English

Egy nap a városban

Véletlenül kétszer ültem be ugyanarra az előadásra - Recirquel

szucsadam 2014 január 13.

Veletek volt már ilyen?

Még decemberben küldte át Évi a linket, hogy dejó, újcirkusz, menjünk. Ránéztem, persze, menjünk. Megvettük a jegyeket, az előadás napján el a Müpába, fel a Fesztivál Színházba. Még meg is jegyeztem magamban, hogy itt volt az a cirkuszos dolog is, amire legutóbb beültünk.

És még akkor sem esett le.

Évi nyitotta ki a műsorfüzetet, és nézett rám ijedten. Kissé tartva attól, milyen reakciót vált ki belőlem, felém fordult: ezt az előadást láttuk a múltkor is.

Egy pillanatra úgy vagy vele, hogy felállsz és keresel valami más programot arra az estére. Vagy hazamész csalódottan. Nem tűnik logikusnak végigülni ugyanazt az előadást úgy, hogy akkor sem voltál oda érte, amikor először láttad (egy poszt is született még nyáron erről az élményről). Az meg végképp hülyeség, hogy csak azért szenvedsz, mert fizettél érte. Aztán mégis maradtunk, gondoltam, jó tanulság lehet nekem visszaolvasni, mit írtam a társulatról korábban.

Meg hát ha már kétszer fizettél érte... Nem!

De megérte ott maradni. Sokkal jobban tetszett az előadás, noha szóról szóra, mozdulatról mozdulatra ugyanaz volt.

130402_279_1.JPG

A véleményem változása egyrészt annak köszönhető, hogy jobb helyen ültünk, az első sorok egyikében, míg legutóbb csak a középerkélyre kaptunk már helyet. Jobban lehetett látni az artisták mozdulatait, erőfeszítését, és az arcát, ahogy megpróbálnak ebből semmit sem mutatni. Monumentálisabbnak tűnt a díszlet, a fények, meg egyáltalán, közvetlenebb kapcsolatba kerültél az előadással a színpadtól néhány méterre. Teljesen elbűvöltek egyes jelenetek, a madarak repülése - ahogy egy rövid rúdon egyensúlyoznak egy kézzel a tollal díszített, fekete ruhába öltözött artisták - azóta is a szemem előtt van. A zene tökéletesen rásegített az egészre, noha időnként túl harsányan váltott stílust és hangerőt.

130402_270_1.JPG

Az előadáson a fél év alatt egyébként nem változtattak, így tényleg csak magamnak köszönhetem, hogy most elbűvölt, korábban meg egy "nem volt rossz"-szal elintéztem. Persze továbbra is úgy éreztem, hogy a dramaturgián lehetne javítani, vagy egyáltalán kitalálni valami kézzel foghatóbbat, mégsem tűnt ez másodszorra olyan nagy mulasztásnak.

Később próbáltam rájönni ennek az okára. Miért nem volt fontos decemberben az, ami fél évvel korábban még elrontotta a rajongásomat? Igen, közelebb voltam a színpadhoz, de ez nem a teljes magyarázat. Inkább arról van szó, hogy befogadóbb hangulatban voltam. Nem voltak elvárásaim, nem volt bennem a korábbi lelkesedés: na, végre a magyar előadók is megmutatják, hogyan kell újcirkuszt csinálni! Talán abban reménykedtem, hogy a pénztelenség kikényszeríti a kreativitást, és inkább egy Cirkus Cirkör Undermänt láthatok, semmint egy jóárasított Cirque du Soleilt. Túl sokat vártam egy frissen alapított társulattól, ami végzős növendékekből állt, egy olyan helyen, ahol az újcirkusznak még nincs előzménye.

130402_174_1.JPG

Hazaérve gyorsan megkerestem a korábbi posztomat az előadásról. Megnyugodtam: nem állítottam az írásomban semmi olyat, amivel ne értenék egyet a második, módosult tudatállapotomban. Vagyis objektív tudtam maradni, amennyire ez lehetséges. A hangsúlyt azonban most máshová helyezném a mondatokban: a Recirquel műsora izgalmas, látványos mesevilág, a kohézió az egyes jelenetek között laza, de ez nem nagyon zavaró. Másodszorra.

Úgyhogy hajrá, Recirquel. Márciusban új előadással készülnek, A meztelen bohóccal, úgyhogy számíthatnak rám az első sorokban.