Tóth Árpád neve zenei körökben ismert, akik viszont nem tudják, miben fantasztikusan tehetséges, az nézze meg ezt a videót:

Árpád képes rávenni egy rakás idegen embert, hogy több szólamban énekeljen, mégpedig úgy, hogy mindenki élvezi a közös éneklést!

Ami elég menő (csapatépítéseinkbe bele is vettük választható programpontként).

Árpád annyira belejött abba, hogy rávegyen éneklésre amatőröket, hogy Csíkszerda néven még kórust - ma már több kórust - is formált belőlük. A kórus tagjai munkaidő után, önszorgalomból gyakorolnak, fél éven keresztül, hogy aztán az így elkészült és begyakorolt művet kábé hatszor előadják három nap alatt, aztán elégessék az összes jegyzetüket, és minden erejükkel egy új művet tanuljanak meg.

Legutóbb a közösségi opera műfaját próbálták ki, és mutatták be a kelenföldi Montázs Központban. Jonathan Dove, a darab szerző-híressége még Budapestre is ellátogatott az esemény miatt. 

Ezúttal a Lauder Javne Zsidó Közösségi Iskola adott helyet a műnek, ami a zongorás kamarazenét és a kóruséneklést házasította össze. A nézőket körgyűrű alakban ültették le, a kórustagok pedig őket körbevéve, és persze a kör belsejéből is, bombázták hangokkal, különféle szólamokkal. A hangok egymással összeérve alkottak olyan élményt, mintha egy hatalmas hangorkán kellős közepében ülnénk, és innen-onnan a fejünknek csapódna egy-egy gé, dé, meg egyvonalas há. Persze ez csak papíron ilyen pontos, mivel ez amatőr kórus, előfordultak hamis hangok, akár még gisz is, de nem ez a lényeg: a hangorkán átütő ereje így is megvolt. 

A háromnegyed órás előadás első felét Ovidius Metamorposes műve ihlette, ennek ellenére magyar népdalok, egy litván népdal, és versfeldolgozások váltották egymást, így bemutatva Küparisszosz fává változását. Hihetetlen élmény volt, ahogy a kórus egy bennszülött ausztrál műdalra topogva középre összeáll egy stilizált ciprusfává, majd a hangok kettéváltak, a fát alkotó kórustagok egyre mélyebben énekeltek, ahogy a gyökér leereszkedik a földbe, a környező énekesek pedig, zenei terroárként, egyre vékonyodó hatással voltak az egész hangegyüttesre.

A másik mű a híres francia zeneszerző Massenet Biblis című kantátáit dolgozta fel. Míg Massenet nevét minden operába járó ember ismeri, addig ez a műve annyira ismeretlen, hogy még youtube-link sincs róla - meg amúgy semmilyen hangzó anyag. Árpád, a karvezető bukkant rá a "felszabadult kották könyvtárában”, letöltötte, és máris nekiálltak a feldolgozásnak.

A darabot egyébként Kemenes András zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára kísérte zongorán, tökéletes tempókkal, feltekintés nélkül érezve a karnagy mozdulatait, Eirini Patsea, a szoprán szólista pedig olyan fantasztikusan adta elő a darabot, hogy tényleg kizökkentem a második résznél: egyáltalán nem tűnt amatőr társulatnak a társulat.

Összesen hatszor adták elő a darabot, pénteken kezdték, én az utolsó előadáson voltam, vasárnap. De figyelem! A hétvégén, pontosabban 2017. június 10-én, szombaton 16 órától éjfélig Budapesten, a józsefvárosi Palotanegyedben, a Mikszáth Kálmán téren és környékén, belső udvarokban, erkélyeken, tereken zajlik majd a Kórusok Éjszakája, ahol természetesen a Csíkszerda tagjai is énekelnek.