English

Egy nap a városban

A fordítva megült ló esete

szucsadam 2016 július 01.

Az Egy nap a városban pozitívblog. Rengetegszer elmondtuk, de most egy félmondattal újra, hiszen fontos kiindulópontja minden eseménynek, ami velünk kapcsolatos: nem mindenről írunk jót, hanem az életünkben felbukkanó jó dolgokra figyelünk, és ezeket osztjuk meg itt. De ezt a mai posztot olvasók 99 százaléka már nagyon is jól tudja.

Ennek ellenére nem tudunk nem figyelni azokra a jelekre, amiket röviden összefoglalva úgy lehetne jellemezni (és amiért elnézést, hogy felhozom, de fontos lesz a blogon látható jelenségek megértése miatt):

VÉSZTERHES IDŐK.

A magyarországi általános helyzeten kívül van már nekünk egy feltörekvő Trumpunk, egy Brexitünk, de említhetném a fülöp-szigeteki mészárost is, akit szerintem részben azért választottak meg, mert egy mérges és veszélyes kis ember, akivel remekül lehet szelfiket készíteni. Egyik esemény sem volt elképzelhető még tíz éve. Egyik sem elképzelhető abban a világban, amit az X, Y ésatöbbi generáció ismert meg.

Mindegyik mini-katasztrófa visszavezethető ugyanis arra a tényre, hogy az információáramlás végérvényesen megváltozott. Mindenféle szűrés nélkül ömlik az emberek fejébe a közösségi oldalakon megosztott kamuhír és politikai propagandahalmaz-tömeg, és az ezek alatti először bérkommentekben, majd lassan sajátvélemény-kommentekben megerősítést nyernek a fent nevezett hazugságok, hiszen nincsenek ott azok, akik cáfolni tudnák az állításokat. Máshol olvasnak, mást.

Ennek a következménye, hogy egészen hangosak lettek azok a téveszmékre fogékony tömegek, akik korábban elrejtették a véleményüket, vagy nem is jutott el hozzájuk ilyen mennyiségű agyzsibbasztó csemege. Ma már simán megteheti valaki, hogy amúgy tökre hisz az evolúcióban, de a Földet laposnak gondolja, így is végtelen órát tölthet el marhaságok tanulmányozásával, és doktorátust szerezhet a Téveszmék Egyeteme szakoktatói kurzusán. Hogy létezik-e ilyen egyetem? Akkorra már teljesen mindegy lesz.

Ennek a folyamatnak számtalan, egyébként nagyon is hasznos törekvés, erőfeszítés és tény is áldozatul esik, Trump, a Brexit csak a jéghegy csúcsa. Ennek az erőnek, ha elszabadul, végül minden normális és jóérzésű kezdeményezés kárát látja, hiszen 

maga az önmagától és beavatkozás nélkül terjedő dezinformáció.

Mi is látjuk a blogon a hatását. A Wang mester szerény adakozásáról, valamint a lillafüredi pisztrángról szóló poszt alatt is jött valaki, aki szerint a blog a mélybe tart, amiért ilyen PR anyagokat tesz ki, mindkettő fizetett hirdetés, és így tovább.

screen_shot_2016-06-30_at_20_06_41_1.png

screen_shot_2016-06-30_at_11_12_34_1.png

Nem először vádolnak azzal, hogy PR blogot írunk. Alapvetően megértjük a gyanút, sajnos a hazai blogoszféra jelentés része működik bújtatott reklámokkal, de mi épp ez ellen küzdünk. Rendszeresen adunk elő konferenciákon, ahol elmondjuk, hogyan lehet ezt tisztán csinálni. Azért kell kábé három másik tevékenységet fenntartanunk a blogolás mellett, hogy egyrészt a független tesztekre meglegyen a pénzünk, másrészt hogy azért meg tudjunk még élni, úgy általában. Persze senkit nem kényszeríthetünk, hogy ezt elhiggye nekünk.

Akkor már csak egyet nem értek:

mi a baja valakinek a jótékonysággal?

És most nem arról a jótékonyságról beszélek, hogy mindenféle támogatásokat, civil, pályázati és vállalati pénzeket bevonunk, és abból egy nagy szervezet fenntartására költjük a pénz nagy részét. Egy hasznos alapítványnál ebben sincs semmit, de könyörgöm,

a Város Hőse tényleg abból áll, hogy két blogger fogta magát, és a munkaidejének egy részét arra áldozta, hogy megteremtse a feltételeit egy "örökmozgó adakozásnak", ahogy Török András írta, hogy a végén a gyerekek járjanak jól.

És minden forintot kajavásárlásra költenek, nincs működési költség. Ami költség pedig a rendszer működtetésével kapcsolatban adódik, azt mi fizetjük, saját zsebből.

7_3_1.jpg

Hogy említést kapnak azok a helyek, akik beleállnak ebbe, és feláldozzák a nyereségük egy részét a jó ügyért? Hát persze. De továbbra is etikusan, előre jelzett PR anyagok (videók) formájában. Ha történetesen jót eszünk egy étteremben, ami egyébként Város Hőse tag, akkor nem ez utóbbi dönt a poszt születéséről. Nincs befolyása ránk, immár hat éve dolgozunk az átlátható és tisztességes elvek mentén, nem is tudnánk máshogy: arról írunk, amiről érdemes, és arról nem, ami szerintünk felejtős. Nekünk ez hozta meg a sikert, ezért nem tűntünk el a süllyesztőben, és még ha hirtelen átváltoznánk elvtelen tollforgatókká, akkor sem érné meg nekünk aláásni hat év munkáját.

De! Ha egy hely Város Hőse tag, és jobb pisztrángot adnak, mint a pisztrángtelep, és ennek a bemutatása esetleg javíthat a pisztrángtelep színvonalán, akkor

csak azért nem fogunk hallgatni erről, mert az étterem történetesen Város Hőse tag, és az éhező gyerekeken segít.

A fenti állítással, azt gondolom, úgy kiemelve a szövegkörnyezetből mindenki egyetért. Nehéz lenne belekötni. Logikusan jutottam pedig el idáig, egyik lépés a másikat követte, míg a végén rátapintottam az ellenünk alkalmazott nyakatekert gondolatmenet nyakára.

Higgyétek el, én sem örülök neki, hogy évente kell írni egy ilyen, a küldetésünket megerősítő posztot, vagy hogy ki kell írnunk még mindig a tesztelős posztok alá, hogy bejelentés nélkül mentünk, a saját zsebből fizettünk. Ezt is felrótta nekünk valaki, hogy mennyire szerénytelen, és nem kéne ezt tolni. De, sajnos, kell. Sajnos ez úgy működik, hogy ha neked elveid vannak, azokról beszélni kell, különben simán ugyanolyannak látszol, mint akinek nincs. Ebben a mostani információs hangzavarban a csendet büntetik. A csend még annál is rosszabb, mintha elvtelen lennél: az olyan, mintha meghaltál volna.

Ha pedig hallatod a hangod, előbb-utóbb megjelennek azok, akik szerint hazudsz. Ezeket kezelni kell, leginkább azzal, hogy addigra már mindenki tudja körülöttünk, hogy ez úgy megy, mint az oviban:

éppen az a hazug, aki mondja.