A séf, Gullner Gergő csak öt, de ez a mostani minőségi emelkedés az ő nevéhez köthető.

dsc04377.JPG

Egyébként nincs mélypont, ahogy a svédasztalnál lenni szokott. Minden kiemelkedően jó minőség, jó alapanyagok, talán csak a pak choy-nak tett volna jót, ha tényleg a serpenyőből kapjuk a tányérra. De maga a zöldség frissen került feldolgozásra.

A desszertekre már nem sok hely maradt, pedig itt jöttek a személyes kedvenceim. Innen is puszilom Vágó Niki cukrászt, aki képes volt megvalósítani a nem hivalkodó, mégis üde, és mindenben egy kis csavart felmutató desszertfalatkáit. Van persze csokiszökőkút a sarokban, és fagyit is lehet kérni, meg gofrit, de én ottragadtam a flódninál, bejglinél, a kávé mousse-nál (hű az milyen), a tonkababos vanília mousse-nál és így tovább. Taps.

dsc04349.JPG

dsc04439.JPG

A sunday brunch déltől háromig tart, a vendégek ezt az időt általában végig is tolják, komótosan végigkóstolva az előételeket, főételeket, desszerteket. Bár mindenből nincs esélyük enni, de azért a kimért adagok úgy lettek kialakítva, hogy nagyrészt mégiscsak sikerülhet. Ahol pedig személyzet vágja a húst, méri ki a kagylót, vagy mi magunk vágunk, ahogy például a sajtoknál - szuper kecskesajtot kapunk például -, ott is teljes kontrollunk van az adagok felett.

dsc04423_1.JPG

Ja, és ami még fontos: hátul a kisebb gyerekeknek is vannak külön - többek között Diótörő tematikájú - foglalkozások, animátor, a nagyobbaknak Playstation szoba és hasonló trükkök, hogy mindenkinek békében teljen ez a három óra.

Ha pedig még maradnánk, vagy eleve nem enni jövünk ide, a Corso bárrészén tényleg baromi jó koktélokat készítenek, ráadásul élményszámba megy, ahogy felszolgálják. Most a “magyar találmányok” témakör van terítéken, így többek között a biztonsági gyufát, a szódavízet, a Béres cseppet és a Rubik-kockát dolgozták fel. Íme a legutóbbi, nekem ez nagyon bejött, eszméletlen nagy élmény:

dsc04433.JPG

Benne oak bottle-ben érlelt Spice Rum, narancslikőr, lime-lé, Falernum szirup, és még pár meglepetés íz. Sima mai thai - most a nemzetközi koktélporondon megint a klasszikusok mennek -, de zseniális. Aki pedig kirakja a koktél mellé kitett cukron lévő alakzatot a mellékelt Rubik-kockán, annak ingyen volt az itala, úgyhogy őstehetségek, Rubik-kocka-kirakó világbajnokok akár potyázni is mehetnek, itt megnézhető az összes élménykoktél.

Egy másik ital elkészítésének része, hogy a vendég nem tudja használni a neki átadott tollat, ezért annak tintatartalmát a bartender belecsavarja az italba. Persze nem tinta van benne, hanem egy narancs bitter, tintahal-tintával színezve.

A bárban kérhetőek normál méretű desszertek is a svédasztalos falatkák után vagy helyett, de érdemes, mert a cukrász itt is kitett magáért.

dsc04445.JPG

Élmény tehát az a három óra, amit itt töltünk. Élőzene, ügyes zenészek, táncosok, maximálisan ránk figyelő, de soha nem tolakodó pincérek. Fix összeg, amihez korlátlan italcsomag jár, a 12.900 forintos (ez az adventi brunch alapár) Bubbly csomagban Hungária Grande Cuvée, transvasée eljárással készült pezsgő, gyümölcslé, ásványvíz, kávé és tea van, viszont szerintem érdemes upgrade-elni a Gourmet csomagra. Plusz kétezerért (egyéb borok és sörök mellett) a Kreinbacher Prestige Brut-ot poharazzák, amit a rangos CSWWCS versenyen idén, a brut, nem hagyományos szőlőfajtából készült pezsgők között világbajnoknak választották, mellesleg ez az én kedvencem is.

Disclaimer: az InterContinental Corso az Egy nap a városban hirdetője.