English

Egy nap a városban

Séták Budapest peremén - Óbudai gázgyári lakótelepek

szucsadam 2014 szeptember 01.
Címkék: séta városkép

Ma hivatalosan is beköszöntött az ősz. Jöhetett volna szebben is, nem mondom, nem segít megszerettetni magát.

Pedig Budapest csúcsra járatása most jön majd. A szállodákat szeptemberben rohamozzák csak meg igazán a turisták, akik pulcsis-kabátos, romantikus sétákat terveznek, ilyenkor a termálfürdőink melege is jól jöhet, meg aztán egy rakás fesztivál is érkezik. Budavári Borfesztivál, Szeptemberfeszt, Budavári Pálinka- és Kolbászfesztivál, Magyarországi Újbor- és Sajtfesztivál, hogy csak néhányat említsek.

Meg hát a séták. Ugye.

Nyáron kezdtem el bejárni Budapest küldő kerületeit, hogy a mára sok esetben önmaga árnyékaként tengődő egykori lakótelepeket, villanegyedeket felkeresem, olyan sétákat ajánlva, ami jobban megismerteti velünk a város összes arcát. Nem csak a belvárosi pörgőset.

Az Óbudai Gázgyár egykori lakótelepeinél jobb alapanyagot pedig nehezen találhatnék.

A Szentendrei úton az Aquincum felé robogva fogalmunk sincs, a Záhony utcán behajtva, a bevásárlóközpont mögött micsoda hermetikusan elzárt, csendes szigetet rejtenek a hatalmas fák. Az Óbudai Gázgyár két lakótelepe található errefelé, az egyik a munkásoknak készült (északi), a másik a tisztviselőknek. Előbbi Almási Balogh Lóránd, utóbbi Reichl Kálmán tervei alapján. Nem tudnám eldönteni, melyiket szeretem jobban.

Screen Shot 2014-09-01 at 08.37.07.png

A munkástelep annyira zöld, hogy az alaprajza is egy fára hasonlít. A szára mentén, két oldalon alacsony házak húzódnak, közöttük egy hatalmas park, árnyékot adó fákkal. A “lomb rész” egy óvodát fog körbe, magasabb, többszintes épületekkel. Itt a szülők tökéletesen biztonságba érezhették a gyereküket, a lakótelep egyébként is zárt közössége közepén az ablakokból percenként nyolcvan szempár nézett le az udvarra, egy szúnyognak nem volt esélye, hogy megcsípje a gyerekeket.

P1220865.JPG

P1220853.JPG

P1220890.JPG

P1220873.JPG

P1220877.JPG

P1220860.JPG

P1220850.JPG

A gázgyár és a kolónia 1910-1914-es elkészültét követően más is volt itt, nemcsak óvoda. A hvg.hu cikke szerint mozi, színház, sportpálya, péküzem, posta, hentes, patika, trafik, fodrász, borbély, cipész volt itt, saját színjátszó csoport és rezesbanda játszott. Volt is élet rendesen, a mára már kiöregedett, csendesen a padon üldögélő asszonyok emlékeznek azokra az időkre, amikor a táncmulatság mindennapos volt itt. Minden lakáshoz járt kert, sőt a II. világháború alatt tehenet és sertést is tartottak az itt lakók.

Én amikor először megláttam a munkástelepet, azt gondoltam, itt laktak a vezetők, annyira rendben volt. A tisztviselőtelepet a Graphisoft park másik oldalán találjuk. Ez gyakorlatilag egy villanegyed hatalmas kertekkel, platánokkal és persze egy saját Duna-parti sétánnyal. A gyár munkásai közül sokan jártak ide át cselédként. A villák szigorú hierarchiát követtek, a vállalatvezető otthona a VII-es számot kapta, tőle délre pedig szimmetrikusan helyezkedtek el a felsővezetők házai. Ma az igazgató házában egykori sofőrje él.

P1220923.JPG

P1220897_1.JPG

P1220916.JPG

P1220932.JPG

P1220921.JPG

Úgy tűnik, mintha az urak itt elvonultak volna egymástól és mindenkitől a több száz négyzetméteres otthonukba, de azok, akik ott táncoltak a közös bulikon, emlékeznek, hogy a vezérigazgató minden nőt felkért egy táncra. Sok mindent átmenthettünk volna magunknak azokból az időkből.

Szóval ezt a két lakótelepet mindenkinek látnia kell. Fél óra séta után úgy érzed, hogy többet megtudtál a városodról, főleg ha elbeszélgetsz a padon ülő nénikkel. Elvétve bácsi is akad.

Munkástelep:

Tisztviselőtelep: