Érdekes kísérletbe kezd a Müpa, egyúttal én is. Nem tudom, melyikünk vállalása nehezebb. A Müpa azt tűzte ki célul, hogy a mester születésének 330. évfordulóján Bach összes orgonaművét lejátsszák. Egymás után. Az összeset.

A mutatvány 24 óráig tart.

Az én vállalásom pedig az, hogy megpróbálom ezt ép ésszel és figyelemmel végigkísérni.

Na jó, bevallom, igazából élvezem a dolgot, ugyanis Bach orgonaműveit egyébként is teli hangerőn szoktam bömböltetni az autóban, szóval megragadok minden alkalmat, ha az ő műveit hallgathatom. És nem is ismerem mind, tehát nekem kábé olyan lesz, mintha elmennék a kedvenc zenészem fellépésére, aki az új albumáról is játszana néhány slágert.

Viccet félretéve: este tízkor befészkelem magam a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterembe (éjjel a színpadon babzsákokon lehet heverészni!), és nekiveselkedek. A Müpa weboldala szerint:

Az éjszakai hangversenyeket különleges fényfestések kísérik majd. A Müpa Üvegtermében és Előcsarnokában is lesznek programok (Nyitott orgonaműhely, Bach-Café), sőt még orgonaleckét is vehetnek azok, akik szeretnék kipróbálni ezt a csodálatos hangszert.

Jegyárakat is itt csekkolhattok.

Ez a poszt frissül este tíztől, érdemes visszanézni, már csak a szocio-kísérlet miatt is. Vajon lehet-e ezt bírni? Holnap estére, mire az utolsó akkordot is kinyomják magukból a sípok, minden kiderül.

21:56

Ideértem jó korán, hogy babzsákon virrasszam végig az éjszakát (érkezési sorrend van), de kiderült, hogy egyelőre nincs babzsák. Az orgona kezelőjét hozták le a színpadra, ahol hamarosan kezd Michel Bouvard az első kétórás etappal. A műsorfüzet szerint egyre beljebb kerülünk Bach zenéjébe, mesterek és tanítványaik váltják egymást az orgonánál.

Úgy láttam a belépésnél, nem sokan vettek 24 órás bérletet, legtöbben egy vagy néhány koncertre váltottak csak jegyet. Ennek megfelelően elegánsan öltöztek, nem úgy, mint én. Rajtam egy R2D2-s póló és egy laza kardigán van, farmerrel. A táskámban takaró, párna, meg vagy három liter folyadék.

Jön is a művész úr, abbahagyom a gépelést. Hamarosan újra jelentkezem.

23:55

Bach zenéjével mindig különleges kapcsolatom volt. Egyszerre tudok ámulni a szerkesztés apró részletességén és az akkordok egymásutánján, amik egyetlen nagy gondolati mederben folynak. Nem tudnám megfogalmazni, mi ez a meder, valami olyasmi, hogy “nem látod te szerencsétlen, milyen kicsi vagy, Isten meg milyen hatalmas?” És Isten helyébe nyugodtan helyezzen be bárki, amit akar, univerzumot, akármit, Bach tutira Istenre gondolt. A zenéje számomra ezt jelenti, és ezt jelentette a mostani koncerten is.

Michel Bouvard Bach a la francaise koncertje a d-moll toccata és fúgával indult (kötelező jelleggel), aztán váltogatta az acélkemény, vastag, felfelé törő műveket a könnyedebb korálokkal. A közönség bátortalanul tapsolgatott csak, láthatóan mindenki álmos kicsit, a fejek félig-meddig lehanyatlanak a vállakra.

A koncert elején még tűélesen figyeltem a három-négy szólam minden hangját, aztán így éjfél felé már megváltozott a hangfeldolgozó érzékelőm felbontása. Tömöríteni kezdett, masszákban kezdtem csak felfogni a hangtömböket, de ez a gyngeségem fura módon nem tett rosszat az élménnyel.

Még 13 koncert vár rám. A következő Pétery Dóra Kánonvariációk címmel közeledik. Igazából 8 perce el kellett volna kezdődnie. Csúszás lesz. Ja, és éjfél elmúlt, úgyhogy

Boldog szülinapot, Johann Sebastian!

01:37

Szokatlanul nagy az élet a Müpában így éjjel kettő körül:

Ééééés kikerültek a babzsák fotelek!

Pétery Dóra koncertjén egyébként szerintem csukott szemmel is tudtam volna, hogy hölgy orgonál. Kicsit szabadabban kezelte a ritmust, kevésbé volt egy stabil mértani alap - ahogy az előző előadáson. Máshogy áll hozzá. De lehet, hogy hülyeségeket beszélek, éjjel kettőkor simán előfordul, hogy hülyeségeket beszélek.

Egyébként meg ezért jó egymás után hallgatni sok előadót.

Ja, és tök jó fényfestést vetítettek az orgonára és a környezetére.

A zene már szabadon folyik be a fejembe, egyáltalán nincs ellenállás vagy elemzés. Viszont már nem vagyok álmos (meglesz még ennek a böjtje).

04:07

Azért ebből az orgonából tényleg fantasztikus hangok jönnek ki. Szilágyi Gyula koncertjén a az utolsó tétel, a BWV 733 fúga végén félelmetes, rekedt ordítás szakadt ki a hangszerből.

Utána Bednarik Anasztázia érkezett a színpadra: ő volt az első, aki nem az orgonához sétált, hanem a lenti kezelőhöz. A babzsákok között valahogy utat talált magának, és beült vagy harminc fekvő alak közé, akik harmada aludt. Valaki horkolt is egy picit.

Milyen lehet orgonakoncertet adni horkoló emberek között?

Egyébként nagyjából 100-120 elszánt ember éjszakázik a Bartók Béla teremben, nagy részük azért fent van még. A folyosón az ajtónálló fiatalok osztják szét magukat, ki mikor mehet cigizni.

Én így festek jelenleg:

05:38

Még mindig kitartok!

Bár az a helyzet, hogy mesterműveket mutogatnak nekem, én meg nyálcsorgatva, bambán nézek csak magam elé. Ez meg már így pocsékolás. Az ismert műveknek még örülök, de a most először hallott darabokat már értékelni sincs erőm.

Mindenki petyhüdt, az imént kábé 30 ember próbált vastapsot adni az egyik előadónak. Az meg úgy inkább vicces.

 06:51

Én elaludtam a székemben. Nagyon kevesen vagyunk, a tapsok egyre gyérebbek.

Kezdünk cikivé válni.

07:03

Kijöttem. A napfény egy picit meglepett.

Jelenleg ilyen állapotban vagyok:

Egyébként a koncertek csodálatosak, fantasztikus ötlet, kialvatlanul érkezni volt óriási felelőtlenség. BOCSÁNAT!

Ami jó hír, hogy szerintem délelőtt 10 óra körül jön a friss sereg, azok az érdeklődők, akik szombatra terveztek be egy fél napos Bach-ot, lesz orgonaoktatás meg hasonlók.

Szóval úgy döntöttem, hogy egy pár órát alszom valahol, hogy a második etapot én is jobban bírjam.

13:11

Frissült erővel újra jelentkezem. A jóslatom bevált: délelőtt jó sokan jöttek, a közönség az alig 50-100-ra csappant spártai csapatból néhány százasra duzzadt. Egyre több a kialudt szempár.

A babzsákok és a fényeffektek eltűntek, újra kamerával veszik két oldalról a művészeket, a képet pedig két kijelzőre vetítik.

Hamarosan körülnézek odakint is.

Ja, és még mindig Bach szól. A mai nap után már bármikor felismerném.

13:50

Szabó Balázs elég komolyan tolta a Neumeister korálokat. Nagy tapsot kapott, meg is érdemelte.

A koncert után kijöttem az előtérbe, és kicsit úgy érzem magam mint a hegylakó. Néznek rám furán az alvás és kiadós reggeli után szépen felöltözött emberek, és nem értik, hogy ez az ázott kutya mit keres itt. Pedig tényleg igyekeztem jó benyomást kelteni:

16:00

Az előtérben most ért véget az Orgonalecke, kisgyerekek és felnőttek nyúzták a kiállított hangszert. Meg persze a Müpa állandó fejhallgatós orgonáját.

Én már búcsúzom tőletek, a befejező koncertekből már úgysem leszek képes felfogni semmit.

Még egyszer, boldog születésnapot Johann Sebastiannak, nektek meg egy ugyanolyan szép vasárnapot, mint amilyen a szombat volt.