English

Egy nap a városban

Festmények, amiket szabad szemmel nem látsz: Titok galéria

szucsadam 2015 január 07.

Úgy kezdődik ez a történet, hogy levélben megkerestek egy különös ajánlással. Halász Ferenc galériavezető invitált el a Titok Galériába, a levél végén hozzátéve a sejtelmes mondatot:

“Itt semmi nem az, aminek látszik.”

Nem sokkal később ott voltam az Ó utcában, keresve a 12-es számot. Alig találtam meg a helyet, mert ugyan egy színváltós ecsetet ábrázoló cégért akasztottak a pincelejáró fölé, ez kevésnek bizonyult, hogy rájöjjek: odalent egy galéria van.

Vagy nem is tudom igazából, micsoda.

p1250189.JPG

A korlát, a hirdetőtábla, a járólap, az íróasztal, a függöny: minden elüt a többitől, diszkomfort, picit bizarr érzésünk van itt a föld alatt. Aztán bevezetnek hátra, és ott kezdődnek az igazi furcsaságok.

p1250239.JPG

Jobbra egy kopottas, omladozó szoba, nagyjából olyan hangulattal, hogy bármelyik horrorfilm elfogadná kezdő jelenetnek, ahogy a kandallóból kimászik valami.

p1250206.JPG

Ezzel szemközt pedig egy nagy terem teljes sötétségben, egyetlen festmény világít meg a lámpa. Odamész.

Szól a zene a háttérben, miközben megnézed, hümmögsz. Hát igen, Michael Jackson, csillag, arcok. Szép-szép. Aztán egyszerre csak kialszik a fény, és egy UV-lámpát kapcsol fel az automatika, és a festményen egy másikat pillantasz meg. “Olyan festékkel festettem rá, ami csak UV-fényben látszik” - mondja az alkotó, a hátam mögött. Normál tartományú fénynél láthatatlan, UV-ben viszont megjelenik.

p1250208.JPG

p1250209.JPG

Aztán jön egy Mozart-festmény, a művész, Kő Ferenc még egy festékből megformázott Mozart-golyót is felvitt a vászonra. A következő pillanatban megjelenik a vásznon a zeneszerző világító, kissé kékes portréja. Történelmi témák, egy-egy híres ember, akiről megrendelésre készített festményt Ferenc. A közös bennük az, hogy valójában nem egy festményt látunk, hanem kettőt, sokszor hármat (fluoreszkáló festéket is alkalmaz időnként, ami a teljes sötétségben látszik csak, miután megvilágították). És mindegyik réteg épp olyan aprólékosan kidolgozott, mint a másik.

p1250211.JPG

p1250213.JPG

p1250212.JPG

p1250225.JPG

p1250227.JPG

uv1.jpg

Visszafelé a bejáratnál berendezett romos szoba már nem látszik. UV-fényben úszik, és hirtelen minden a helyére kerül. A vázásban ott a virág, a képkeretekben a kép, a kandallóban ég a tűz, és még a székek bársonyhuzata is kap egy kis optikai tuningot.

p1250233.JPG

p1250206.JPG

Tényleg különös élmény ez, Ferenc weboldalán is megtekinthető néhány kép. Ami viszont még különlegesebb: a festményeket nem kifejezetten eladásra szánták. Inkább csak bemutatják az évek alatt összegyűlt munkákat, meg a csak ide, a Titok Galériába készített színváltós horrorszobát. Hát akkor hogy éri ez meg? - kérdezem. Belépőt szedünk, aki látni akarja, annak egy-kétezer forintot fizetnie kell. Ja, hogy akkor inkább ez kiállítás ez - próbálkozom definiálni a dolgot. Végül is, igen - jön a válasz. De azért vannak ingyenesen megtekinthető részei is a pincerendszernek, ottjártamkor Ivan Jelinek kannái, poharai, valamit Maja Klapper festményei voltak kiegészítői a különös élménynek.

p1250202.JPG

Szóval zavarba ejtett a dolog. Egy újszerű ötlet aprólékos kivitelezéséről szól, ami semmiképp sem magas művészet, viszont kellően izgalmas ahhoz, hogy megemlékezzek róla. De őszintén szólva fogalmam sincs, hogy fizetős belépő mellett hányan lesznek kíváncsi a képekre, hogy ez így, ebben a formában mennyire működőképes.

Titok Galéria
Cím: 1066 Budapest, Ó utca 12.
Nyitva: K-V: 14:00 - 20:00
Időpontegyeztetés: +36 70 395-6814