English

Egy nap a városban

Nektek nem tűnt fel, hogy idén kimaradt a borsószezon?

szucsadam 2018 augusztus 07.
Címkék: piac zöldség

Jó városi emberként kimegyünk a piacra, vagy elmegyünk a zöldségesünkhöz, aztán hazajövünk azzal, amit megkívántunk. Így kerül sorra végül minden zöldség és gyümölcs, jó esetben mindent szezonjában vásárolva, amikor épp érik.

Úgy esett, hogy idén a zöldborsó átsuhant a fejem felett.

Egyszer sem kínálta nekem senki, pedig ha megtette volna, biztos veszek belőle. Tudniillik nagyon szeretem a zöldborsót.

Nem értettem, mi történt. What happened to the zöldborsó? Elfogyott, vagy nem is volt? (Pisztácia vagy csokoládé?)

dsc01486_1.JPG

Úgyhogy mit tehettem volna, felkerestem egy szakértőt. Mivel zöldségekben nem ismerek nagyobb szakértőt a zöldségeseknél (elnézést az agrárium doktoraitól, még nem találkoztam veletek), így a Mészáros utcai zöldségbolt tulajdonosához, Istvánhoz fordultam. Meghülyültem, vagy tényleg nem volt borsó?

Tényleg ez történt. A nagybanin van egy borsós ember, akitől lehet rendelni szépet. De nem ám csak úgy, hogy most viszek, fel kell iratkozni egy-két héttel előre ilyenkor, és akkor kapsz mondjuk negyven kilót. Na, ezt az embert nem találtam meg idén, és nem véletlenül. Rákérdeztem, és elárulták, hogy nem volt, aki leszedje a borsóját. 1200 forintos órabérért sem, egyszerűen nem talált idénymunkást.

Volt borsó Magyarországon, csak épp nagyon sok rohadt meg a földeken.

Ugyanez a sztori a dinnyével. Meg a meggyel, meg a cseresznyével. A 168óra újságírója lement Csányba, hogy értékelje a dinnyehelyzetet, végül találkozott Meggyes Milánnal, aki tizenhat hektáron termeszt dinnyét. Ő mesélt arról, hogy alig talál munkást, és hogy van egy kollégája, aki tizenkét hektár cseresznyére és meggyre csukta rá a kertkaput, mert nem szedte le neki senki.

Mi, akik csak a folyamat végét látjuk, csodálkozunk, ha kevés vagy importált, sőt, egyenesen ledöbbentünk azon, amikor egyetlen hűtőházban kialakult lisztéria-fertőzés gyakorlatilag lesöpörte az áruházak polcairól a fagyasztott zöldségeket (jé, minden egy helyről jött?). Segítenénk a kistermelőket, szeretnénk, ami magyar, de nem látunk bele a háttérfolyamatokba. Az a helyzet, hogy a magyar munkaerőpiac már nem alkalmas idénymunkára. Rövidtávú megoldás nincs, ugyanis ezeket az állásokat keleti irányból importált munkaerővel lehet feltölteni - ha valaki szed ma itthon, az valószínűleg épp a román vagy romániai magyar vendégmunkás -, de az ország közhangulata ezt a megoldást minimum nehezíti. Ráadásul a közvetlen szomszédaink is munkaerőhiánytól szenvednek, egymillió ember hiányzik például a román munkaerőpiacról is.

Akik egyszer rácsukták a kertkaput a gyümölcsükre, többet nem nyitják majd ki. Vegyük észre, hogy a kistermelői, a “kézműves” alapanyag, vagy akár a garantáltan magyar termény sem tuti, hogy biztosítva lesz a jövőben, mi pedig csak nézünk hülye fejjel, mint én, amikor borsót ettem volna, de már nem tudtam. Málnát vettem volna, de aranyárban volt.

Mi a megoldás? Az egyik, hogy elfogadjuk: ezentúl a céghatalmasságok etetnek minket. A másik lehetőség, hogy tényleg piaci őstermelőkhöz, valóban családi gazdaságoknál vásárolunk a pici piacokon, ehhez viszont nagyon kell tudni, melyik aranyos néni a valódi termesztő, és melyik unokája jár ki időnként azért a nagybanira (nem mintha ott lenne borsó, ugye).

Bezerics Dániel, a Balatonon és Budapesten működő Paletta tulajdonosa például azt mondta, ő nem érzékelt semmit a borsóválságból. Bejáratott kistermelői hálózattal dolgoznak, a fair trade jegyében, nem alkudoznak az áron, a partnereik pedig leszedik maguk a zöldséget, gyümölcsöt. Ezzel a módszerrel azonban nem lehet megetetni az egész országot.

A harmadik lehetőség, hogy magunk ültetünk magunknak dolgokat, én például idén egy kertészetben vettem egy málnabokrot, elültettem, és már idén annyit termett, ami simán visszahozta az árát. Ehhez pedig a városi közösségi kerteket kellene fejleszteni, minél többet alapítani, ehhez pedig hajrá, aki szeretne, továbbra is megkapja a segítséget a KEK szervezésében. Jelenleg ezek a kertek találhatóan Budapesten:

ke_pernyo_foto_2018-08-02_10_17_35.png

update: a cikk megírása után néhány nappal István szólt, hogy talált a nagybanin 10 kiló borsót, olyan kilóáron, hogy gyanítható: beleépítették az 1200+ forintos szedési órabért. Két és félszeres a 2-3 évvel ezelőttihez képest.