English

Egy nap a városban

Egy budai zöldséges írói válságban (egy meglepően őszinte interjú)

szucsadam 2018 augusztus 28.
Címkék: interjú zöldség

A Mészáros utcai zöldségboltról több mint négy éve írtam. Istvánt nem annyira a káposztái és paradicsomai, mint inkább nagyon szórakoztató humora és Facebookos posztjai miatt szerettem meg. Aztán persze a zöldségeiről is kiderültek, hogy jók.

A Mészáros utcai zöldségbolt Facebook oldala folyamatosan jobbnál jobb tartalmakat szolgáltatott egy zöldségbolt mindennapi életéből, és a kiszolgálás szüneteiben a sarokban regényeket bújó tulajdonos kiírta magából a kötekedő ügyfeleket, a társa, György poénjait, vagy csak úgy, a szezonalitás furcsaságait. Ti is szerettétek, a pár száz lájkból pár ezer lett a poszt megjelenése után, néhány hét alatt.

Mostanában István sajnos ritkán ír, én pedig kíváncsi lettem, miért. Úgyhogy felkerestem az új, mondhatni második Mészáros utcai zöldségboltban - aminek különlegessége, hogy a Szirtes utcában van -, hogy választ adjon a hallgatásra. Interjú a feltörekvés,

menőség és sikerek helyett a hétköznapiságról, arról az állapotról, amiről egyébként nem szokás beszélgetni.

Mi történt?

Nem igazán tudom. Azt mondják, ez a burnout szindróma, úgyhogy elhiszem. Az életközépi válságot nem említem, mert az huszonötéves korom óta van. Valószínűleg utoljára az óvodában lehettem elégedett a korommal.

Szoktál még regényeket olvasni a boltban?

Mindig olvasok, ha ébren vagyok.

Akkor sok a stressz? Titeket is elért a munkaerőpiaci deficit?

Ne is kérdezd! Jelenleg minimum két ember hiányzik a cégtől, de ha most találnék is megfelelő emberanyagot, novemberben már nem biztos, hogy ki tudnám termelni a bérüket.

Ez mondjuk okozhat kiégést. Akkor pihenni sem tudtok?

A munkarendet tekintve az jött ki, hogy idén a feleségemmel csak külön-külön tudnánk elmenni nyaralni, amin én egy pillanatig komolyan elgondolkodtam, ő meg persze megharagudott.

dsc01431.JPG

Szerencsére azért van változatosság körülötted, például tetszik az új boltod.

Kösz, már vagy három éves.

Te mit szeretsz benne leginkább?

Néha olyan kevés a vásárló, hogy komplett interjúkat tudok adni különc bloggereknek. Úgy látszik, különös érzékünk van az olyan boltokhoz, amelyek oda nem illő tevékenységeknek is teret adnak.

Koncentráljunk a főcsapásra. Milyen zöldségesnek lenni 2018-ban, Budapesten?

Az első szó, ami eszembe jut erről, az anakronisztikus. Nem felvágni akarok a szókincsemmel, tényleg úgy érzem, hogy eljárt az idő a szakma felett. Persze ez a szegmens is képes lenne a megújulásra, de az én korosztályom már túl fáradt és kiégett ehhez, a fiatalok pedig nem tartják olyan menőnek, mint egy újhullámos kávézót, vagy pékséget. 

Melyik termékedre vagy momentán a legbüszkébb?

Elsősorban a csípős iróniával megfogalmazott Facebook-kommentjeimre, amelyek után többen is felkerestek volna személyesen, de ha a zöldséges profilra gondoltál, akkor a Kaliforniából érkezett, héjas, sózott mandulára, amit kevés helyen láthatsz, a házi szilvalekvárunkra, és a koktélparadicsom válogatásunkra.

Tudsz aktuális hangulatra terméket ajánlani? “Ma a világ értelmetlensége egy megmagyarázhatatlan ürességgel tölt el” - mit mondanál erre például?

Mindenképpen borongós hangulatú, és nehezen érthető egzisztencialista műveket ajánlanék, mert a fenti lelkiállapot esetében Rejtő Jenő csak tüneti kezelést nyújtana, míg az előbbiek akár tartósan is kimozdíthatnak erről a holtpontról. Buzzati Tatárpusztája, Sartre drámái, vagy Poe sötét világa a negatív előjelek szorzási szabályához hasonlóan pozitív hangulatot fognak benned kiváltani.

Viccet félretével, mi lesz a burnoutoddal?

A burnout-szindrómát csak kétféleképpen lehet kezelni. Az egyik, hogy kilépsz a helyzetből, a másik a szakmád a mostanitól egy teljesen eltérő megközelítése, egy másfajta szűrőn keresztül való szemlélete, ezen kívül szükséges valamiféle megújulás, vagy új ötletek kipróbálása, és az sem baj, ha ezek sikerélménnyel is párosulnak.

A második jobban tetszik.

Nem lenne baj ezzel a módszerrel, ha csak a dolog pszichológiai oldalát nézzük, de mi már úgy érezzük, hogy üzletileg sem érdemes további energiákat mozgósítani ezen a területen.

img_20180815_085306.jpg

Akkor vége, nem leszel zöldséges?

Ha tud valaki egy helyes világítótornyot valami elhagyott szigeten, ahová őrt keresnek, akkor szóljon nyugodtan.

Mi lenne, ha idejönne valaki hozzád, és letenné az asztalra "A jövő zöldségesboltja" dossziét, amiben van üzleti terv, és megvalósítható?

Ha nincs bevétel, akkor egyértelmű, hogy nem éri meg, ha pedig dübörög, akkor meg nem szállhatsz le róla. A beszerzést semmilyen körülmények között nem bízhatod másra, de még magát az üzletvezetést sem. Ez ilyen. Az újítás lehetne a csomagolásmentes árusítás, az internetes áruház, a házhozszállítás, konyhakész termékek előállítása, de ehhez honnan vegyek embereket? Ugyanúgy képzeld el, mint a leszedetlen cseresznyét. Tudod, hogy el lehetne adni a Nagybani Piacon, van ráció a termesztésében, mégis inkább hagyod a francba az egészet.

Nem szeretnél te lenni a legmenőbb zöldésges? Vagy már az is vagy?

Vacak zöldséges vagyok, az átlagosnál valamivel nagyobb szókinccsel. Ennyi az egész. A legmenőbb (értsd legforgalmasabb, legnagyobb profitot termelő) zöldségest a legnehezebb üzemeltetni. A saját menő boltod rabszolgája leszel. Az ilyen boltot nem lehet magára hagyni, nem válthatod meg a munkádat alkalmazottal, beszerzővel, mert onnantól kezdve lehet, hogy már nem lesz menő.

Miben más egy zöldséges rabszolgasága más vállalkozók rabszolgaságához képest? Azokra gondolok, akiknek muszáj kitermelni minden hónapban egy adott bevételt, mondjuk egy alap bérleti díjat, alkalmazotti fizetést?

Tulajdonképpen a rabszolgaság nem sokban különbözik más vállalkozókétól, amennyiben ők is munkaerőhiánnyal küszködnek. Ez egy újabb keletű dolog, mert régebben azért meg tudtuk oldani a két hét szabadságot. A mi speciális helyzetünk abból adódik, hogy a beszerzést zöldségboltnál nem lehet alkalmazottal megoldani.

De ha a zöldségüzletek kettőpontnulla változatát keresed, akkor az olyasmi lehet, amit A Másik Bolt nevű hely gárdája csinál. Válogatott beszállítók, máshol nem beszerezhető termékek, reggeli, ebéd, rendezvények, tematikus napok. Én ezt megfejelném a házhozszállítással, ebédkiszállítással, főzőiskolával, ha máshogy nem, akkor kipróbálás szintjén. Legfeljebb leépítem azt a profilt, ami nem életképes.

Én úgy láttam hogy a legsikeresebb emberek mindig kitalálták, hogy mit csinálnak szívesen, mitől érzik teljesnek magukat, aztán nyomták tiszta erőből, így persze jött a pénz is.

Nem lehet mindenki sikeres. Ezenfelül pedig marha nehéz ötven felett akkora mennyiségű motivációt összekaparni, hogy tiszta erőből hajtani kezdj. Megfeledkeztél a middle age crisisról, amely minden elhatározásod elé odaveti, hogy minek?

Próbáljuk azért pozitívan zárni ezt a beszélgetést. Azért ha jönne egy fiatal, életerős muki, aki meg szeretné valósítani a fentieket, szívesen egyengetnéd az útját? Keressenek meg a jövő motivált, virgonc zöldésgesei?

Tekintve, hogy nem először végzek ilyesmit, nyugodtan jöhetnek. Két tanítványunk volt eddig, és büszkén állíthatom, hogy soha nem felejtik el azt a fél évet, amíg zöldségezni bírtak.

(Az interjú hatására István megint elkezdett posztolni az oldalon, hurrá, hurrá)