English

Egy nap a városban

A jó fej építőmunkások és egy bicikli több élete

Magyarósi Csaba 2013 november 28.

A Rumbach Sebestyén környéke, pontosabban a fél város fel van túrva, de hát jönnek a választások, négyévente mindig ez van. Nem is erről szól a sztori: hanem a Rumbach ás a Madách kereszteződéséről, amit az elmúlt hetekben szétvertek, aztán újra összeraktak. De még csak nem is ez a lényeg: hanem az, hogy van itt egy rakás biciklitároló, amikhez tök logikusan bicikliket szoktak zárni a városiak. Viszont ahogy haladt az építkezés, a bringák útban lettek, és innen indul a sztori.

Nem is, innen:

537087_679903478721438_1413535565_n.jpg

Ezt a képet a Központ előtt lőttem. Látszik, hogy valaki még az aszfaltozás előtt kikötötte a lámpavashoz, aztán jöttek a munkások, és olyan történt, amire nem számítanál. Ahelyett, hogy a földbe döngölték volna a bringát, esetleg levágták volna az oszlopról, vagy halasztották volna a melót, megszenvedtek a feladattal és egy igazi win-win helyzetet teremtettek.

Kiraktam a fotót a facebookos oldalunkra, és rögtön jött egy komment, ami újra megerősített abban, hogy érdemes bízni a magyar útépítőkben. Bernadett aztán kérésemre egy külön levélben bővebben is kifejtette, hogy mi történt:

"Itt dolgozom a Rumbach Sebestyén utca elején. Néha bringával érkezem és a Madách saroknál lévő bringaoszlopokat szoktam használni. A felújítás miatt a P-bringaoszlopokat is fel kellett bontani, ezért az oda kikötött bringákkal együtt szépen átrakták az összes oszlopot a szemközti oldalra, és körbevették kerítéssel őket. Amikor délután végeztem és kerestem, két munkás is támasztotta a kerítést mosolyogva: valószínűleg őrszemként figyelték a járgányomat, amire sértetlenül találtam rá."

Erről eszembe jut egy sztori még Ferencvárosból: miután leparkoltam az autómmal, kiraktak egy megállni tilos mobiltáblát az utcára, és erre hivatkozva másnap reggel el is szállítottál a kocsimat, de nem a szomszédos utcába, hanem Észak-Budára, hogy aztán negyvenezerért visszaadják, ami az enyém volt. Azok szarfejek voltak. A belvárosban dolgozók viszont várakozáson felül jó fejek.

És még egy kis adalék a biciklis sztorihoz: kiderült, hogy a lefényképezett bicikli története még izgalmasabb, mint elsőre hinnénk. A képet látva kommentet írt ugyanis Barbara is:

"Banyek, asszem ez az én volt bringám - költözéskor otthagytam (alkatrészhiányosan) a volt irodánkban, mert el volt durván görbülve a váz egy ütközés miatt és lemondtam róla... azóta most látom először... úgy tűnik, valaki használhatóvá tette és azóta milyen jóra fordult a sora! Örülök neki, köszi a posztot!"

Gyorsan írtam neki is, és a következők derültek ki:

"Pár évig jártam vele, majd pedig elkezdett nagyon kacsázni és kiderült, hogy a villa és a váz felső átkötő rúdja (nemtom hogy kell pontosan mondani) teljesen el van görbülve. Nem tudom, hogy történt, több szerelőnél is jártam vele és mindenki azt hitte, elütött az autó. Pedig nem.

Azt tippelem, hogy valaki nekitolatott kocsival.

Mindenesetre akkor a Ráday utcában (a Púder épületében) volt az irodánk, és ez egy shared office volt az Artfront nevű belsőépítész céggel. Szinte mindenki bringás volt, és az egyik építész srác mondta, hogy van egy valamilyen bácsi (minden futár ismeri, én elfelejtettem a nevét) aki a görbe részeket le tudná cserélni, azaz tudna egy új vázat hegeszteni kb.

Agyaltam rajta, aztán teljesen véletlenül kaptam egy másik bringát, ezért a rózsaszín felkerült az irodában a galériára. Amikor szeptemberben elköltöztünk, pár más cuccal együtt otthagytuk, azzal, hogy majd odaadjuk valakinek alkatrésznek, vagy kitesszük lomtalanításkor, mert elég sok ritka és még használható alkatrész volt rajta.

Na, egy-két héttel később egy kollégám ott tekert el a Ráday-ban, és akkor látta a bringámat az utcán azaz úgy tűnt, hogy valaki elkezdte használni. Örültem neki, de még gondoltam is rá, hogy kellene nekik szólni, hogy elég veszélyes így járni vele és vigyék el a nemtommilyen bácsihoz.

De aztán persze megfeledkeztem az egészről.

Nahát ezt követően láttam meg a képet a FB-on, amit feltettél. Egy csomót nézegettem. Pár alkatrész egyértelmű: az ülés, a béna csomagtartó (senkinek nincs ilyen, mert nagyon ronda, de ilyen bringára nehéz kapni rávalót, ezért a Hajtiban ezt tudták adni), a dinamó (ez nagyon ritka, főleg ilyen gömblámpával), a villa felső része, a pedál, a csengő és a váltó, még a túl hosszúra hagyott fehér fékzsinór is... Ezek közül pár dolog szinte antik, ezért nagyon nem valószínű, hogy másnak is pont ez a kombináció lenne. Egy bringás haverommal megnézettem a képedet, ő azt mondta, hogy a váz geometriája olyan, hogy simán lehet, hogy valaki a villát és a felső rudat (ezek voltak elgörbülve) újrahegesztette (lecserélte), majd pedig átfújták, rátoltak két sárhányót, és ennyi. De persze biztosat csak akkor lehetne tudni, ha megkérdeznénk Artfrontékat, mi lett a rózsaszínnel szeptember óta."

Hát így.

Tanulságok:

1: a Rumbachnál dolgozó útépítők JÓ FEJEK
2: a néhány éve Ferencvárosban dolgozó közterületisek NEM AZOK
3: a bringáknak több életük van.