English

Egy nap a városban

Körbejárjuk Budapest legizgalmasabb terét 3. - Oinos

szucsadam 2015 augusztus 05.
Címkék: olasz gasztro rákóczi

Van egy éledező tér Budapest központjában. Régen a legrosszabb hírű terek egyike volt, mára viszont egy ütött-kopott, életteli kis ékszerdoboz, ahol egymás mellé feszül, de amúgy jól elvan egymással a száz éves és a modern építészet. A Rákóczi téren minden megvan, amiért izgalmas Józsefváros: különös alakok osztoznak a medence körüli ülőhelyeken, noha az itteni emberekben láthatóan alig van valami közös. A kártyázó öregek, a babakocsis anyukák és a könyvet olvasó bölcsész mellett a kemény élettől elvetemült arcok és nagyon bizarr jelenségek is megtalálhatóak. Csak ki kell ülni, és figyelni.

Az első részben a helyi közönségdíjas éttermet, a Rákóczi tavernát néztük meg, majd beültünk a Csigába, egy olyan helyre, ami tökéletesen beleillik a Rákóczi tér különös világába. Ma pedig megnézzük a tér legújabb, tavaly nyitott üdvöskéjét, az Oinos borbár és bisztrót.

Gyorsan spoilerezünk: a konyhája miatt nem írnánk a helyről. De mivel most körbejárjuk a teret, tanulmányozzuk a trendeket és erővonalakat, nem hagyhatjuk ki. Főleg mert tényleg egy fontos intézmény. Mégpedig azért, mert egy kicsit sem szakadt, ellentétben a környékbeli helyekkel. Sőt, ha van a "szakadt"-nak homlokegyenest ellentmondó jelző, azonnal kiírhatnák az ajtóra. Antiszakadt.

Mert nézzük meg az Oinost:

p1270907.JPG

p1280936.JPG

És maximális kontrasznak a vásárcsarnok átellenes oldalának egykori üzleteit, hangulatát:

p1280946.JPG

Az Oinos tehát egy érdekes kísérlet. Vajon megérett-e már a tér erre a színvonalra? Bemennek-e az erre járók, hogy olasz vagy magyar borokat kóstolgassanak, és mondjuk kikérjenek egy vörös lazac steaket, karfiol variációkkal? 

10984156_988294904554553_8312996832382373662_n.jpg

(A fotó az Oinos Facebookos oldaláról van)

Én azt gondolom, noha valóban nagy jövőt jósolok a megújult Rákóczi térnek, hogy egyelőre nem lesz áttörés. Két dolog miatt mondom ezt.

Az egyik, hogy túl korai ez a kísérlet. Még csak most bontogatja a szárnyait a környék, sokkal inkább érdemes még a Csiga és a Rákóczi vendéglő által megrajzolt autentikus vonalon elindulni, és lassan építgetni a minőséget, semmint így beledurrantani a közepébe egy olyan bisztróval, ami a külseje alapján a Széchenyi István térre is simán elférne.

p1280934_1.JPG

p1280932.JPG

Az sem segít, hogy a weboldaluk angol nyelven fogad, és nincs lehetőség magyarra váltani.

Másrészt - és ez talán a legfontosabb - az Oinos konyhája átlagos, kicsit mesterkélt, többnek akar látszani, mint ami valójában. Ez pedig szintén nem könnyíti meg a beilleszkedését. 1190 forintért kétfogásos ebédmenüt kínálnak, ami az én látogatásomkor előételként átlag bolti minőségű mozzarellából, salátából és balzsamecetből, valamint kissé íztelen paradicsomból állt, főételként pedig egy picit émelyítő édes-savanyú csirkét és burgonyát hoztak, ha jól emlékszem. Nem nagyon ragadt meg az emlékezetemben.

p1280938.JPG

p1280941.JPG

Pizzát is lehet kérni, egy capricciosa 1990 forint, a hely nevére keresztelt Oinos pedig már 2390 forint. Déltől hatig azonban egy pizzát egy limonádéval vagy fröccsel 1700 forintért is kihoznak. Mivel úgy tudjuk, a tulajdonos olasz származású, nagyon vártuk, milyen lesz. Csalódtunk: a pizza vékonytésztás, de körülbelül úgy fest és olyan élményt nyújt, mintha Rómában a Campo de' Fiori egyik turistaéttermébe ülnénk be. Igen, Olaszországban is lehet unalmas, vérszegény pizzát kapni, kábé ugyanolyan valószínűséggel húzol bele ott is a rossz élménybe, mint itthon.

p1280939.JPG

Szóval a hely elsősorban a konyhája, de a mesterkéltsége miatt sem tud valahogy megállni itt a Rákóczi téren. Persze mindkettőben lehet még fejlődni. Az azonban biztos, hogy van egy járulékos nyeresége: erőteljesen felhúzza a környék színvonalát, és bárki, aki itt étterem nyitását tervezi - és egy-két év múlva ez egy nagyon menő tér lehet - erről a szintről kell, hogy indítson.

Oinos
Cím: 1084 Budapest, Rákóczi tér 7.
Nyitva: H-CS 11:00 - 00:00, P-SZ 11:00 - 01:00, V 11:00 - 00:00

Disclaimer: a helyre szokás szerint bejelentés nélkül érkeztünk, a számlát pedig saját zsebből fizettük, mert mi ilyen srácok vagyunk!

 

A poszt elérhető angol nyelven is a Helpers jóvoltából az Egy nap a városban angol nyelvű kiadásában.

English version.